Hirdetés

– „Étrendje egyszerű. Délelőtt gyümölcsöt eszik. Tésztákat főz ki magának. A jógából a meditáció gyakorlása maradt. Reggelente” – ezt 25 éve írták önről. Mostanában hogyan kezdi reggeleit?

– Hat, fél hét között fölkelek, és a nagyobbik gyerekeimnek elkészítem a tízóraijukat. Ragaszkodom ehhez a reggeli szertartáshoz, fontosnak tartom. Utána bemegyek az egyetemre, majd délután a Nemzeti Színházba, hogyha előadás vagy kuratóriumi ülés van.

– 2016-ban éppen a gyermeke születése miatt mondott le a kaposvári Csiky Gergely Színház éléről. Február elejétől az SZFE új rektorként dolgozik, közben folyamatosan fellép, az MMA alelnökeként is működik és tanít is. Még feszesebb a napirendje, mint előtte volt…

– Kaposvár távol van, az úton eltöltött időt nem lehetett bepótolni, mostanában viszont – az előadásnapok kivételével – több estét is otthon tölthetek. Feszes tempó, éppen ezért a rektori pályázat beadásához a családom egyetértése is kellett, meg hát önző módon a szakmai, színészi életemet sem akartam feláldozni. Nem vagyok telhetetlen, megelégszem ezután az évi egy új szereppel, ennyi teendő mellett éppen elég. A rektorság nagy feladat, és új erőt ad.

Korábban írtuk

– Apropó: most hány előadásban játszik?

– A Nemzeti Színházban nemrég átvettem egy szerepet az Egri csillagokban, de játszom A kassai polgárokban, a Tizenhárom almafában, a Médeiában és a Csíksomlyói passióban is, meg A Mester és Margaritában.

– Eddigi pályafutása során mit érzett a legnagyobb megpróbáltatásnak?

– Mindig az éppen előttem álló feladat adja a legnagyobb kihívást, nem azzal foglalkozom, hogy milyen nehézségekkel jár.

– Térjünk a tárgyra: az SZFE modellváltása jócskán felkorbácsolta a közhangulatot, a hallgatók tüntettek, a nemzetközi sajtó is foglalkozott az eseményekkel. Kemény másfél év van önök mögött. Harcos típus?

– Kulturális háborúról, harcról van szó, és ebből nem vonhatom ki magam. A kedvenc mondásom Szun-ce A háború művészete című munkájából való: „A háború célja nem a drága győzelem, hanem a hosszan tartó béke előkészítése.”

– A balliberális oldal szerint a kulturális háború csak a pozíciók elfoglalásáról szól. Tehát „drága”, pénzkérdés.

– Szerintük az, szerintem pedig egészen másról van szó. Térjünk vissza Szun-ce mondására! Mit is jelent a „drága győzelem”? A legdrágább kincs az em­ber­élet, az emberáldozat, a drága győzelem azt jelenti, hogy mindent alárendelek a győzelemnek, mindent és mindenkit feláldozok az érdekében. Mindennél többre becsülöm az emberséget, nem küldöm az embereket a vágóhídra. Az a nagy különbség a balliberális és a jobboldal felfogása között, hogy mi nem a másik oldal megsemmisítését akarjuk, ők viszont igen. Én nem tudnék erre törekedni.

– Olvasta a Bibliát?

– Persze.

– Szinetár Miklós kételkedik ebben. Egy évvel azelőtt ön azt nyilatkozta egy interjúban, hogy nem lesz „nemzetiérzés-tanóra” az egyetemen, de tanárként a nemzeti-keresztény értékrendet szeretnék képviselni Szarvas Józseffel egyetemben. Szinetár Miklós szerint a kereszténységet a nemzetek ellen találták ki…

– Én nem így gondolom, mert szerintem keresztény Magyarországra van szükségünk, az az erő tartja egyben a nemzetet, amit a kereszténység révén kaptunk. Ez a két érzés és fogalom erősíti egymást, nem pedig elválasztja. Változatlanul úgy hiszem, hogy a tetteinkkel, világlátásunkkal, gondolkodásunkkal példát lehet és kell mutatnunk, ez a legjobb módszer.

– Értem, de milyen fajta gyakorlatias példamutatásra gondol?

– Nemsokára lesz lehetőség megmutatni. Szokolay Balázs Liszt Ferenc-díjas, világhírű zongorista nagyon nehéz élethelyzetbe került, súlyos betegségben szenved, mostoha körülmények között él. Róla készített egy fantasztikus dokumentumfilmet Somossy Barbara hallgatónk, amelyet az Urániában mutatunk be hamarosan, és gyűjtést szervezünk a művész javára. Nagyon szeretném, ha az egyetem diákjai is részt vennének ezen a jótékonysági eseményen, és kifejeznék az együttérzésüket. Az is a példamutatáshoz tartozik, hogy az együttérzést mint szót újra felvegyük a szótárunkba.

– A kompasszió klasszikus keresztény érték.

