Az utóbbi évek legmeghökkentőbb címfordítása következtében itthon Hadak útján néven futó film a hűség és a remény eposza akar lenni, de nem több egy középszerű mesefilmnél. Bár a lovak szerelmesei teleplakátolják majd a falakat a film képeivel, de mindenki más gyorsan el fogja felejteni. Nem is a rendezéssel vagy a vizuális megjelenítéssel van a baj, hanem a kiszámítható történetvezetéssel, a kidolgozatlan karakterekkel. Nagy hiba volt egy ilyen témájú film forgatókönyvét a Mr. Bean és a Bridget Jones filmek írójára bízni. A történet középpontjában egy ló áll, amelyik egy családi farmon nevelkedve hirtelen az első világháborúban találja magát, és gazdáról gazdára vándorolva küzd a túlélésért. Az egyik jelenetben a Somme-i csatamezőn a szögesdrót csapdájába kerül, és az egymással farkasszemet néző ellenfelek összefognak, hogy kiszabadítsák. A jelenet megható is lehetne, ha felül tudnánk azon emelkedni, hogy csak a somme-i csatában másfél millió ember halt meg. Akinek halvány fogalma is van, mennyi ember veszett oda a Nagy Háborúban, nem tud izgulni Ló közlegény megmentéséért. Pedig e nélkül nem fog működni a film.

Lass Gábor

Hadak útján (War horse) – amerikai történelmi dráma, 2011

ZENE – Utolsó felvonás

A germán rock legnagyobb ágyúját utoljára sütötték el. A Scorpions visszavonulását olyan lemezzel véglegesítették, amelyen az életmű legsikeresebb és újból rockosabban feljátszott saját számai, többek között a Rhythm Of Love, Blackout, Winds Of Change mellé kedvenceik egy-egy felvételét is beemelték. Ilyen a Tin Soldier (Small Faces), Children Of The Revolution (T.Rex), Across The Universe (Beatles), Ruby Tuesday (Rolling Stones). Nemes hozzáállás, hiszen nem feledkeztek el azokról, akik az 1960-as évek második felében a műfaj „csatamezejére” irányították őket. Idén négy évtizede, hogy első albumukat megjelentették, majd fokozatosan utat törtek maguknak, persze csak angolul, a yenkik és britek uralta rock felségterületén.

Szakács Gábor

Scorpions: Comeblack – Sony Music, 2011

FESZTIVÁL – Világzene – világszínvonal

Magyarországon már jóval azelőtt létezett worldmusic – elég csak a Kolindára, vagy a Barbaróra gondolni –, mikor ez a zenei kategória a műfajok keresztezésével nagy pénzt remélő nyugati lemezkiadók fejében megfogant. Éppen ezért nincs semmi csodálkozni való azon, hogy az ötödik alkalommal megrendezett Népzene ünnepe, amit a Zeneművészeti Egyetemen a Népzene Tanszék elindulásának tiszteletére szerveznek minden évben, ebből a már említett világzenei örökségből is táplálkozik. A műsor szerkesztői igyekeztek a tiszta forrástól az izgalmas zenei kísérletekig felvonultatni a hazai világzenei élet színejavát: alig feledkeztünk bele a Téka együttes által játszott gyimesi és somogyi dallamokba, egy egész világot idézett meg egyedül a marokkói és török népzenét bámulatos hangi adottságokkal tolmácsoló Guessous Majda Mária. Majd a Fonott Zene formáció varázsolt el, megmutatva, milyen az, mikor a kalotaszegi hajnali és a blues összeölelkezik. Herczku Ágnes maros megyei és mezőségi nótákat hozott, a tőle megszokott lendülettel és olyan mély érzelmekkel előadva, amelyre csak a tiszta forrásból akad példa. A Müpában újra bebizonyosodott: világszínvonalú produkcióink vannak, és nekünk ez olyan természetes, hogy nem is vagyunk vele tisztában.

Szentei Anna

Népzene ünnepe – Művészetek Palotája, január 27.

