1982 nyárutóján egy Bikini nevű zenekar hülyéskedett a Közgazdasági Egyetemen. Nagy Feró, Vedres Joe és Angyal Tivadar ugyanis nem saját hangszerén játszott. Az eset szemtanúja, Németh Alajos „Lojzi” ekkor azt javasolta Ferónak, hogy ők ketten, valamint Joe, Németh Gábor és Szűcs Antal Gábor közösen vegyék egy kissé komolyabbra a dolgot!

Első koncertjüket komoly egyezkedés előzte meg. Na, nem a zenészek között, hanem Budapest V. kerületének rendőrkapitányságán, ahol a Németh testvéreknek meg kellett ígérniük, hogy nem lesznek Feró beatricés múltjához hasonló botrányaik. És persze hasonló szövegek sem, így alakult ki a sajátos Bikini-nyelvezet, amelyben a nyílt szókimondást utalások, célzások helyettesítették.

A szekér lassan indult, két esztendő alatt alig harminc bulit nyomhattak le és mivel műsoruk nem nélkülözhetett néhány egykori Beatrice-nótát, Szűcs Antal Gábor megvált tőlük, mert nem akart, úgymond Feró kísérő zenésze lenni. Ez a meglátás a többiektől sem volt idegen, így a Rolls Frakció énekesével, D. Nagy Lajossal folytatták útjukat. Erre azonban nem mindenki volt vevő, sőt bemutatkozó fellépésükre a Lágymányosi Közösségi Házban csupán négy (!) látogató váltott jegyet.

A jövő mégis a csapatot igazolta, hiszen a Mondd el albumuk már háromszázezer példányban fogyott a fülbemászó dallamok és a szövegekben rejlő, cinkos összekacsintásra alkalmas igazságok kimondása következményeként.

Az évek során a zenekarban több zenész is megfordult, a gitáros Daczi Zsolt nevéhez egy történelmi felvétel is kapcsolódik. Szerzeménye akkor kapta a Temesvári vasárnap címet 1989 decemberében, amikor Moszkvából hazatérve idehaza értesültek a romániai forradalomról.

Lojzi koncerteket szerveztetett a helyszínre, az ezekről készült film eljutott a világ számos országába is, csak furcsamód épp a magyar állami képcsatornát nem érdekelte.

Ezt megelőzően a zenekarvezető szemléletét meghatározó esemény történt. Nagy Imre 1989. június 16-i újratemetésén Orbán Viktor ott elhangzott beszédét úgy értékelte, hogy bátor, politikai kiállásával véget ért az „igazságkimondó” rock története, hiszen eljött a vélemények szabad áramlásának korszaka. Eközben a Bikini a sikerei csúcsán volt, ám Lojzi mégis úgy nyilatkozott, hogy elfogytak a célok, eltűntek a múzsák, míg az orgonista Gallai Péter a kazettahamisítás és a playback haknik terjedésére panaszkodott, hiszen a rendszerváltás gazdasági gondjai miatt a művelődési házak már nem tudták fizetni a zenekarokat.

A fásultság az együttes leállásához vezetett és 1992. november 21-én a Budapest Sportcsarnokban el is búcsúzott barátaitól. Akkor úgy gondolták, végleg. Az elkövetkező évek bebizonyították, hogy Magyarország akkori politikai helyzetében szükség volt a Bikini zenéjére, mondanivalójára.

Lojzi 1997-ben újra munkába állította a csapatot, hogy világnézetüket ismét megismertessék az emberekkel, hiszen zenészként maguk is hozzájárultak az általa tákolmánynak nevezett szocializmus csavarjainak a szétesést előidéző lazításához.

Az sem véletlen, hogy Orbán Viktor szembeszállását a Nyugattal az alábbi ésszerű indoklással méltatja:

– Európa talán háborúktól legtöbbet szenvedett nemzete vagyunk. A Bécs felé tartó töröknek csak az oda vezető utat kellett volna megmutatnunk és nem lett volna bántódásunk. Ehelyett vállaltuk a küzdelmet az óriási túlerővel szemben, ahogyan Muhinál is mi voltunk Európa védőbástyája – nyilatkozta a zenekarvezető.

A nyílt politikai állásfoglalás nem idegenítette el a Bikini barátait, sőt nem kevesen éppen azért járnak koncertjeikre, mert azok adják vissza hitüket, erősítik magyarságtudatukat. És az országnak most éppen erre van szüksége.

Szakács Gábor