Kána és a farsang kapcsolata tehát a köztudatba beépült, de vajon mennyire ismert a galileai Kána és a magyarországi Kána kapcsolata, ha egyáltalán a névegyezésen kívül van másfajta kapcsolat is köztük? Egy biztos, hogy nekünk, magyaroknak is volt egy Kána nevű falunk, amit ma Kőérberek Tóvárosnak hívnak, és az is biztos, hogy bőven lehetne érvelni a régi, Kána elnevezés visszaállítása mellett.

Egy pecsenyekacsa aprólékát, 10 dkg felkockázott császárszalonnát és 1 fej vastagon szeletelt vöröshagymát kevés olajban megpirítunk. Megszórjuk 2-3 marék liszttel, öntünk rá 2 dl száraz fehérbort, 0,5 dl „ágyas meggy” rézangyalpálinkát, némi vizet, majd tört fokhagymával, majoránnával, őrölt köménnyel, babérlevéllel és sóval fűszerezzük. (Ha a lé elfő, felhajthatunk egy felest, majd utánatöltünk.) Kb. fél órán át lassú tűzön forraljuk, majd leszűrjük. Némi vajban 15 dkg kacsamájat megpirítunk, ha kész, áttörjük, és a leszűrt mártásba keverjük. Eközben a kacsát a sütőben, még jobb, ha kemencében, szép pirosra sütjük. Ha megsült, a mártásba csurgatjuk zsírját. A kacsát darabokra vágjuk, leöntjük a mártással, és pirított burgonya, valamint rizibizi alkotta vegyes körettel tálaljuk. Mellé párolt lilakáposztát fogyasztunk – bőségesen.

A Huszárkonyha nem a huszárok ételeiről szól, hanem olyan játékos és hagyományőrző külsőségek között zajló sütő-főző sorozat, amely a hagyományos magyar ízvilág keretein belül igyekszik új ételeket létrehozni. Olvassa a Demokratában és a Lovas Nemzetben, hallgassa a Csillaghang Rádióban kedd esténként (a világhálón www.csillaghang.hu), nézze a TV Paprikán, valamint a BVR TV-n!