KIÁLLÍTÁS – Barcsay-díj 2011

A jelenleg helyhiánnyal küzdő múzeum nem tesz le arról, hogy évről évre helyet adjon az adott évben Barcsay-díjjal jutalmazott fiatal festők képeinek. Még annak árán sem, hogy épp Barcsay Jenő képeit kell ezért levenni a falakról… De ezért valószínűleg maga a Mester haragudna legkevésbé. Mert látná, amit mi látogatók is, hogy majd negyedszázaddal halála után is a szakmaiság fontos feltétel és követelmény a művésszé válásban. A Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány kuratóriuma idén is jól döntött a díjakról. Bartus Ferenc szorongató nagyméretű képei művészproblémák projekciói, a ma is Csíkszeredában élő Ferencz S. Apor európai életérzést láttat fotóemlékek mai szembesítésével, Varga József Zsolt monokromitása pedig egy érző festő világlátását tárja elénk. Mindhárman egyéni módon, de realitásokban fogant motívumokat alakítanak képpé. Az élénk szakmai érdeklődés jelzi, hogy a díj figyelmet kelt – most is, Barcsay Jenő 112. születésnapján.

Feledy Balázs

Barcsay-díjasok kiállítása – Szentendre, Barcsay Múzeum, megtekinthető március 15-ig

KÖNYV – Pikáns kis titkok

„A regény központi témája a szex és a szex” – áll az amerikai író, Eric Kraft regényének borítóján. Mielőtt azonban az olvasó meghökkenne a fura ajánlás láttán, sürgősen jelezzük, mi sem áll távolabb e történettől, mint hogy valamiféle posztmodern irodalomba csomagolt, pornóelemekkel dúsított történet legyen. Valójában egy hosszú és nagyjából egyenletesen boldog házasság mindennapjai bontakoznak ki előttünk, háttérben a múlt századi kisvárosi Amerika tipikusságaival: utazó ügynökökkel, mandzsettagomb-gyárakkal és az autóipart forradalmasító Studebaker autókkal. Mindez a nagyszülei különös titkára rábukkanó Kraft-alteregó, Peter Leroy nyomozása során bontakozik ki előttünk – aminek (ál)hitelességét a fekete-fehér (ál)fényképek és az egykori családi barát (ál) emlékezései teremtik meg. A pikáns kis titokkal fűszerezett kapcsolat aprólékos bemutatása filmszerűen pergeti elénk egy különös családi legendárium lázadás nélkül is tökéletesen szabad alakjait, az időnkénti túlrészletezettséget pedig remekül ellensúlyozza a finoman csipkelődő hangnem és a meseszerű történetszövés. És végre, sok év után azt is megtudhatjuk, micsoda botrányt is okozhatott volna egy-egy titkos, erotikus amulett feltűnése a nálunkénál szerencsésebb korokban.

Farkas Anita

Eric Kraft: Herb és Lorna – Cor Leonis Kiadó, 2011

FILM – Ahol az Isten lakik

Az élet négyszer nem hollywood-i film. Az európai, keresztény értékekkel és ősi babonákkal átitatott ember életét, s az őt körülvevő természetet mutatja be. Adott egy kecskepásztor, idős, becsületes arcú bácsi, aki valahol a 90 és a 100 év között bandukol. Hosszú életének titka a katolikus templom padlójáról felsepert, szentnek tartott por, melyet minden este magához vesz. Egy este azonban felborul a rend… És a film innentől válik igazán érdekessé. A művészien megkomponált képsorok megmutatják nekünk egy kiskecske világra jöttét, születése után pár perccel történő lábra állását, majd az életét. De látható még egy hatalmas fa is, melyet a falubeli ünnepélyen állítanak fel, s feltárul előttünk a szénégetők fáradságos, mégis gyönyörű élete. Gyönyörű, mert egyszerű, az isteni renddel létező. A megkapó táj, a falusi ember természetessége, a mesebeli képsorok elvarázsolják a nézőt, s egy csodálatos, tán még valahol nálunk is létező hegyi társadalom titokzatos világát tárják fel (egyes csángó falvakban létezik még ilyen). A rendezőt, M. Frammartinót mindig is érdekelte a pásztorok világa, mert munkájuknak természete az ember, az állat és az isteni közt leledzik, hiszen Jézust is pásztorok láthatták először.

Mikes Noémi

Az élet négyszer – olasz–német-svájci filmdráma, 2011