Tegnap
(A Filmhét keretében április 24-én vetítették)

Hirdetés

Nem mindig releváns a nézettségi adatokra hivatkozni, de ha valami a negatív rekordot tartja, azt azért érdemes megemlíteni. A Tegnapra a Filmalap honlapja szerint mindössze 936-an voltak kíváncsiak a hazai nézők közül. Gondolom, a kezdeti kudarc után nem is próbálkoztak tovább a forgalmazók. Azért ez csak jelent valamit, főleg, ha egy látványosként beharangozott nemzetközi koprodukcióról van szó. Sebaj, mondják ilyenkor az alkotók és a támogatók, a film majd bizonyít a fesztiválokon. Lehet, hogy néhány fesztivál programjába belefért, de elnyert díjról nem tudok, de egy díj szintén nem magyarázna semmit.

Mi lehet a baj ezzel az Észak-Afrikában, egzotikus helyeken forgatott filmmel? A forgatókönyvet a rendező Kenyeres Bálinton kívül további négy forgatókönyvíró jegyzi. Konzulensként a vége főcím feltünteti még Kovács András Bálint egyetemi tanárt, a Filmalap öttagú bizottságának oszlopos tagját, a filmes szakma nagy befolyású szürke eminenciását. Nagy kérdés, hogy mennyire felkészültek ezek a bizottsági tagok, köztük a legmagasabban képzett is, ha csak ilyen filmes dramaturgia kidolgozására, javítására volt képes? Ő, aki az egyetemen is tanítja az elbeszélés elméletét és hasonló tárgyakat. A főszereplő „50-es éveiben járó sikeres svájci üzletember” színtelen, szagtalan, íztelen ember, akinek a gesztusaiból vagy szavaiból semmit se tudnék visszaidézni a film megtekintése után. A történet teljesen érdektelen, semmilyen feszültséget vagy izgalmas fordulatot nem tartalmaz.

A forgalmazó a műfajt a „dráma” szóval jelöli, de ez legfeljebb egy unalmas „road movie”. A már említett üzletember észak-afrikai, saját érdekeltségű építkezései helyszínére utazik, mert a munkálatok leállásáról kapott híreket. A helyszínen semmi relevánsat nem tud meg, de feltör belőle egy korábbi szerelem emléke, és nyomozni kezd a lány után, akivel itt találkozott húsz évvel korábban. Ez a nyomozás azonban nem változtatja meg a cselekményt semmiféle ok- vagy céltörténetté, a néző semmit sem tud meg a főszereplő motivációiról. Egyedül a látvány jelent valamilyen élményt, de a casablancai utcákat és a marokkói sivatagot meg lehet tekinteni a tematikus csatornákon futó dokumentumfilmek képkockáin is. Ennyi képsorért és a 936 nézőért kár volt a nagy felhajtás, a hazain kívül a svéd, német, holland és francia gyártói összefogás.

(Folytatjuk.)

Az első rész ITT, a második ITT olvasható.