Egy csapat kislány babát ringat a kezében, amikor símaszkos, katonaruhás fiúk támadnak rájuk, kardjukkal kaszabolni kezdik őket, a pólyák pedig egy pillanattal később már vérben úsznak. Nem, nem A legyek ura brutális, horrorba hajló új feldolgozásának forgatásán járunk, hanem Zomborácz Virág debütáló alkotásának munkálatain. Az említett jelenet egy színdarab a filmen belül, amely a Biblia történetét, a heródesi csecsemőgyilkosságokat értelmezi át.

A sajtónyilvános napon a stáb a pécsi Ifjúsági házat vette birtokba, de egyebek mellett Siklóson, Bokodon, Dunakeszin és a fővárosi Jahn Ferenc Kórházban is vesznek fel jeleneteket. A jövőre Utóélet címen mozikba kerülő dráma egyike a legelső produkcióknak, amelyek már a Magyar Nemzeti Filmalap támogatási rendszerében készülnek.

– Kenyeres Bálint első nagyjátékfilmje és Nemes Gyula Zero című alkotása is kapott pénzt, de mások mellett Hajdú Szabolcsot, Bodzsár Márkot, Mundruczó Kornélt szintén nagyobb összeggel támogatták. Mi azonban az átlagosnál gyorsabban dolgozunk: decemberben hozták meg a döntést a filmalapnál, és már forgatunk is. Bodzsár Márk Isteni műszakja és Ujj-Mészáros Károly: Liza, a rókatündér című filmje után valószínűleg a mi alkotásunk fog leghamarabb elkészülni, szóval akár a harmadikok vagy a negyedikek is lehetünk a sorban – meséli Pusztai Ferenc, vezető producer, aki éppen ezért egyelőre elégedett a rendszerrel.

– Produkciós, filmkészítési, finanszírozási szempontból sokkal átláthatóbb, stabilabb lett a helyzet. Értelmezhető, szakmai alapon próbálnak visszajelzéseket adni, egyszóval véleményem szerint sokkal jobban működik, mint a korábbi metódus. Nyitottak arra is, hogy a hibákról beszéljünk, nem söprik a szőnyeg alá a problémákat.

A Nemzeti Filmalap támogatása mellett azonban más, uniós források is nagyban hozzájárultak a forgatáshoz szükséges pénz előtermeléséhez. A Media Desk nevű alapítvány például kifejezetten filmek előkészítését és fejlesztését segíti: komoly pályázati rendszeren keresztül és általuk egy komplex kritériumlistának megfelelve lehet hozzájutni különböző összegekhez. A forgatókönyvön túl számtalan egyéb szempontot vizsgálnak meg, például a rendezői, a produceri, az írói hozzáállást, a gyártási, finanszírozási ütemterveket, illetve, hogy egyáltalán mennyire reálisak mindannyiuk elképzelései.

– Egy ilyen pályázaton keresztül nyertünk mi is támogatást, illetve a rendszer minden évben kiad egy díjat annak a filmnek, amely a hozzájuk beérkező mintegy ezer produkció tervéből a legtöbb pontot elérte. Ezt szintén mi kaptuk 2011-ben – mondja el Pusztai Ferenc. A szakember egyébként 2009-ben, a Színház és Filmművészeti Egyetemen találkozott először Zomborácz Virággal: az oktatási intézményen a forgatókönyvíró-szakosok minden évben prezentációt tartanak a diplomamunkájukból. Az eseményen számos meghívott vendég is helyet foglal, így egy tehetséges diáknak kis szerencsével kiváló lehetőséget nyújthat mindez a bemutatkozásra. Akárcsak most, a fiatal rendezőnő esetében.

– Amikor először hallottam Virág történetét, rögtön felkeltette a figyelmemet. A filmben ábrázolt szülő-gyermek viszony működése és működésképtelensége szerintem örökérvényű probléma, amivel mindenki szembesül olykor, de akár egy teljes életre is rányomhatja bélyegét. Mindemellett tetszett, ahogyan Virág ezt egyfajta humorral fűszerezi és egy sokkal emészthetőbb formában tálalja – magyarázza a producer.

