A Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza ugyanis az iraki konfliktussal foglalkozó filmek sorában egyértelműen a legfontosabb darab. Mindezt elsősorban pártatlanságának és mértéktartásának köszönheti: Bigelow egyaránt bírálja a Bush-éra brutális és embertelen eszközeit és az Obama-kormány óvatosabb politikájának cselekvőképtelenségét, miközben Irak szenvedő és terrortámadásokkal fenyegető oldalát egyaránt feltárja. A szinte dokumentarista stílus és a részletekbe menően hiteles tálalás mellett az alkotás fókusza ezúttal is a háború lélekpusztító hatásain van, ahogyan bekebelezi és saját képére formálja az egyszerű, elvek vezérelte embert. Jessica Chastain maximálisan megérdemelte az Oscar-jelölését az egyre fanatikusabbá váló fiatal ügynöknő szerepében, a szintén átélt alakítást nyújtó, elállatisodott Jason Clarke pedig Hollywood új felfedezettjévé válhat.

Német Dániel

Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza – színes, feliratos, amerikai thriller, 157 perc, 2012

ZENE – Jellegzetes

Mindig izgalmas élmény, ha egy híresség már ismert életműve mellett a múlt homályából előbukkan a csíra, amelyből története kihajtott. Az East együttes nemrég előkerült, minden bizonnyal Csepelen 1981-ben készült koncertanyaga jól bizonyítja, hogy későbbi lemezeik nem véletlenül képviselték a minőséget és a jellegzetes zenei irányultságot. Az áthallás egyértelmű, a Pink Floyd korszakos lemeze, a Dark Side Of Th e Moon, annak minden meghatározó tulajdonságával, ugyanakkor szó nincs szolgai másolásról. A Móczán Péter, Varga János, Pálvölgyi Géza, Király István, Zareczky Miklós felállású csapat megfelelő tudás birtokában valósította meg saját elképzeléseit és már az első stúdióalbuma megjelenése előtt nagybetűkkel írta be nevét a magyar progresszív rock könyvébe.

Szakács Gábor

East: Csepel felett az ég… – EPS, 2012

ZENE – Tiszta szívből

Szerencsére még manapság is vannak olyan lelkes fiatalemberek, mint az album zenei rendezőjének barátai, akik túl a Kárpátokon, Csángóföldön a huszonnegyedik órában is mentik a különböző etnikumok kultúrkincseit. A lemez tehát Moldva – számunkra egzotikus – sokszínű zenei világból ad ízelítőt tizenöt dalban: Bákótól Klézséig. Román hóra és munteneászka, magyar lakodalmas („menyekező”), szláv szerba követi egymást, végig megőrizve a produkció hitelességét. Ez a korong nem a mostanában oly divatos világzene kategóriájába sorolandó, az öt fiatal egyszerűen csak muzsikál, tiszta szívből, a játék öröméért. Nincs benne semmi művi, hallatszik viszont a szorgos gyűjtőmunka élményszerűsége, a mesterek hatása, az évek kemény munkájával megszerzett összecsiszoltság. A különleges hangzásvilágot a megszokott hegedű és cimbalom mellett harmonika, koboz, duda és – a lemezt kiadó – Lázár Zsófi dobjátéka is színesíti.

Márton Attila

Bácsi Gyurka és Barátai: Néne Erzse – Magánkiadás, 2012

OPERA – Mozart felülmúlhatatlan

A színpad közepén egy emelvény, lépcsővel, rajta egy fotel, mögötte hosszú ruhatartó, a fogasokon színes öltözékek sokasága, kicsivel előbbre, két oldalt, egy-egy dobogó, ugyancsak Középütt üres tér a közreműködőknek. Díszletnek nem sok, de mégis elég. Mindennek szerepe van, főleg a ruháknak, melyek a történet során a változást szimbolizálják. Átöltözéssel válhat a nő férfivá és fordítva, így lehet a szoknyabolond apródból katona, a grófból fiatalabb falatra vágyó, félrelépni akaró incselkedő… A zenekar a dobogók oldalán, a karmester-rendező (Fischer Iván) ülve, állva, vagy pedig fel-alá sétálva, épp az adott szituációnak megfelelően, végig fejből dirigál. A zenei kíséretet a Fesztiválzenekar adja, szokott színvonalán, Fischer instrukcióinak megfelelően. Igazi örömzene, felhőtlen szórakozás, kiváló nemzetközi énekesgárdával, amelyben a szólisták egyben nagyszerű színészek is. A négy év után ismét műsorra tűzött Mozart-vígopera méltán aratott nagy sikert.

