– Annak idején, 2001-ben mennyire voltak elérhetőek a Magyar Feltámadás háborús, nemzeti dalai?

– Nagyon nehezen tudtam megszerezni őket, s csak rossz minőségű archív felvételeket találtam. Magyar édesapám emlékére vettem fel ezeket a dalokat, azelőtt soha nem hallottam, nem ismertem őket, s akkor értettem meg igazán, ki is volt ő: miért volt olyan hallgatag, miért halt meg idejekorán, miért nem mosolygott soha. Pedig a régi fényképeken csupa derű volt, egykori főhadnagy, gyönyörű férfi. Emlékszem az egyik fotóra, egy nyitott Mercedesben ült, nőkkel körülvéve, és nevet. De szinte soha nem mesélt magáról, minden titok volt és tabu körülötte, zárkózott volt, ami nekem nagyon rosszul esett. Amikor meghallgattam ezeket a dalokat, megbocsátottam neki. S mintha már a véremben lettek volna, nagyon könnyen magamévá tettem, megtanultam őket. Hihetetlen találkozás volt ez a zenével, a múlttal, az apámmal.

– S végül több ezer embert ugyanúgy megérintett ez a lemez, Lux Elvira azt írta, futkos a hátán a hideg, onnan tudja, mennyire tehetséges Beregszászi Olga.

– Soha nem gondoltam, hogy ennyire találkozni fog a közönség igényével. Hihetetlen merészségnek számított, szinte forradalmi tett volt, amikor először énekeltem ezeket a dalokat, 2001-ben Beregszászon: Ott, ahol zúg a négy folyó, Mindent vissza, Fenyő, fenyő, Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország. S azt láttam, hogy az embereknek folyik a könnye a nézőtéren, hogy mozog a szájuk, de nem hallom a hangjukat. Nagyon sokat jelentett ez nekik, ma is.

– Azt mondta akkoriban, hogy az összetartozás tudatát szeretné felébreszteni az emberekben. Mit gondol, sikerült?

– Ennyi év után sok minden megváltozott. Most már nyíltan lehet beszélni Nagy-Magyarországról, a magyarság összetartásáról. Ha fájnak a sebek, miért ne lehetne róla beszélni? Valami történik, szinte demonstrálva emlékeznek az emberek. Sok minden pedig nem sikerült, mint a 2004-es népszavazás. De ma már biztosan nem ilyen eredménye lenne. Akkor még nem voltak rá készek az emberek. Magával a szavazással sem értettem egyet.

– Mást jelentenek ma ezek a dalok, mint a 2000-es évek elején?

– Igen, mostanra jobban beértek, és új jelentéstartalmakkal, asszociációkkal töltődtek fel. Ha arról énekelek például, hogy visszaszáll a turulmadár a híres munkácsi várra, már pozitív üzenet kapcsolódik hozzá. Hiszen visszaszállt, nemcsak Munkácsra, de Székelyudvarhelyre is, ahol tízezer ember énekelte velem együtt az Ott, ahol zúg a négy folyó című dalt. Eközben eszünkbe juthat az is, ami a tizenkettedik kerületi szoborral történik. Erdélyben, Kárpátalján lehet turulmadár, de Budapesten félnek tőle. Egyszóval élővé váltak ezek a dalok, és így beértek nálam is, ütősebben, hatásosabban tudom előadni őket. S bár idő kell ahhoz, hogy valaki megérjen az ilyen irányú érdeklődésre, rengeteg fiatal van a koncertjeimen, aminek nagyon örülök. A Szép Magyarországgal együtt máig ez a legnépszerűbb albumom. Sokszor szeretnék én is sanzonokat, szerelmes dalokat is énekelni, de akik hívnak, mindig ezt kérik tőlem a Kárpát-medencében és távolabb is. Persze azért be-becsempészek a műsorba néhány szerelmes dalt és századeleji sanzont is főleg a jótékonysági koncerteken. S úgy látom, valóban összetartozást élnek át az emberek, ugyanazt gondolják, érzik, mint a másik, hogy kimondtam valamit helyettük, ami régóta bennük feszült. Szeretetet és energiát sugároznak egymás felé, és felém is, a színpadra.

Fehérváry Krisztina