A történet főszereplője Mózes, a csendes, visszahúzódó fiú, aki egész életében lelkész édesapjának akar megfelelni. A családfő halálával azonban cseppet sem oldódik fel ezzel kapcsolatos szorongása, ugyanis megboldogult atyja kísérteni kezdi, a helyzeten pedig az sem segít, hogy szellemet egyedül ő látja. Végül egy spiritualista autószerelőtől kér segítséget, hogyan érhetné el saját és édesapja lelki békéjét.

Az éppen aktuálisan forgó jelenetben az említett síron túli gyermek-szülő kapcsolatnak lehetünk szemtanúi: Mózes a színházi előadás közben éppen vitatkozik felmenője szellemével, amikor a jászol hirtelen lángra kap. A fiatal egy káromkodás közepette odarohan, tanácstalanul konstatálja az égő díszletet, majd érkezik a túlvilági üzenet: „Ne csinálj semmit, várd meg, amíg kijönnek a szakemberek!” – hangzik el Gálffy László dörmögő, mély hangján.

Mózest Kristóf Márton játssza, akinek az Utóélet lesz a debütálása a kamera másik oldalán, korábban ugyanis csupán hangmérnökként vett részt néhány kisebb munkában. A stáb fáradhatatlanul dolgozik, pihenésre kevés az idő, éppen ezért a nővé sminkelt fiatal színész is csupán a cigarettaszünetben ér rá néhány percre.

– Nehéz szavakba önteni a film mondanivalóját, sok mindent érint ugyanis: amellett hogy az élet értelmét boncolgatja, arra is rámutat, milyen rossz, ha valaki bezárkózik, ahelyett hogy kinyílna azon emberek felé, akik nélkül semmi értelme nem lenne a létezésének. Egy nagyon zárkózott, passzív fiút alakítok, aki az édesapja halála után kerül olyan helyzetekbe, amelyek ilyen nyitásra késztetik: kénytelen ugyanis átvenni az apa egyik be nem fejezett színházi rendezését. A most készülő jelenet, amelyben a gyermekek lemészárolják egymást, éppen ennek a darabnak a karácsonyi bemutatója – meséli fáradtan, de jókedvűen Marci, aki egyébként teljesen véletlenül keveredett ebbe a filmbe. A barátnője mutatta be Virágnak, a rendezőnő pedig érdekes arca miatt választotta ki a szerepre. A fiatal színész sminkje most igen zavarba ejtően hat, hiszen se lányra, se fiúra nem emlékeztet, sokkal inkább egyfajta átmeneti benyomást kelt.

– Ez egy gyors smink, mindössze öt-tíz perc alatt kenték fel, de a szerepem szerint is csupán egy hirtelen ötlettől vezérelve ugrok be a darabba egy kislány helyett, és csak gyorsan kikenem magam – mondja még rohanva a főszereplő, akit már erősen sürgetnek a következő jelenethez. Hosszú lesz ez a nap, hiszen a csupán néhány másodperces részeket is tíz-tizenöt alkalommal veszik újra.

Az intenzív munka és a folyamatos feszült figyelem jól láthatóan Zomborácz Virágból is kivette az energiát, aki ráadásul először készít nagyjátékfilmet.

– Számtalan váratlan problémával szembesülök, nagyon sok az emberi tényező, ugyanakkor az sem kellemes, ha az ember a saját korlátait kényszerül megismerni. Előfordul emellett, hogy kiderül, nem ugyanarra gondoltunk az alkotótársaimmal és egyéb vis maior helyzetek is megesnek. A lehetséges problémák száma végtelen, de nem egy katasztrófasorozatról van szó, sőt, sokkal zökkenőmentesebben haladunk, mint ahogyan eredetileg gondoltam – magyarázza a rendezőnő, akinek ráadásul egy seregnyi gyermek irányításával is meg kell küzdenie.

– Persze nehezebb velük dolgozni, mint a képzett színészekkel, de elképesztően hősiesek, lenyűgöző a munkabírásuk, nagyon ügyesek. Ha nem lennének azok, nem is tudnánk megcsinálni a jeleneteket, ők pedig pontosan érzik, mekkora a felelősségük, nagyon fegyelmezettek és fókuszáltak. De hát gyerekek, és természetesen a koruknak megfelelően viselkednek: belenéznek a kamerába, elröhögik magukat.

