Beszélgetés Vassné Bojta Aminával az újraindult szépmívesképzésről
Régi mesterek öröksége
77 év után, 2023 szeptemberében a Hauszmann Alapítvány és a Kisképző együttműködésében újraindult a szépmívesképzés. Reménykedhetünk hát, hogy hamarosan újra lesz egy Thék Endrénk, Jungfer Gyulánk vagy Róth Miksánk, illetve hogy itthon is válogathatunk majd azokból a szellemi és gyakorlati tudás birtokában lévő kézműves szakemberekből, akik képesek az olyan történelmi enteriőrök újraalkotására, mint például a 2021-ben befejezett Szent István-terem. A képzésről Vassné Bojta Aminával, a Hauszmann Alapítvány főigazgatójával beszélgettünk.
– A Hauszmann Alapítványt 2021 nyarán hozták létre azzal a céllal, hogy fenntartsa és gondozza Hauszmann Alajos életművét és hagyatékát, illetve hogy kidolgozza a XIX–XX. század fordulóján még élő szépmívesszakmák komplex oktatási programját, létrehozza és működtesse az ehhez nélkülözhetetlen kutatási és dokumentációs tudásközpontot. De miért is van mindezekre szükség?
– A Budavári Palotanegyedben 2019 óta, Hauszmann eredeti tervei szerint zajló rekonstrukció során a Várkapitányság szakemberei gyakran találkoztak azzal a problémával, hogy a munkálatokhoz olyan kézművesszakmák képviselőire volna szükség, amelyek Magyarországon szinte már nem is léteznek. Maradtak ugyan utódszakmák, de ezekben mára jellemzően idős mesterek dolgoznak, így előfordult, hogy egy-egy tárgyhoz külföldről kellett segítséget kérni. A legnagyobb kihívást a Szent István-terem iparművészeti csodáinak újraalkotása jelentette, hiszen míg a pécsi Zsolnay porcelángyár ma is működik, így ott újra elkészítették a faliképeket és a kandallót, addig például a terem bonyolult struktúrájú falszövetének legyártására csak Németországban találtak szakembereket. A különleges függönyanyagot egy elzászi üzemben készítették el, aztán Berlinben hímezték ki aranyfonállal az ottani restaurátorok.
– Vagyis olyan kiváló díszműkovácsokra, mint Jungfer Gyula, olyan üvegművészekre, mint Róth Miksa, illetve olyan asztalosmesterekre, mint Thék Endre volna szükségünk. De hogyan lehetséges ezeket a mára szinte elfeledett szakmákat újraéleszteni? Vannak-e még egyáltalán olyan oktatók, akik őrzik ezt a régi tudást?
– A tudás Hauszmann korában leginkább apáról fiúra szállt, így a szakmák tanulása nagyon fiatalon elkezdődött, a különböző mesterek műhelyében már tizenévesen inasként dolgoztak a gyerekek. Az első hazai művészeti oktatási intézménybe, az 1779-ben alapított Budai Rajziskolába (Schola Graphidis Budensis), vagyis a mai Kisképző egyik elődintézményébe a tanoncok már kizárólag rajzot tanulni iratkoztak be. Az oktatás sokáig mintarajzmásolásból állt, de az itt eltöltött négy év alatt a diákok az anyaghasználat, az arányok, a leképezés és a pontos átmásolás technikáját is elsajátították. Ezekhez az alapokhoz kell most visszatérnünk, vagyis újra kell kezdeni a kézművesmesterségek intézményesített oktatását. Ez szerencsére nem lehetetlen, merthogy a Kisképző, azaz a Magyar Képzőművészeti Egyetem Gyakorlóiskolája hatalmas archívummal, műtárgy- és rajzgyűjteménnyel rendelkezik, sőt pontos dokumentációjuk van arról is, hogy milyen módszerekkel oktattak 100-150 évvel ezelőtt. Náluk tehát még megvan az a tudás, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy a szépmívesszakmák újra életre keljenek.
– A képzés így 77 év után, 2023 szeptemberében újra elindulhatott a Kisképzőben. Ha valaki szépmívesnek szeretne ide jelentkezni, kell-e hozzá valamilyen előképzettség?
