Szeretetalapú kommunikáció

– Mi motiválta, hogy megpályázza a rektori tisztséget?

– Az alapítvány elnökétől és a kuratóriumi tagoktól kapott felkérések és az egyetemalakítás kihívása egyaránt motivált. Az egyetemet a modellváltás első két évében sok vita és ellenségeskedés tépázta meg. Nem tisztem ezzel kapcsolatban véleményt mondani, viszont feladatom megbirkózni ezzel az örökséggel, hogy az intézmény hallgatói, oktatói együtt tudjanak dolgozni. Ez egy munkahely, ahol meg kell teremteni az együttműködés kereteit, ami a minőségi oktatás feltétele. Ehhez elengedhetetlen a párbeszéd és a jó hangulat. Felkeresem az intézeteket, oktatókkal, hallgatókkal találkozom. Az a tapasztalatom, hogy a közös munka meghozza az összetartozás-élményt.

– A békétlenség még mindig rányomja a bélyegét az egyetemre?

– Az egyetem életére már nem, hacsak nem a régi és új évfolyamok elszakítottságára gondolunk, inkább az intézmény körüli közbeszédre. Elszánt vagyok, hogy szeretetalapú kommunikációt folytassak az intézményen belül és kívül egyaránt.

– Mire kíván rektorként súlyt fektetni?

– Az intézmény képzéseiben már jelen van a „learning by doing” módszer, azaz úgy tanulni a filmes szakmát, hogy a különféle területek gazdái együtt dolgoznak, ahogy például az egy filmes projektben is történik. A színházi képzés terén is voltak, vannak is hasonló kezdeményezések, de ezt a törekvést még lehetne erősíteni azzal, hogy a rendezők többet dolgozzanak együtt a dramaturgokkal, vagy a színészképzésben részt vevők a filmrendezőkkel. Ennek persze van időbeli korlátja is. Az SZFE hallgatói a felsőoktatásban szokásos átlagos óraszám másfél-kétszeresét teljesítik, nagy a túlterheltség, emiatt nehezen tudnak időt szakítani arra, hogy még egymással is dolgozzanak. Megoldás lenne az óraszámcsökkentés, vagy pedig tavasszal megszervezni a tréningek hetét, az alkotóműhelyek hete mintájára. Ez szerepelt a rektori pályázatomban is.

– A Károli Gáspár Református Egyetem dékánjaként kilencéves vezetői tapasztalata van. Az SZFE rektori pozíciója mennyiben jár más feladatokkal?

– A bölcsészkarnak leköszönésemkor négyezer hallgatója és nagyjából háromszázhetven munkavállalója volt, míg az SZFE-nek négyszázkilencvenkét hallgatója és kétszázhatvan munkavállalója – ebből száztizennégy oktató –, e tekintetben hasonlít az egyetemeken működő tehetséggondozó műhelyekhez. A művészeti intézmények emancipációs törekvései az egyetemmé válásban több-kevesebb sikerrel zajlottak. Úgy érzem, ebben is tudom segíteni az SZFE-t, hogy úgy teljesedjen ki egyetemként, hogy közben ne veszítse el azokat a sajátos, az egyes művészeti ágakra jellemző szubkulturális vonásait, amelyek egyedivé teszik az itteni képzéseket. Ez egyben modellalkotás is, mert erre még nem létezik jól működő, egyszerűen átvehető nemzetközi példa. Segítségünkre lesz ebben a művészeti egyetemeket tömörítő Művészeti Egyetemek Rektori Széke, a hallgatói együttműködésben működő 5mű és az MRK modellváltó tagozata is.

– Mennyire meghatározó egy rektor az egyetem életében?

– A kancellári rendszer nélkül működő tudományegyetemek életében nagyon. Ahol kancellári rendszer és kettős vezetés van, ott a rektor személyétől függ. Mivel az SZFE-n megszűnt a kancellári rendszer, döntő lehet a rektor személye. Az SZFE-n azonban van egy sajátos intézményi hagyomány, az osztályfőnöki rendszer, amely képzési szempontból az egyik legdöntőbb vezetői szerepkör az intézetvezetőké mellett. És stratégiai kérdésekben a rektor egyeztet a fenntartó kuratóriummal.

– Mi változott az egyetemen a kancellári rendszer megszűnésével?

– Egyedül a rektor vezeti az egyetemet, vége a kettős irányításnak. Létrehoztuk a gazdasági főigazgatói pozíciót – munkáltatója a rektor –, amelyet egy kiváló gazdasági szakember, Mádi Zoltán tölt be. A rektor csak a kuratórium egyetértésével bízhatja meg a gazdasági főigazgatót, ugyanez vonatkozik a felmentésére is. A rektorhelyettesek személye nem változott, viszont a mozgóképművészeti rektorhelyettes feladata bővült a nemzetközi kapcsolatokkal. A legtöbb ilyen filmes területen van, de színházi területen is létrejöttek multinacionális együttműködések, például a Színházi Olimpia és a Madách Projekt folyományaként, tehát itt további erősödés várható. Kibontakozóban van egy kassai képzés terve is.

