Pedig a történet nem sok jót sejtet: a népszerű lányokból álló főiskolai énekcsoport egy verseny során súlyosan beég, így a tagok kénytelenek felfrissíteni soraikat, és felvenni néhány igazi különcöt a jelentkezésre való érdeklődés hiányában. Az elsőéves Becca (Anna Kendrick) szabadidejében elektronikus zenét komponáló, zárkózott lány, aki némi győzködés után kötélnek áll, és hamar ráébred, a legyőzhetetlennek tűnő fiúcsapat ellen csak akkor vehetik fel a versenyt, ha változtatnak a begyepesedett repertoáron. Generációs klasszikussá, hivatkozási alappá bizonyosan soha nem fog válni a film – ahhoz hiányzik belőle hiteles korosztály-ábrázolás és a problémaérzékenység –, de az alkotóknak nyilvánvalóan nem is állt ilyesmi szándékában. Azonban néhány emlékezetes párbeszédével és karakterével az elmúlt évtized kommersz tini vígjátékait így is lazán lekörözi a Tökéletes hang – nem nagy teljesítmény, de azért nem is teljesen lebecsülendő.

Német Dániel

Tökéletes hang – színes, magyarul beszélő, amerikai zenés vígjáték, 112 perc 2012

ZENE – Magával ragadó

A hangszer legkülönbözőbb lehetőségeit ismerhetik meg azok a zenekedvelők, akik a Genesisből kivált Steve Hackett újra kiadott sorlemezei közül válogatnak. Az 1993-ban megjelent Guitar Noir címűn arányosan vegyül a tőle addig megszokott finomabb, valamint az újabb, erőteljesebb gitár megszólalás. Nehéz szavakba önteni azt a döbbenetes változatosságot, amely minden számot egyedivé, mi több, hallgathatóvá tesz. Nem vált ki agressziót, de nem késztet szundikálásra sem, egyszerűen magával ragad. A Sierra Quemeda szimfonikusai, a Take These Pearls akusztikusai, az In The Heart Of The City rockosai a zene segítségével olyan világba visznek, amely napjainkban már csak álom. Ha könyv lenne, azt írnánk róla: letehetetlen.

Szakács Gábor

Steve Hackett: Guitar Noir – EMI, 2013

KIÁLLÍTÁS – Katartikus

Már egy ideje új intézmény dolgozik a legendás Szentháromság téri épületben, melynek megújult kiállítási programja más, belső helyszíneken is a kortárs magyar képzőművészetet szolgálja. Ezúttal az élő erdélyi és – már évtizedek óta – az egyetemes magyar rajzművészet egyik közöttünk dolgozó klasszikusa, Bardócz Lajos mutat be keresztmetszetet munkásságából. A művész tágan értelmezi a rajzot, szellemi és technikai értelemben egyaránt. Semmiképpen nem le-, hanem megrajzolja látomását, értelmezését a magyar, az erdélyi történelemről, irodalmi élményeiről, s eszköztára gazdagabb, bővebb a hagyományos rajzi technikák alkalmazásánál. Rajzi és festői eszközökkel egyaránt dolgozik, a vonal és a folt egyformán jelentőséget kap munkáin, melyek így sajátos álomszerűségükkel állnak előttünk. Ami rendkívülivé teszi munkásságát, hogy nagyon is a múltban fogant művészete szellemisége, szinte kézzel foghatóak fájdalmai, megpróbáltatásai, ám mégis a mának, mondhatjuk, a XXI. századnak adja át élményeit. Katartikusan.

Feledy Balázs

Bardócz Lajos grafikusművész kiállítása, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., I. ker. Szentháromság tér 6., megtekinthető április 7-ig

KÖNYV – Élő egyháztörténelem

A szerző szó szerint tűzközelben, a jezsuiták Szentkirályi utcai rendházában élte át az ’56-os forradalmat, mely után, elöljárói tanácsára külföldön folytatta tanulmányait. 1962-ben szentelték pappá, öt évvel később Rómában, a Vatikáni Rádió magyar tagozatának szerkesztője lett. Négy évtizeden át kísérhette figyelemmel a pápai állam keleti politikáját és azt, hogy a szocialista tábor „élharcosai” mily elszántsággal törekedtek ellehetetleníteni országaikban a hitéletet. A kötet számos, talán még a közvélemény előtt sem ismert információt tartalmaz a két pápa, VI. Pál és II. János Pál erőfeszítéseiről, valamint a keleti politika szakértőjéről, Augustino Casaroli bíborosról. A szerző külön fejezetet szentel a két egyházfő keleti politikájának, illetve megemlékezik a letűnt század két főpapjáról, Mindszenty és Wyszynski bíborosról. Hasznos, tanulságos, érdekfeszítő olvasmány sok új információval, melyek segítségével tisztább képet kaphat az olvasó az elmúlt fél évszázad vatikáni eseményeiről.