Spangel Péter

Mozart: Figaro házassága – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem; február 17.

SZÍNHÁZ – Otthon a világban

Bár az Új Színház szándéka mindenképpen méltányolandó, Tamási Áron Ábel-trilógiájának egy előadásba való szuszakolása nem feltétlenül volt szerencsés vállalkozás. Nem véletlenül születnek ugyanis éppen színpadi alkalmazásra szánt drámák: a tekintélyes méretű és sokrétegű regények adaptálása csak ritkán sikeres. Kivétel persze akadhat, ha a dramaturgnak, rendezőnek úgy sikerül új világot teremtenie, hogy közben végig képesek megőrizni az eredeti esszenciáját. Ez az Ábel esetében csak részben jött létre: bár elhangzanak az alapmondatok és megjelennek az alapfigurák is, a különböző nemzetiségek – románok, zsidók, magyarok, amerikaiak – megjelenítése túlságosan tipikus, így direkten szájbarágós marad. A köztük tébláboló és az élet értelmét kereső Ábel utazását félbeszakító hegedűszó (ifj. Farkas Sándor előadásában), valamint a néptánc- és népdalrészletek is csak felerészben indokolhatóak – egység helyett széttördelik a regénysorozat egyes részeihez egyébként igen helyesen illeszkedő három felvonást. A kellően vaskos humorra és a látványra ugyanakkor nem lehet panasz (a végig kihasznált forgószínpadban rengeteg ötlet van, de csillog az amerikai bár is), ahogyan a legtöbb színész játékára sem: Varga Ádám alkatilag is kitűnő székely legényke, de Vass György Győzője vagy Bicskey Lukács mint részeg utas szintén megjegyzendő. A Pozsgai Zsolt rendezte előadásról így felemás érzésekkel távozunk: egyrészt örömmel, hogy egyáltalán létrejöhetett, másrészt sajnálkozva, hogy a regényben sokkalta összetettebben ábrázolt emberi viszonyokat, filozofikus lényeget feláldozták egy-egy hatásos vicc vagy színpadi kép kedvéért.

Farkas Anita

Tamási Áron: Ábel – zenés játék két részben, Új Színház, köv. előadások: 03.02., 03.08., 03. 13.

ÉTTEREM – Elegáns és korszerű

A Szabadság tér háta mögötti, kedves kis belvárosi utcában nyílt a hagyományt a modern konyhatechnológiával és tálalással ötvöző Garibaldi bisztró. A hely délidőben igen népszerű, bizony van mit várnunk az ételekre, pedig menüztetés folyik. Két ételsorból lehet válogatni, az árszabás meglepően kedvező. A Garibaldi kellemes, nyugodt hely, elegáns, korszerű a berendezése, jól összeválogatott, ebédeléshez megfelelő hangerejű és minőségű háttérzene szól, a kiszolgálás pedig, ha lassú is – a konyha miatt – de kifogástalan. Pincérünk szívélyes, türelmes, minden extra kívánságot készségesen teljesít. Megrendeltük mind a két menüt (A: tzatziki, sárgacéklás karalábéleves, csirkepaprikás göngyölt túrós csuszával, meggyes piskóta, B: sült feta, parajkrémleves, borzas hasábburgonyával, sztracsatella) annyi különbséggel, hogy az egyszerűbb desszerteket lecseréltük izgalmasabbakra (sajttorta, somlói szelet és csokitorta), egyikünk pedig az étlapról rendelt Cézár salátát, lassan sült sertéstarját ceruzababbal és steakburgonyával. Külön kiemelést érdemel a helyben sütött remek kenyér. Bár lennének itt-ott javító szándékú kritikai megjegyzéseim, az összes étel ütötte a mércét – a két leves, a sajt- és a csokitorta kifejezetten kimagasló volt. A borválasztékot lehetne szélesíteni, de ami van, azt jó nevű magyar termelők tételeiből válogatták, s szurkolunk, hogy a 2011-es rozékat hamar kipörgessék, mert 2013-ban már egyre kínosabb ezt az évjáratot kínálni.

Dorozsmai Endre

Garibaldi bisztró, Budapest, Garibaldi utca 4.