A 2008-as Reykjavík-Rotterdam-koordináta amerikai remake-je ezúttal new Orleans-ba helyezi át a történet kezdőpontját, hogy aztán Mark Wahlberggel és egy konténerhajóval a főszerepben átszeljük a tengert – természetesen pénz- és kokaincsempészés céljából. Az alaposan bejáratott műfaji klisék szerint haladó eseményekben a férfias filmek minden kelléke megvan: a jó útra tért rosszfiú, aki sógora ballépése miatt kénytelen elvállalni még egy utolsó balhét, halálosan megfenyegetett gyönyörű feleség (Kate Beckinsale) és persze egy, a középen beékelt hihetetlen csavar, mely csak tovább pörgeti az amúgy is rengeteg szálon futó cselekményt. És pont ez az, amit Komákur leginkább elméretezett, hiszen az egymást sorozatban követő akciójelenetek és az irritálóan nyálas utolsó tíz perc elnyomják a film egyébként nagyon is érdekes és értékelhető részét: a nagy szállítóhajók belülről ábrázolt világának és egy zseniálisan megalkotott terv végrehajtásának dokumentumszerű hitelességét.

Farkas Anita

Csempészek – színes, amerikai–angol krimi, 2012 (16 karikás)

ZENE – Lázadó

Bruce Springsteen, a hétköznapi amerikaiak hőse tajtékzik a dühtől. Új lemezének zenéjét le sem tagadhatná, és bár mindig jól odamondogatott, most van igazán elemében. Obama nyílt támogatójának nagyon elege lett abból, ahogy az államokban mennek a dolgok. Vagyona ellenére is kisembernek érzi magát, akit palira vesznek az egyre dagadó bankárok. Ha pisztolya lenne, ott helyben le is puffantaná ezeket a gazembereket („If I had me a gun, I’d find the bastards and shot ’em on sight”) – énekli köntörfalazás nélkül. Elkeseredését csak fokozza, hogy kezdetektől őszinte barátját, a szaxofonos Clarence Clemmonst a lemezfelvétel után elvitte a stroke. Az angolszász szaklapok mindegyike felsőfokon méltatja Bruce legújabb lázadását.

Szakács Gábor

Bruce Springsteen: Wrecking Ball – Sony Music, 2012

OPERA – Közönségbarát Arabella

Nyolc évtizeddel a magyarországi ősbemutató után Strauss Arabellájának idei premierje a szerep és az énekes nagy találkozását hozta. Sümegi Eszter (Arabella) teljesen azonosult az élete nagy szerelmére váró nő figurájával, gyönyörű hangjával, kifejező arcjátékával pontos képet rajzolt a benne zajló érzelmi változásokról. Kis szerepben, de annál nehezebb szólamban Miklósa Erika (Fiakermilli) bravúros koloratúráival tündökölt, Váradi Zita (Zdenka) a sokáig kényszerből fiúruhába bújtatott szerelmes lányt jelenítette meg ragyogóan. Az Arabellába szerelmes Mandrykát – a szerepre eredetileg jelölt Perencz Béla helyett – a darabba csak a főpróbán beálló Morten Frank Larsen énekelte. A nemzetközi hírűnek beharangozott dán baritonnak voltak jó pillanatai, ám alakítása kevésbé volt markáns, mint kiváló magyar kollégájáé lett volna. Külön szót érdemel Csikós Attila korhű díszlete és Velich Rita jelmeze. Összességében pedig elmondhatjuk, Bereményi Géza minden különcség nélküli, közönségbarát operát rendezett.

Spangel Péter

Richard Strauss: Arabella – premier; Magyar Állami Operaház, március 17.

