Játékos

Nincs elátkozottabb műfaj a számítógépesjáték-adaptációknál. Jól bizonyítja ezt, hogy talán csak az idén debütált televíziós sorozat, a The Last Of Us volt az első olyan produkció, amely nagyrészt kielégítette a rajongói igényeket. De komoly meglepetést hozott az egészen más stílusban készült, és más közönséget megcélzó, most bemutatott Super Mario Bros.: A film is, amely szintén teljesíti az elvárásokat. A vízvezeték-szerelő kalandjait ugyan 1991-ben már feldolgozták egy csaknem nézhetetlen élő szereplős filmben, ám szerencsére az alkotók tanultak ennek hibáiból, és ezúttal animációs alkotásban gondolkodtak. A történetben a Nintendo-korszak hőse váratlanul a játékból jól ismert Gombakirályságban találja magát, és miközben elveszett testvérét keresi, az ottani világ hercegnőjével összefogva megpróbálja megállítani a gonosz hódító lényt, Bowsert. A filmnek ugyan látványban nem sikerül felülmúlnia a hasonló Pixar-produkciókat, ám kreatív képi világa és akciójeleneteinek sora üdítően hat, a poénok pedig minden korosztályt képesek megcélozni – függetlenül attól, hogy most találkozunk-e először a címszereplővel, vagy korábban már irányítottuk konzollal. És bár újdonsággal nem szolgál, illetve a végére könnyen megterhelő, hangos audiovizuális élménnyé válhat, haragudni sem lehet rá igazán.