Parker, a mestertolvaj egy sikeres akció után összekülönbözik a társaival és néhány golyóval az árokparton végzi. Felépülése után jussán kívül semmi más nem érdekli, így Palm Beach felé veszi az irányt, hogy leszámoljon a luxusnegyedben új melóra készülő expartnereivel. A városrész feltérképezésében a kitörni vágyó helyi ingatlanos nő (Jennifer Lopezt feneke ezúttal is lejátssza a vászonról) siet a segítségére. Taylor Hackford rendező (Garni-Zóna, Ray) a pénzéhes, szociopata és brutális gengsztert sikeresen fosztotta meg minden kétes tulajdonságától, így a végeredmény nem más, mint egy szimpla, langyos bosszúmozi. Az első fél óra pedig ígéretes, nagyszerűen illusztrálja, hogy a kopaszodó sztár alapvetően tökéletes választás lenne az érzelemmentes antihős szerepére, ha az alkotói koncepció nem csinálna egy erkölcsileg csupán éppen hogy megkérdőjelezhető öntörvényű karaktert Parkerből, mint amilyet A szállító-sorozatban is játszott.

Német Dániel

Parker – színes, feliratos, amerikai krimi, 118 perc, 2012

ZENE – Művészi

Az elektromos hangszerek világában már-már önmagában azért megbecsülést érdemel valaki, ha hagyományos módon szólaltatja meg a zeneszerszámokat. Richard Clayderman azonban nemcsak a zongora népszerűsítését vállalta, hanem azon operákat és musicaleket is, amelyek kívül esnek a pop/rock sikerlisták korlátain. Bár Romantique című új lemezének mindent tétele közismert, az ő leheletfinom, művészi megközelítése tovább szélesítheti az érdeklődők táborát. Megkapó részleteket játszik a Spartacus (Hacsaturján), a West Side Story, A nyomorultak, a Montague és Capulet (Prokofjev) zeneművekből. Az ugyancsak közismert Adeline balladáját már 1977-ben is felzongorázta, míg a Nessun Dorma (Puccini) zárótétel méltó befejezése a kiadványnak.

Szakács Gábor

Richard Clayderman: Romantique – Universal, 2013

KÖNYV – Kűkeményen

A labdarúgó-szövetség akkori elnöke állam- és rendszerellenesnek nevezte a Ferencváros kiváló labdarúgóját, Kű Lajost, egyben leantiszemitázta. A játékos az utóbbit kikérte magának, erre az elnök közölte: letörli a magyar labdarúgás térképéről. 1977-ben történt beszélgetésük végén kiderült, Kutas nem csak a saját véleményét mondta, „kívülről” is informálták. Grosics Gyulának köszönhetően rövid ideig a Volánban játszott, de hamar elfogyott körülötte a levegő, mennie kellett. Jött a két évtizedes emigráció, majd a hazajövetel. Kű Lajos, nyughatatlan természet lévén, állandóan szervezett, melynek csúcspontja a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság, emellett az Aranycsapat Alapítvány elnöke volt, és fő szervezője Kocsis Sándor hamvai hazahozatalának. Íme, tömör összefoglalása egy rendkívül érdekes interjúkötetnek, bizonyságára annak, élnek a háttérben is olyan emberek, akik önzetlenül, fáradhatatlanul küzdenek a magyarságért.

Spangel Péter

Kű Lajossal beszélget Ballai Attila – Kairosz Kiadó; Magyarnak lenni 2012

KÖNYV – Téveszmék nélkül

A honfoglalást megelőző történetünkről rengeteg téves információ kering, annak ellenére, hogy a nem elérhető vagy csak nehezen összekeresgélhető információk hiányában az érdeklődés a téma iránt felfokozott. A hazai őstörténeti kutatások nagy akadálya, hogy nincs magyar őstörténeti tanszék egyik egyetemünkön sem, és az MTA sem hozott még létre ilyen kutatóintézetet. A fentiek ellensúlyozására létrejött Magyar Őstörténeti Minilexikonban megtalálhatók röviden az eddig már ismert adatok mellett a kutatások legújabb eredményei, a témára vonatkozó írásos források, régészeti emlékek, nyelvészeti, néprajzi, embertani, népzenei stb. adatok, a fellelhető földrajzi támpontokkal együtt. A kötet bemutatja azokat a – főként hazai – tudósokat, szakembereket is, akik a magyar őstörténet bármely vonatkozású oldalával foglalkoztak, vagy foglalkoznak. A hiánypótló munka megjelenése persze nem pótolhatja a témakörrel foglalkozó intézet létrehozásának égető szükségességét, felhívhatja viszont a figyelmet, hogy az őstörténet tudománya nem ismerhet sem határt, sem előítéletet, sem téveszméket.

