Az eredetileg 1969-ben, John Wayne főszereplésével készült A félszemű seriff történetvezetéséből és karaktereiből építkező Oscar-esélyes új alkotásuk azonban mégsem egy egyszerű remake, sokkal inkább az ember pusztulásának XIX. századi kulisszák közé helyezett allegóriája. A történet középpontjában az apja gyilkosát kereső tizennégy éves Mattie (Hailee Steinfeld) áll, aki felbéreli az iszákos és embergyűlölő békebírót – Jeff Bridges jobb, mint valaha –, hogy egy texasi rangerrel trióvá alakulva üldözőbe vegyék a szökevényt. Persze a rendezőpáros sem tud kibújni a bőréből: a pusztaság végtelenjében kóboroló furcsa hármas tagjainak jellemét nem a lövöldözős, párbajozós akciójelenetek, hanem a rendkívül gondosan kidolgozott, finom humorú dialógusok építik fel, háttérben egy már szétesőben lévő életforma végnapjaival, a gyönyörűen fényképezett, valószerűtlen tájjal és egy balladaszerűen megkomponált, katartikus utazással.

Farkas Anita

A félszemű – színes, amerikai film, 2010

ZENE – Különös szépség

Kevés album jelenik meg, amely az amerikai Billboard klasszikus zenei listavezető helyén mutatkozik be. A New Yorkban született, 38 esztendős zongoristanő, Simon Dinnerstein Bach: A Strange Beauty (Különös szépség) című lemeze megtette. A Francis Bacontól vett idézetet – „Nem létezik rendkívüli szépség, amelynek részleteiben nincs valami különös” –, tökéletesen jeleníti meg a zeneóriás műveiben fellelhető árnyalatokkal. Bár a felvételek a Staatskapelle Berlin kamarazenekarával készültek, a művész saját bevallása szerint igyekezett függetleníteni magát az ebből adódó kötöttségektől és Bach zenéjét sajátosan értelmezte. Mintha a szerző nem is egy közösségnek, hanem saját magának játszana, írta a CD-füzetben. A lemezt ez a bensőséges felfogás tette sikeressé.

Szakács Gábor

Simone Dinnerstein: Bach – Strange Beauty, Sony Classical, 2011

KIÁLLÍTÁS – Fényfestmények

Érdekes témát választott a művész képei témájául: a szemetet, pontosabban a rozsdásodott, korrodálódott tárgyakat, amelyek azonban érzékenységének, kiváló kompozíciós készségének köszönhetően művészetté nemesítik e meglehetősen profán témát. Első látásra sokszor nem is sejtjük, mit ábrázol a kép, sokkal inkább megragad a fakó színek, a rozsdabarna, a szürke megannyi árnyalata és a formák játékossága, s csak közelebb lépve döbbenünk rá, hogy egy szétterülő rozsdafolt, vagy akár egy autó felnijének tükröződése szolgál a kép témájául. E képeket elnézve újra nyilvánvalóvá válik a régi közhely: a fotóművészet valóban fényfestészet. E kiállítás – a művészet élménye mellett – szembesít azzal is, hogy a homo sapienst csendben felváltotta a homo consumens, vagyis a fogyasztó ember.

Szentei Anna

Korrózió – Keserű Piroska kiállítása – Kópia Fotógaléria, megtekinthető: február 28-ig

SZÍNHÁZ – Ítélet

Mi történik egy nővel, ha nem tudja betölteni azt a szerepet, amire hivatott? A főszereplő cselédlány, Édes Anna nem lehet feleség, nem lehet anya, de még csak emberszámba sem veszik. Megpróbáltatásaira egy váratlan esemény tesz pontot… Keresztes Attila rendező újraértelmezve a regényt néhol egészen szürreális megoldásokat használ a hangulat fokozására, míg a díszlettervező, Fodor Viola egy korabeli középosztálybeli család lakását varázsolja a színpadra a polgári életmód minden jellegzetes kellékével. A szekrény tetején lustálkodó léggömbös cselédlány, vagy a háttérben élő nyulak szerves egységet alkotnak az Anna fejében lévő gondolatokkal. De eredeti ötlet a hatalmas, ódon lakás komor bútorokkal és halott állatokkal, illetve a negatív szereplők arcának fehérre maszkírozása is. Édes Anna karakterét Gidró Katalin inkább gesztusaival és tekintetével formálja, míg Danis Lídia hisztérikus, harsány hanghordozásával teszi nyilvánvalóvá Vizyné jellemét.