– Mit várnak a kancellári rendszer megszűnésétől?

– Azért tartom fontosnak az egységes stílusú és irányú vezetést, mert az intézmény léptékváltás előtt áll, szeretnénk előrébb lépni a nemzetköziesítés terén. Emellett a szervezet is professzionalizálódik, kiépül a minőségbiztosítási rendszere, ezért nélkülözhetetlen, hogy a folyamatok egy irányba tartsanak. Minden szervezetfejlesztés esetén fontos az egységes változásvezetés. A szenátusi ülésen teljes egyetértésben állítottuk fel az új szervezeti rendet, amelynek működési alapjait már a pályázatomban is kifejtettem.

– A szervezeti átalakításon kívül mi szerepelt még a rektori pályázatában?

– Szeretném az integrált szemléletet az oktatásban és a kutatásban is megvalósítani. A két jelentős művészeti ág – a színházművészet és a mozgóképművészet – , valamint a Drámaelméleti Intézet és a Doktori Iskola összekapcsolódásából egy sajátos műhely jöhet létre. A művészeti rész eddig is kiválóan működött, de a különféle területek – a filmes és a színházi, valamint az elméleti-dramaturgiai képzés – integrálása egymással és a Doktori Iskola céljaival, működésével kevésbé. Az intézetekben folyó tevékenységeket műhelyekkel, közös gondolkodással egészítjük ki, ezekről írásbeli és szóbeli diskurzusok kezdődhetnek az intézményen belül és kívül. Olyan kutatásokat ösztönzünk, amelyek a képzésbe közvetlenül visszafordíthatók és alkalmazhatók. Terveim között szerepel a könyv- és folyóirat-kiadás professzionalizálása, a hazai és nemzetközi terjesztés megteremtése, továbbá a hallgatói szolgáltatások bővítése, karrieriroda felállítása. Az Egészséges Egyetem Projekt keretein belül a magas óraszám miatt a kiégés és a függőségek elkerülésére szükségesnek látom egy diáktanácsadó szolgálat létrehozását. Fejleszteni kell a diplomás-pályakövetési rendszert, amely nyomon követi a végzett hallgatókat. A minőségbiztosítást is ki kell építeni, az oktatók hallgatói véleményezése már jól működik.

– Hogyan kötődik a színház és a film világához?

– Sokat publikáltam a színháztudomány területén, vezető hazai, amerikai és francia orgánumokban, valamint alapműveket fordítottam vagy sorozatszerkesztőként a kiadásukat segítettem. Több mint másfél évtizeden át különféle műhelyeket, konferenciákat szerveztem a Debreceni Színházzal és a Nemzeti Színházzal közösen, de részt vettem rangos külföldi workshopokon is. Mindig is érdekelt a költészet és a színház találkozása, doktori értekezésemet Pilinszky János színházi víziójáról írtam. Legutóbbi könyvem egy francia kortárs drámaíróról szól. Filmmel kevésbé foglalkoztam, csak olyan mértékben, ahogy azt a színház összművészeti jellege vagy a filmes alkotások versszerű szerkesztési módja megkívánta.

– Hogyan látja a színészszakma presztízsét?

– Számomra a színész nem a tizenkilencedik századi értelemben vett vátesz, de mindenképpen olyan különleges valaki, aki az állandó átalakulásával és kitettségével egy nagyon törékeny sátor. Valére Novarina mondja azt a színházra, hogy „törékeny hajlék”. Cocteau szent szörnyetegeknek – bölényeknek is fordíthatnánk – nevezi a nagy színészeket, Grotowski szekuláris szenteknek.

– Milyen szerepet szán az egyetemnek a művészképzésen belül?

– A színház- és a filmművészet terén az SZFE minden nehézsége ellenére is vezető képzőhely, ahová tízszeres a túljelentkezés. Legnépszerűbb a színművész szak, a legtöbb hallgató ide nyer felvételt. A diplomás-pályakövetési rendszer szerint a végzett hallgatóink több mint nyolcvanhét százaléka tud elhelyezkedni a szakmában, nincs tehát túlképzés. Nyitni szeretnénk a közösségi média platformjain megjelenő filmekkel kapcsolatos képzés és az akciórendezés irányába. A DocNomads sikere után további nemzetközi közös képzéseket tervezünk, ehhez nyelvoktatást fogunk biztosítani mind munkavállalóinknak, mind hallgatóinknak. Bízom benne, hogy az intézmény piacvezető pozícióját tovább erősítjük a professzionális szervezeti működéssel és a nemzetköziesítéssel.