– A képzésre 18 év felettiek jelentkezhetnek, az életkor felső határa 40 év, így jelenleg van frissen érettségizett diákunk, de van olyan is, aki már a saját műhelyében dolgozik. Azt, hogy a jelentkezőnek megvannak-e a szakmához elengedhetetlen képességei, illetve kellő akarata, kétfordulós felvételin mérik fel a leendő tanárok. Az első fordulóban egy olyan pályázati anyagot kell otthon elkészíteni, amelybe mindennek bele kell kerülnie, amit a jelentkező addig alkotott. Emellett mindenki kap egy „házi feladatot” is, amely nem feltétlenül kapcsolódik az adott szakmához, sokkal inkább a kreativitást, a rajz- és a manuális készséget vizsgálja. Mert bár művészi igényű, nagy kitartást igénylő munkák állnak a jelentkezők előtt, mégiscsak iparosszakmákról beszélünk. Egy szépmívesben együtt kell meglennie az esztétikának és a gyakorlatiságnak, vagyis használható dolgokat is kell létrehoznia. Az első forduló eredményétől függően aztán szóbeli beszélgetés következik, ahol a Kisképző tanáraiból álló bizottság dönt a felvételről. Tavaly mintegy háromszoros volt a túljelentkezés, így szeptemberben egyelőre négy szakirányon – festészet, szobrászat, fém- és üvegszépmívesség – harmincnégyen kezdhették el kétéves esti tanulmányaikat. Az oktatás térítésmentes, sőt az alapítvány tanulmányi ösztöndíj-lehetőséget is kínál a jól teljesítő diákoknak.
– A kétéves képzési idő viszonylag rövidnek tűnik. De mi mindent tanulnak a négy félév alatt, illetve valójában mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valakiből valóban szépmívesmester váljon?
– Az elmélet helyett sokkal inkább az anyagismeretre, az anyaghasználatra, illetve a Hauszmann korabeli módszerekre és technológiákra koncentrálunk. Így például a fémmívesek először különböző fémekkel ismerkednek meg, vagyis előbb meg kell érteniük az anyagot és azt, hogy miként lehet hozzányúlni. Nagyon érdekes folyamat, ahogyan a résztvevők egy fémlapocskától eljutnak egy míves csillárig. Az oktatás mellett havonta szervezünk olyan tanulmányi kirándulásokat és műhelylátogatásokat, amelyek során igyekszünk a diákoknak megmutatni, hogyan hasznosul majd az a tudás, amelyet itt kapnak. De támogatjuk őket abban is, hogy akár már a képzés közben gyakornoki munkát vállaljanak, hiszen ahhoz, hogy valódi szakemberekké váljanak, körülbelül tízéves szakmai tapasztalatra lesz szükségük.
– A végzett diákokat tudja-e segíteni az alapítvány az elhelyezkedésben is?
– Biztos vagyok benne, hogy a piac a jövőben el fogja tartani mindazokat, akik tőlünk kikerülnek. Az elhelyezkedésben egyébként természetesen segítünk. A Hauszmann Alapítvánnyal partneri viszonyban álló Várkapitányság rekonstrukciós munkálataihoz biztosan kellenek a szakemberek, de az országszerte zajló vár- és kastélyfelújításokhoz, illetve a műemléki városrészek rehabilitációjához is folyamatosan szükség van munkaerőre. Már most sokan jelezték nekünk, hogy várják szeretettel a végzett szakembereinket.
– Egyelőre a Kisképző épületét használják, de a Hauszmann Alapítvány Szentendrén megkapta azt az annavölgyi birtokot, ahol a Hauszmann család egykori villája állt. A tervek szerint saját képzési központot rendeznek majd be itt, amely nemcsak az alapítvány otthona, de az oktatás helyszíne is lesz. Hol tartanak most az előkészületek?
– A vadászházzá alakított annavölgyi malomépületet 1882-ben vásárolta meg a Hauszmann család, ahol szőlővel, gyümölcsössel és méhészettel kisebb gazdaságot hozott létre. A vadászházat később már csak Hauszmann-villaként emlegette a köznyelv, ám azt, hogy az átalakításra mikor történt, nem tudjuk pontosan. A II. világháború után a villa és a birtok az állam tulajdonába került, a területen honvédségi üdülőt építettek, az üresen álló villát pedig egyszerűen elbontották. Az alapítvány legfontosabb feladata most a zöldterületek gondozása, a megmaradt épületek állagának megóvása, illetve ahhoz, hogy az egykori Hauszmann-villa rekonstrukciós terveit elkészíthessük, nélkülözhetetlen volt az eredeti épület pontos helyének meghatározása. Ez azóta – az egykori szemtanúk segítségével – régészeti feltárás keretében meg is történt, megtaláltuk az épület kváderkövekből faragott alapjait is. Jelenleg a teljes rekonstrukció tervezése zajlik, szándékaink szerint a jövőben visszaépítjük az egykori Hauszmann-nyaralót, benne emlékházat hozunk létre, a volt honvédségi üdülőből pedig oktatási épület és kollégium jön létre, hogy távolabbról, akár a határainkon túlról is jöhessenek hozzánk a tehetségek szépmívesszakmákat tanulni.