Van élet az SZFE-n túl

A minőségi színészképzés hazai lehetőségeit vizsgálva egy olyan elemző újságcikkre bukkantunk, amelyet érdemes idézni, hiszen a lehető legpontosabban foglalja össze a jelenlegi helyzetet. Eszerint „a magyar színházi kultúra legnagyobb jelentőségű problémája: az új színházi generáció nevelése. A jövő képe attól függ, milyen lesz az új színész- és rendezőnemzedék. Ma – mindenki érzi – valami nincs jól, kérdések, hiányok, mulasztások, tévedések káosza kavarog a világos, céltudatos rend helyett. Bizonytalanságok és akadályok e területen minden előrejutást elbuktatnak. A baj bonyolult: szociális, gazdasági, művészi, politikai okok és jelenségek szövedékéből nehéz kiragadni egy szálat…”

A cikkel mindössze egyetlen apró gond van: csaknem száz évvel ezelőtt, 1929 májusában jelent meg a Színészújságban, Németh Antal rendező, egyetemi tanár, színházigazgató, színháztörténeti író tollából. Nincs tehát új a nap alatt, és bármennyire szeretnénk is hinni benne, a művészeti szcéna l’art pour l’art volta túlnyomó részben nem más, mint puszta idealizmus. A kultúra és benne a színház – néhány kegyelmi pillanattól eltekintve – sosem tud öncélú lenni, hiszen akarva-akaratlanul is, de a véleményformálás egyik eszköze, és mint ilyen, a különböző érdekek ütköztetésének terepe.

A magyar nyelvű színészképzés több mint százötven éves múltra tekint vissza, egészen pontosan 1865 januárjában kezdődött, amikor nem messze a korabeli Nemzeti Színház épületétől, egy lakóház második emeletén megnyílt a Színészeti Tanoda. A hároméves oktatás után prózai színészek és operisták hagyták el a tanoda falait, akiket a közeli teátrum többnyire rögtön szerződtetett is. A színésznevelés első három évtizedének kiemelkedő alakja az a Paulay Ede volt, aki a Nemzeti Színház rendezőjeként és igazgatójaként is tevékenykedett. A tanodából később Magyar Királyi Színművészeti Akadémia, a II. világháború után pedig Színház- és Filmművészeti Főiskola lett, 2000. január 1-jétől egyetemi ranggal. Vitathatatlan tehát, hogy múltját-presztízsét tekintve a Színház- és Filmművészeti Egyetem ma Magyarország első számú színi neveldéje, a Felvi.hu statisztikája szerint tavaly az SZFE tizenhárom szakára 2035-en jelentkeztek, közülük 128 diákot vettek fel. De tény az is, hogy mivel 2003-ig, a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának elindulásáig – legalábbis a felsőfokú képzés tekintetében – egyeduralkodónak számított, az SZFE bennfentessé vált, irányítása egy bizonyos szellemiséget képviselő érdekcsoport kezébe került. Érthető tehát, hogy a kormány átfogó felsőoktatási fejlesztési programjának részeként tavasszal bejelentett változtatás, miszerint a színművészeti alapítványi formában működik tovább, riadalmat keltett körükben. Pláne, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriumának élére az a Vidnyánszky Attila került, aki a Nemzeti Színház direktoraként a kaposvári campus művészeti képzéséért is felelős.

Miközben az SZFE-n továbbra is forr­nak az indulatok, amelyek egyre inkább politikai, mintsem szakmai jellegűek, érdemes egy kicsit körbenézni, van-e élet a fővárosi színészképző bázison túl. Kezdjük a legmesszebbről, a határainkon túl. Felsőfokú magyar nyelvű képzésen lehet részt venni a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Kara színművészet szakán, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, az Újvidéki Művészeti Akadémián és a pozsonyi Színművészeti Főiskolán (VŠMU).

Jóval tágabb azonban azoknak a választási lehetősége, akik nem ragaszkodnak foggal-körömmel a diplomához, hanem valamelyik színitanodában vagy akkreditált tanfolyamon szeretnék elsajátítani a szakma alapjait. Színházaink közül jó néhánynak van saját tanodája vagy stúdiója, amelyek növendékei abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy számukra a folyamatos színpadi gyakorlat lehetősége is adva van. Ilyen képzési műhely például a fővárosi Thália Tanoda, a Pesti Magyar Színiakadémia, a Karaván Színház és Művészeti Alapítvány, a Komplex Művészeti Akadémia, a Főnix Művészeti Műhely, a békéscsabai Színitanház, illetve a Csabai Színistúdió vagy a zalaegerszegi Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdió. Mindemellett több neves, a színészi szak­mában jártas szakember is elindította már a maga stúdióját, köztük Gór Nagy Mária, Bánfalvy Ágnes és Harsányi Gábor. OKJ-s színészi bizonyítványhoz lehet jutni mások mellett például a Théba Művészeti Akadémián, a Madách Művészeti Iskolában, a Színház és Film Intézetben vagy a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés során.

Az ezeken az alternatív szakképzéseken oklevelet szerző hallgatók később jó eséllyel próbálkozhatnak meg az egyetemi felvételivel is, ugyanakkor a színházak jelentős része is nyitva áll előttük. Gór Nagy Mária Színitanodájának padjait koptatta mások mellett Ábel Anita, Xantus Barbara, Deutsch Anita és Kapócs Zsóka, a Thébából indult el a pályán Egyed Brigitta, Heiter Ágnes, Mogács Dániel és Oravecki Attila, a Harsányi Színjátszó Stúdió tanítványa volt Kocsis Dénes, Faragó Alexandra, a Pesti Magyar Színiakadémiára járt Pataki Szilvia, Makranczi Zalán, Szente Vajk és Simon Kornél.

A névsor bizonyítja, hogy felsőfokú diploma ide vagy oda, ha valaki igazán tehetséges, az SZFE-n kívül is meg tudja találni a habitusához legjobban illő intézményt. Aki pedig filmesként szeretne befutni, felsőfokú végzettséget a Metropolitan Egyetemen, illetve az ELTE Filmtudományi Tanszékével együttműködő Budapest Filmakadémián is szerezhet.