Halasy-Nagy Endre

Erdélyi István: Magyar Őstörténeti Minilexikon – Napkút Kiadó, Budapest, 2012

ZENE – Eklektika

A hazánkban is többször vendégszerepelt és méltán népszerű jazzgitáros tizenötödik lemeze igazi eklektikus album, amelyen mind a fúziós, mind pedig a konzervatívabb jazz kedvelői megtalálják az ízlésüknek megfelelő muzsikát. Mike Stern ugyanis rendkívül sokféle zenei irányzatban jártas, hiszen éppúgy játszott a legendás Blood, Sweat & Tears együttesben, mint Billy Cobham vagy Miles Davis zenekaraiban. Tizenegy saját kompozíció – mindegyik más-más formáció előadásában a kvartettől a szeptettig. Összesen huszonkét jazz-zenész, valamennyien az amerikai élvonal képviselői: Stern régi barátai, mint Randy Brecker, Chris Potter, Kenny Garrett, Dave Holland vagy Al Foster, a fiatalabb generációból pedig Esperanza Spaulding és Richard Bona. Több számban közreműködik Stern felesége, Leni, aki maga is neves gitárművész. Jóllehet az eljátszott darabok többsége funkos, groove-os zene, de akadnak „vegytiszta” mainstream jazzdalok is, így egészében véve változatos, nagyon élvezhető album jött létre, nem véletlenül van számottevő nemzetközi sikere.

Márton Attila

Mike Stern: All Over the Place – Heads Up, 2012

ÉTTEREM – Fine dining

Egyik szerda délután hosszasan böngésztem a világhálót azzal a céllal, hogy a Furmint Február nevű remek rendezvény előtt kiemelkedően jó helyen együnk, minél inkább zsebbarát árakon. Meglepődésemre a Párizs Budapest nevű, 12 Gault Millau pontos luxusétterem honlapján azt olvastam, hogy 3500 forintért össze lehet válogatni az esti menüből tetszés szerint három fogást, mindössze annyi megszorítással, hogy bélszínt és osztrigát nem lehet választani és egyes ételek esetében rá kell fizetni erre az összegre további 800 Ft-ot. Nosza, megvolt a választás. Rendeltünk négyen tucatnyi ételt, melyek puszta felsorolása túllépné e kis szösszenet terjedelmi keretét, annál is inkább, hogy az étlapon való megnevezéseik igen részletesek. Néhány kimagasló tányért azért megemlítenék. Kifogástalan volt a libamájtorchon karamellizált hagyma csatnival és tokaji zselével, meglepően üdének és ízletesnek bizonyult a brokkolileves posírozott tojással és pirított erdei gombával, remek a kacsamell és konfitált kacsacomb zöldfűszeres polentával, sült gesztenyével, kelkáposztával, birsalmakompóttal és a kacsa természetes szószával, bár a gesztenyét nem leltük benne. A tárgyszerűség jegyében megjegyezném, hogy az ördöghal műfajában ettem már szaftosabbat, meggyőzőbbet. A desszertek közül a creme brullée volt számomra a csúcs, s egyben a műfaj tökélyét jelentő. A kiszolgálás kedves volt és udvarias, a környezet elegáns. Lám ilyen is van: fine dining megfizethető áron. Érhetetlen, hogy míg a Csalogány, az Olimpia, a Onyx, stb. kedvező árú ebédmenüi méltó helyen szerepelnek az ínyencek egymás közti kommunikációjában, legyen az élő beszéd vagy internetes fórumok, addig e remek ajánlatot csak tudatos kutakodással lehet meglelni.

Dorozsmai Endre

Párizs Budapest étterem, Széchenyi István tér 2.