Hirdetés

A fővárosi közönség díjazza a kis adagokra épülő, kóstolgatós műfajt, ezt lehet legalábbis kiolvasni abból, hogy a tapasbárok általában gyorsan megkapaszkodnak a gasztrotérképen. A Tapassio sikeréhez is minden adott. Kitűnő lokáció, biztos kezű séf, remek pincérek, jól megválasztott ételek és italok, értékarányos árak és nem utolsósorban vendégmarasztaló, hangulatos beltér.

A honlapról megtudható, hogy Alessandro Smanio séf egy spanyol és egy magyar helyettessel dolgozik, akik a maguk etnikai konyhájához tartozó fogások hitelességéért és minőségéért felelnek. Itt ugyanis nemcsak spanyol ízkombinációkhoz lehet szerencsénk, hanem olyan ételeket is kóstolhatunk kis adagokban, mint a parmezános pacalpörkölt, a szabolcsi töltött káposzta vagy a Budapest-bélszín.

A séf szerint legízletesebb fogások titka a kiváló minőségű alapanyagok „vegyítése szenvedéllyel és kreativitással”. A krédót igazolta a gyakorlat. Rendeltünk fekete kagylót, sült tintahalat és tonhalcevichét. (Utóbbi egy dél-amerikai halétel, melyben a nyers halhús a déligyümölcsök levének savas közegében a fövéshez hasonló átváltozáson megy keresztül.) A várakozás idejére kaptunk egy kis mártogatót is. Kértünk csilit is, friss thai érkezett, vékony karikákra vágva, kiváló minőségű olívaolajban. Az olaj márkájáról kiderült, hogy a világ egyik legmagasabb pontszámú fajtája, amit az Igazi Olíva nevű pomázi boltban magam is beszereztem nemrégiben.

Ételeink kifogástalanok voltak, hozták azt, amit ígértek, a ceviche volt a legizgalmasabb. Az impozáns borlap választékából tucatnyi tétel pohárra is kérhető, egy cavát (hagyományos eljárással készült spanyol pezsgő) választottam, társam izgalmas, jól elkészített limonádékat ivott. Zárásként a ház ajándékaként remek pisztáciafagylaltot ettünk.

Korábban írtuk