Mikes Noémi

Kosztolányi Dezső: Édes Anna – Szegedi Nemzeti Színház

KÖNYV – Földanya

A magyarok és elődeik, a szkíták, hunok, avarok társadalmuk nőtagjait mindig egyenrangúként értékelték. Bizonyítják ezt történelmi adatok, régészeti leletek, de szép anyanyelvünk „feleség” és „hitves” szavai is. Ezt támasztja alá Józsa Judit Magyar Nagyasszonyok című képeskönyv csodája is. Több mint ötven gondosan kidolgozott viselettörténettel, virágfüzérekkel, hajfonatokkal díszített kerámiaszobor képében gyönyörködhetünk, olvashatjuk tudományos értékű ismertetésüket életükről. A kötetben érezhetően jelen van – ha nem is agyagvalóságként – a Földanya, akinek testéből születtek az alkotások, így mindegyik egyben az ő dicsérete is. És persze saját lelkével, tudásával, egyéniségével kiegészítve, maga az alkotó, Józsa Judit is.

Friedrich Klára

Józsa Judit: Magyar nagyasszonyok – szerzői kiadás, 2010

ZENE – Reinkarnáció

Halper László a hazai jazzgitározás szürke eminenciása pár éve egy archív felvételekből összeállított lemezen örökítette meg a magyar roma jazz úttörőinek munkásságát. Jazzkörökben közismert vonzódása Jimi Hendrix művészetéhez. A nagy rock-ikon halálának 40. évfordulójára valósította meg régóta dédelgetett tervét: egy jazzes hangvételű albumot Hendrix kompozícióiból, mégpedig a műfaj legkiválóbb hazai képviselőinek közreműködésével. A két zenei világ ötvözéséből emlékezetes alkotás, igazi zenei különlegesség született. Az album szenzációja, hogy Halper Lászlónak sikerült megnyernie a világhírű amerikai trombitást, Randy Breckert, aki öt számban működik közre Hendrix szellemének megidézésében. További érdekesség Tátrai Tibor és Orszáczky Jackie közreműködése, utóbbi archív felvételről játszik együtt a mai zenészekkel.

Márton Attila

Band of Gypsys Reincarnation: 40 Years After – Inter-You Kft., 2010

KIÁLLÍTÁS – Időleges felejtés

A régmúlt eseményeit idézhetjük fel Kovács Endre fotográfus szemszögéből a tárlaton, ahol az idősebb korosztály saját emlékeivel keverve érezheti újra a 60-as évek hangulatát, a fiatalabbak pedig szembesülhetnek egy sohasem látott kor bájával. A negyven fekete-fehér kép különleges finomsággal adja vissza fővárosunk szépségeit, hiszen intim hangulatú játszótéri jelenet ugyanúgy látható, mint a Margit híd. Szubjektív és objektív, különleges és általános. E kettősség érződik leginkább a fotókon, melyek a művész számára is az időutazás élményét adták, aki 1993-ban, hosszú külföldi tartózkodás után hazatérve bukkant rá a már-már feledésbe merült anyagra: „Idővel, a tüzetes és ismételt vizsgálat nyomán újraélednek a képek, jó része visszaszelídült az idegenségéből, sajátjaimként kezdtem ismét felismerni. Megértettem, ez volt pontosan az a világ, amely elől az 1970-es évek közepén vonatra szállva elmenekültem, és amelyik most itt van ismét előttem, itt imbolyog a régi felvételek roncsolt anyagán egy történelmi léptékű amnézia ködéből felmerülve.”

Keresztes Szilvia

Kovács Endre: Amnesia temporis / Időleges felejtés – Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum, megtekinthető: március 6-ig