Spangel Péter

Szabó Ferenc SJ: A Vatikán keleti politikája közelről – Az Ostpolitik színe és visszája; Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, L’Harmattan Kiadó, 2012

ZENE – Lengyel–magyar barátság

A Jazzfórum Budapest fesztivál évek óta a progresszív jazz műhelye, amelynek legérdekesebb koncertjeit lemezen is megjelenteti a modern zene támogatójaként ismert kiadó. 2011 szeptemberében a Trafó volt a színhelye annak a koncertnek, amelyet a lengyel trió adott a magyar cimbalomfenomén, Lukács Miklós közreműködésével. Az ő kulcsszerepét jól illusztrálja, hogy ezen a fesztiválon még további két formációban is szerepelt szólistaként. Az énekes Grzegorz Karnas a nyelvi avantgárd egyik legjelesebb képviselője, aki improvizációiban a különféle nyelvek karakterisztikus vonásait is felhasználja a zenei kifejezés érdekében. A lemezen rögzített öt kompozícióból négyet Karnas és a csellista, Adam Oles jegyeznek, egy pedig – a Fekete holló – Joni Mitchell egyik legjobb szerzeményének sajátos újraértelmezése. Oles többnyire vonó nélkül, bőgőként használja hangszerét, Michal Miskiewicz mesteri dobjátéka is szervesen illeszkedik a produkcióba. Lukács Miklós vendégjátéka pedig nagyban színesíti a trió játékát.

Márton Attila

Grzegorz Karnas Trió + Lukács Miklós: Audio Beads, BMC Records, 2012

ÉTTEREM – Magyar és házias

Nagy öröm, ha az egykoron elsöprő magyar többségű, ma már azonban szórványnak számító Aradon új magyar vendéglő nyílik, történetesen azon a téren, ahol már üzemel egy, két sarokkal arrébb. Az Imi konyhája filozófiája egyszerű: van két leves, két főétel, két desszert, ami a gulyáslevest és a palacsintát leszámítva naponta változik. Az árak igen barátságok, minden fogás 1000 forint alatt van. A konyha házias, a beltér hangulatos, a kiszolgálás kedves, a pincérek beszélnek magyarul. Megrendeltünk minden aznap rendelhetőt: húsgombóclevest, gulyáslevest, rakott krumplit, „kontinentális csirkét”, ami gombás rizzsel körített párolt csirkefelsőcombot jelentett, sajttortát és túrós palacsintát. A magyar borok ottjártunk idején még nem kerültek belistázásra, de ez napokon belül elintéződik, tudtuk meg a történetesen éppen mellettünk ülő beszállítótól. Így aztán sört ittunk, csíkit, ami a világon a legjobbak egyike. Az ételek rendben voltak, a totálisan túlfőtt rizst leszámítva. A sajttorta esztétikailag nem nyújtott meggyőző élményt, ízre viszont átlag feletti volt. Nagy kár, hogy az élményt elrontja a dohányosok intoleranciája és a vendéglős ezzel kapcsolatos túlzott engedékenysége. Errefelé ugyanis minden vendéglátós rögeszméje, hogy a forgalom drasztikusan csökken a dohányzás betiltásával. Ebből következően, ha valaki gyűlöli a cigarettafüstöt, mint e sorok írója, akkor vagy nem jár vendéglőbe, vagy olyan idősávban megy, amikor gyér a forgalom. Ez utóbbit próbáltuk a minap Iminél, de nem jártunk sikerrel, a hely szinte tömve volt, és a közönség jó része dohányzott. Azzal is búcsúztunk, hogy szívesen visszajövünk, miután kitiltották a cigarettát.

Dorozsmai Endre

Imi konyhája (Bucataria lui Imi), Arad, hajdani Szabadság – jelenlegi Avram Iancu – tér 11.