Fotó: T. Szántó György/Demokrata
Előtérben a csikós nipp, amelyel sok polgárlakás dísze lett
Hirdetés

Az expók története Angliában kezdődött, 1851-ben. Viktória királynő férje, Albert herceg szorgalmazta egy olyan átfogó szemle megrendezését, amely elsősorban a fejlett országok technikai, ipari fejlődését mutatja be. Erre a momentumra, vagyis az 1851-es londoni világkiállításra többek között egy gyönyörű étkészlettel emlékezik a Nemzeti Múzeum tárlata. Ez a garnitúra a herendi Fischer Mór porcelángyárából került ki annak idején, a rajta látható minták még Viktória királynőt is megragadták, rendelt is egy készletet. A felséges asszony külön megtiszteltetésnek érezte, hogy róla nevezte el az alkotó.

Párizsi tündöklés

Albert herceg talán csak egyszeri eseményre gondolt, de annyira jól sikerült a londoni kiállítás, hogy a brit udvarral mindig is versenyben álló franciák úgy érezték, nekik is rendezni kell valami hasonlót. És ezzel el is indult a világkiállítások napjainkig tartó sorozata. Tudjuk, hogy 1996-ban Magyarország is szeretett volna egy Béccsel közös expót, de az időközben hatalomra került Horn-kormány úri huncutságnak tartotta és mondvacsinált okokkal lemondta. A Kádár-korszak vezetése nem is erőltette Magyarország részévtelét az 1960–70-es világkiállításokon. Igaz, egy szép, sőt, küllemét tekintve izgalmas pavilonnal jelent meg az 1958-as brüsszeli expón, de a részvétellel, mint ahogy a gazdag kiállítási anyaggal is csak azt akarta bizonyítani, mennyire gyorsan konszolidálta az országot az MSZMP az 1956-os forradalom után.

Szembetűnő, hogy a legmodernebb eszközökkel és interaktív megoldásokkal éltek a Nemzeti Múzeum tárlatának rendezői. Valamint hogy elhagyták az idő­ren­diség vezérelvét, helyette témák szerint csoportosították a kiállítási anyagot. Öt tematikus termet rendeztek be, hozzá egy úgynevezett felvezető tárlatot. Itt, a felvezetésben látható a herendi Viktória étkészlet, de például a Zsolnay-gyár piro­gránit vázája is, amely az 1906-os milánói expó ünnepelt darabja volt – már csak különleges anyaga miatt is –, és túlélte a tűzvészt, amely a magyar pavilont pusztította. Ugyancsak itt látható egy vitrin, amelyben 24 érmet mutatnak be a rendezők. Ennél sokkal több medált, díjat és oklevelet kaptak a magyar alkotók, ez csupán a győzelmek színe-krémje. Itt van az az aranyérem is, amit Munkácsy Mihály kapott híres festményéért, a Miltonért 1878-ban Párizsban. Versenyezve olyan technikai újításokkal, mint az automobil, a fonográf és a hűtőszekrény. A tárlat azt is sugallja, az 1900-as párizsi világkiállítás jelentette a csúcsot a magyar alkotóknak: háromezren szerepeltek az expón, és összesen 161 nagydíjat, 264 arany-, 390 ezüst-, 366 bronzérmet, illetve 250 oklevelet hoztak el, ezzel pedig ötödik helyen végeztek az országok versenyében.

Vita Sevilla körül

Nézzük a művészetek magyar remekben dúskáló termét! Itt van például ifjabb Vastagh György híres, expódíjas csikós­szobra, amelynek Herend megvette a licencét, és szép nippet készített belőle. De itt van Csontváry Kosztka Tivadar Sétakocsikázás újholdnál Athénban című képe is, amit szintén Brüsszelben láthatott a világkiállítás közönsége. A legenda szerint a képre 1948-ban maga Picasso is rácsodálkozott egy tárlaton, épp a belga fővárosban, és azt mondta: „Nem is tudtam, hogy egy másik zseni is létezik a világon.” A brüsszeli expó rendezői maguk kérték, hogy függjön ott a magyar pavilonban Csontváry műve.