Lili, aki a főszereplő testvérét, ebben a jelenetben pedig az angyalt játssza, különösen ügyes. Zomborácz Virágtól azt is megtudjuk, hogy története igencsak személyes indíttatású: részben saját édesapjának elvesztéséből fakad.

– A forgatókönyvet 2008-ban kezdtem írni a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ez volt a diplomadolgozatom. Az alapötlet tulajdonképpen egy álomból eredt, de számos más személyes vonatkozása is van karakterekben, a motívumokban vagy a különböző eseményekben. Ugyanakkor a végleges történet egy nagyon hosszú fejlesztés eredménye, így a személyes vagy érzelmi szempontok mellett számos szakmai, illetve racionális döntés született. A forgatókönyv végkifejletével azonban elégedett, ahogyan a Nemzeti Filmalap eddigi működésével is – csak a szűk határidők feszélyezik kissé.

– Más elsőfilmes korában sokkal kevesebb pénzből gazdálkodhatott, ebből a szempontból sokkal szerencsésebb helyzetben vagyok. Mindemellett vannak anyagi korlátaink, azt túlzás lenne állítanom, hogy teljesen kompromisszum-mentesen dolgozhatunk. Természetesen azt is tudom, hogy kivételezett helyzetben vagyok, ám néhány plusz forgatási nap azért jól jönne. Olyan nagyszámú jelenettel dolgozunk ugyanis, ami két nagyjátékfilm mennyiségével ér fel. Ebből a szempontból magasra tettük a lécet – teszi még hozzá a rendezőnő, aki nagyrészt a szerencsének tudja be, miért pont az ő forgatókönyvük nyerte el a filmalap döntéshozóinak tetszését.

– Most ez a téma valamilyen szempontból kiugrónak vagy érdekesebbnek számított. De az is biztos, hogy nagyon erős pályázati anyagot raktak össze, amelyben kevésbé a kreatív rész a lényeges, hanem számos olyan finanszírozási, költségvetési szempont, amelyhez nem is értek igazán.

Zomborácz Virág azt is elmondta, hogy bár a filmnek lesz egyfajta magyar és kelet-európai íze – nagy fontossággal bír például egy táncházjelenet – a kultúrtörténeti vagy helyrajzi hitelesség mégsem volt ambíciójuk. Arra törekszenek ugyanis, hogy a tágabb, nemzetközi közönség számára is érthető, élvezhető mozi legyen. Az alkotónő két korábbi rövidfilmjéből, a Valami kékből és a Nyomtávváltásból kiindulva könnyen elképzelhető, ez mit jelenthet. Előbbi egy tipikusan fél-balkáni falusi környezet mikroközösségét mutatja be, ahogyan egy lagzi alkalmával a hímsoviniszta, proletár fiatalok lényegében megerőszakolnak egy – feltehetőleg – a városból érkezett, közönségesen viselkedő nőszemélyt.

A helyszínt adó község egy pillanatra sincs megnevezve, a történet tulajdonképpen bármely peremvidéki, szűk társadalmi környezetben játszódhatna, de a népzenei aláfestésből, az öltözködésből vagy akár a képvilág színezetéből is egyértelműen érezhető, hogy az öreg kontinens keleti részén járunk. A Nyomtávváltás kevésbé direkt stílusú, leginkább Szabó István olyan korai, látomásos művészfilmjeire emlékeztet, mint amilyen például a Tűzoltó utca 25. A kelet-európai ízt egyebek mellett az orosz nyelv kínálja, de a látottak dekódolása nemzetiségünktől függetlenül nem egyszerű. Mindkét etűdre jellemző a komor témaválasztást ellensúlyozó fanyar humor, ami valószínűleg az Utóéletre is igaz lesz.

Egy biztos, a március közepén befejeződő forgatás és a hosszas utómunkálatok után a kész film előreláthatólag jövő év elején landol majd a hazai mozikban.

Német Dániel