– De nem kell felcímkéznünk, hogy az, nem kell így ráerőltetünk a hallgatókra, hisz nem a meggyőződéseik, hitük alapján vettük fel őket. Emberi érzéseket szeretnénk közvetíteni, mert ezeket tartom örök érvényűeknek.

– Viszont a politikai-művészeti ideológiák nyomulnak. A woke-gondolatok mára a nyugati filmgyártás, művészeti kultúra részeivé váltak. Meg lehet akadályozni, hogy ezek beszivárogjanak az egyetemre?

– Megállíthatatlannak tűnnek ezek a veszélyes divathullámok. Terjedésüknek nagyon nehéz gátat vetni. Ha valaki mégis ezek szerint képzeli el a szakmai, hallgatói életét, én igyekszem elfogadó lenni az egészséges határig. A woke-ideológia azonban önmagában sem egészséges, én a koromnál fogva minden izmussal szemben gyanakvó vagyok.

– Tanárként még mit tart fontosnak?

– Mivel az első évben vagyunk, leginkább helyzetgyakorlatok vannak, ezért nehéz olyan szerzőket felmutatni, akik egy világképet közvetítenek, és a mindennapokban megjelenítik azt, ahogy én gondolkodom. Azt is szeretném, ha a fiatalok megismernék a nagy magyar színészek életét, hogy róluk is példát vegyenek, ezért minden tanóra egy-egy színészóriás életútjának felidézésével kezdődik. A magyar nyelv gyönyörűségét, a helyes magyar beszédet is meg kell értetnünk a diákokkal.

– Mit gondol a kritikákról, miszerint az SZFE állami kézben nagyobb biztonságban lenne, mert ha pénzügyi válság sújtaná az országot, az állam akkor is az utolsó percig fenntartja, de a magántulajdonos széttárja a karját: „elfogy­tak a források, sajnos be kell zárni!”?

– Soha, semelyik kormányzat nem támogatta olyan mértékben a kultúrát, mint a mostani. Gondoljunk csak az életjáradékra, a Nemzet Művésze és Színésze kitüntető címekre. Ráadásul az életjáradékot azok is örömmel fölveszik, akik hangosan uszítanak a kormány és a polgári oldal ellen. Ami az aggodalmakat illeti: hatéves finanszírozási szerződést kötött a minisztérium minden modellváltó egyetemmel, 25 éves keretmegállapodással. Ha valaki ebben nem lát kellő biztosítékot a működésre, valószínű, hogy nem ismeri a tényeket. Az állam nem vonult ki az egyetemből, hanem a felelősséget személyeken keresztül a szakmára ruházta át, a kuratórium tagjai számonkérhetők, ráadásul a magánfelelősség sokkal jobban nyomon követhető, mint egy intézményi felelősség.

– Említette, hogy szeretné megerősíteni a külföldi színművészeti intézményekkel való kapcsolatukat. A tiltakozások idején hollywoodi sztárokat is csőbe húztak, illetve pár nyugati intézmény is beszállt az egyetem ellehetetlenítésébe.

– A mi terveinkben nem az szerepel, hogy rövid kampányvideókra kérjünk fel hollywoodi sztárokat, hanem hogy hosszú távú együttműködésre nyerjünk meg nagyszerű művészeket: ha valakit évekre ide tudunk kötni, és nem csupán arra, hogy a tenyerét feltegye egy videó erejéig, hanem átadjon valamit a tudásából, akkor mindenki nyer, főleg a hallgatók. Nem véletlenül hoztuk létre a nemzetközi intézetünket, hisz fontos, hogy a diákjaink külföldre mehessenek, mi pedig kiváló oktatókat vagy hallgatókat fogadhassunk. Ha elvégeznek vagy tartanak nálunk egy-egy kurzust, megtapasztalják a képzésünk, egyetemünk minőségét, és továbbviszik a jó hírét. Most éppen nagy tekintélyű színházi és filmes szakembereket, művészeket keresünk, akik egyetemünk nagykövetei lehetnek a világban.

– Nemrég kiderült, hogy nem indítanak külön filmszínészosztályt, pedig sokak szerint a magyar filmekben túl színpadiasan játszanak a magyar színészek.

– Ezen vád ellen színészként tiltakozom. Egy jól hangzó mondat, ám szerintem a felelősség hárításáról szól, mert akik ezt mondják, azok nem tudnak színészt vezetni. Érdekes módon Fábri Zoltán és Makk Károly a színházi színészekkel is boldogult. Húsz éve nem volt film­szí­nész­osztály, a filmes képzés beépül a prózai osztály tantervébe. Tervezzük, hogy a színészeket másodéves korukban összekötjük a filmkészítőkkel, hogy legyenek filmes óráik, és a rendező vagy operatőr szakos hallgatókkal együtt gyakorolhassanak. Minél hamarabb megszokják egymást, annál jobb eredményekre jutnak majd, ezt tartom üdvözítőnek, és idővel a filmszínészképzés is felkerülhet a palettára.