ÉTTEREM – Thai otthonosság

A távol-keleti konyha nagyon komoly tartalékokkal rendelkezik, de sajnos Európában legtöbben a jellemzően gyenge étkezdei színvonalat biztosító kínai büfék százaira gondolnak, miközben a térség más konyhái sokkal magasabb szinten vannak. Az indiai, indonéz, japán, koreai és thai éttermekre érdemes odafigyelni. Az Aradon nemrégiben nyílt Thai étterem belterét az Amerikából hazatelepült tulajdonosok maguk alakították ki, igen ízlésesen: díszes, ám mégis egyszerű és otthonos. Az étlap nem hosszú, ami eleve bizalomgerjesztő. Rendeltünk tavaszi tekercset, sertéshússal töltött tekercseket, Tom Ka Ghai levest, tőkehal curryt rizzsel és kókuszos créme caramellt. A tavaszi tekercs nem tévesztendő össze a kínai stílusúval, a thai vízbe áztatott rizslappal készül, hőkezelés nélkül. Igen ízletes volt a mártással együtt. Finom volt a sült tekercs is, viszont ennek a mártása el volt savanyítva és elég agresszív volt az íze. A leves műfajában ettem már jobbat, túl lazának találtuk, némi tejszín és zöld koriander jót tett volna neki. A thai curry finom volt, hozta a thai raguknak izgalmas egzotikus ízvilágát, a rizs és a desszert megfelelőnek bizonyult. Összességében baráti áron (ital nélkül 5000 Ft-nak megfelelő lejért) ettünk aradi viszonylatban kiemelkedőt – még akkor is, ha van hova fejlődnie a helynek.

Dorozsmai Endre

Thai vendéglő – Arad

KÖNYV – Költői krónika

Az amerikai Ray Bradbury a tudományos-fantasztikus irodalom egyik klasszikusa, jó fél évszázados írásai ma is lebilincselőek, nehezen tudunk szabadulni abból a költői szépségű atmoszférából, amely szinte fogva tartja az olvasót. Ebből a költőiségből olykor túl nagy kanállal is adagol, írásművészete helyenként így a giccs határait feszegeti, ám azt soha nem lépi át. A konkrét tudomány szemmel láthatóan az írót nem érdekli, csak az ember. Írói univerzumának szereplői idős nagybácsik, magukra hagyott gyermekek, furcsa idegenek az omnibuszon, középkori páncélos lovagok, akik épp a rejtélyes sárkányt készülnek leteríteni. Aztán esetleg kiderül, hogy a rejtélyes sárkány az esti gyors, s a fűtő meg az utaskísérő képtelen megérteni, hogy az utóbbi időben miért áll mindig ugyanazon a helyen egy fura, fémbe öltözött szerzet, s miért veti magát a vonat elé. A most sok évtizednyi kihagyás után kiadott Marsbéli krónikák is ilyen. „Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is”. A Marson játszódik, de igazából a szomszéd utcánkban, a kertben vagy a családi asztalunknál.

Mikes Noémi

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Agave, 2012

KIÁLLÍTÁS – A formatervezés művészete

Simon Károly – akit elsősorban ipari formatervezőként tartanak számon a szakmában – sokak szerint az egyik legeredményesebb magyar designer, aki egyebek mellett az orvoselektronika, az erősáramú forgógépek gyártása és a vasúti villamosvontatás területén szerzett hírnevet magának és Magyarországnak. A tiszteletére rendezett kiállítás hat látványos és részletesen kidolgozott fejezetben foglalja össze a művész életművét. Megismerhetjük az életmű dokumentumtárát, nyolcvannégy alkotás keletkezését, láthatjuk a művek tervrajzait, a tervezés logikáját, módszerét és elemzését, vagyis mindazt, ami egy-egy mű mögött van. Merthogy Simon Károly szerint „az ipari formatervezés feladatát, célját és jelentőségét mind a mai napig bizonyos homály fedi. Hol misztifikálják, hol lekezelik, hol a műszaki-gazdasági tényezőkre rárakott divatnak tartják, nem ritkán felesleges pénznyelő hóbortnak.” Az életmű-kiállítás negyven év tapasztalatával válaszol a kétkedőknek.

Tabajdi Daniella

A mű és ami mögötte van – Simon Károly formatervező iparművész életmű-kiállítása – Iparművészeti Múzeum, megtekinthető: április 8-ig