Korábban írtuk

A következő termet a kiállítási pavilonoknak szentelték a rendezők. A kicsit is idősebbek tudják, mekkora vitát keltett Makovecz Imre csodálatos, az organikus építészet különleges jegyeit hordozó sevillai pavilonja 1992-ben. Idehaza számos lekicsinylő kritikát kapott az épület, miközben odakint az egész világ csodálta. A tárlaton a makettjét láthatjuk, és egy másikat is, azét az izgalmas épületét, amely az 1996-os magyar expó magyar pavilonja lett volna. Természetesen nem épült meg, de inspirálta például a 2000-es hannoveri és a 2022-es dubaji világkiállítás magyar pavilonjának tervezőit. Ezekbe az épületekbe ugyancsak sok faanyag, fából készült elem került. Ha már fa és a természet: Dubajban a vízgazdálkodás témájában rendezett magyar kiállítás kapott igen-igen rangos díjat.

El kell mondani, hogy kezdetben a világkiállítások magukról a kiállítókról és alkotásaikról szóltak. Idővel azonban az egyes országok nemzeti karaktere, ipari, technikai, kulturális eredményei váltak meghatározóvá.

Az Eötvös-ingától a gömböcig

Következik az iparművészet tematikus terme, ahol mindjárt a bejárattól balra láthatók a szemkápráztatóan szép halasi csipkék, valódi kézműves bravúrok. Ide került Kovács Margit Fonó lány című kerámiaszobra is, amely az 1958-as brüsszeli világkiállításon szerepelt. Műalkotásról van szó, de az anyaga, festése, égetése nyilvánvalóan az iparművészet tárgykörébe tartozó érdekesség, amire a szobor művészi értékien túl szintén felfigyelt a világ. Itt találkozhatunk a hazai Kirchner cég művészien megmunkált vadászfegyvereivel is, amelyek az 1851-es londoni expót ejtették ámulatba. És itt van Schunda Vencel József pedálos cimbalma az 1873-as bécsi világkiállításról. A mester forradalmi módon változtatta meg a hangszer mechanikáját, és ezzel új, a korábbinál sokkal szélesebb perspektívákat nyitott meg a cimbalom előtt.

Amint belépünk a tudomány és oktatás termébe, rögtön egy vasúti kerékbe botlunk, amely nagydíjat kapott az 1855-ös párizsi világkiállításon. Kéregöntési eljárással készült, ez adta a különlegességét. Ganz Ábrahám e találmány bevételeiből építette fel, illetve fejlesztette tovább az üzemét. Ezekben az időkben Jedlik Ányos lett a világkiállítások egyik csillaga. Találmányai, például az 1855-ös párizsi expón bemutatott akkumulátora, majd ugyancsak Párizsban, 1873-ban kiállított villámfejlesztője komoly elismerést kapott. A szintén itt látható Eötvös-inga is nagy sikert aratott, amely a földgáz- és kőolajkészletek felkutatásában játszik meghatározó szerepet. Régebbi, díszesebb változata az 1900-as párizsi világkiállításon söpörte be a díjat, későbbi, khaki színű, modern vonalú „gyermeke” viszont 1958-ban, Brüsszelben ért el ugyanekkora sikert. Párizsban 1900-ban mérnökeink, feltalálóink is taroltak: őstranszformátor, karburátor, gyorstávíró és így tovább… A közönség ámulva látta, mire képes az ipari, technikai fejlődés útjára lépett Magyarország.

Szólni kell arról a matematikai-fizikai különlegességről, Domokos Gábor és Várkonyi Péter gömböcéről is, amely a 2010-es sanghaji expón lepte meg a látogatókat és a rendezőket.

Van a teremben egy élelmiszeripari rész is, ahol például a tokaji bor, a Zwack Unicum, a Törley pezsgő palackjai, emblémái láthatók. Mindannyian a világkiállítások csillagai. A tokajiak úgy döntöttek, hogy borosüvegeik címkéjére másolják azokat az expós érmeket, amelyeket az idők folyamán nyertek. De aztán fel kellett hagyniuk ezzel, mert nem fért már rá több.

Egy évig tartott a Nemzeti Múzeum tárlatának szervezése, rendezése, mondja Gál Vilmos, a kiállítás kurátora, aki végigvezetett bennünket a tárlaton. Megtudtuk, hogy volt olyan oklevél, amely a Pannonhalmi apátság levéltárából és volt olyan festmény, amely a képzőművészeti gimnázium igazgató szobájából került elő. A kiállítás 2023 augusztusáig tekinthető meg.