Miközben Egyiptom, Törökország, Jordánia és Tunézia előkelő helyet foglal el a világ legkedveltebb turistaközpontjainak versenyében, addig a közelükben fekvő Szíriáról mintha elfelejtkeztek volna az utazók. Legalábbis eddig. Merthogy az elmúlt néhány évben az ország kidolgozta a maga turisztikai koncepcióját, számos fejlesztésbe kezdett, hogy felvehesse a harcot a nyugati, elsősorban politikai híradások által sugallt kedvezőtlen képpel szemben.

Merthogy ne feledjük: Szíria, a maga kiváló földrajzi adottságaival – három kontinens: Ázsia, Afrika és Európa találkozási pontján fekszik – már a görög és római korban is a kultúra és a politika egyik központjának számított. Amellett, hogy itt haladt el a Selyemút, itt volt az első nemzetközi kikötő, itt foglalkoztak először növénytermesztéssel, innen származik a világ első ábécéje, s itt találhatók a világ legősibb keresztény templomai, rengeteg az épségben megmaradt, ráadásul kitűnő állapotban lévő lovagvár is.

Míg közülük Krak des Chevaliers az ország egyik leglátogatottabb nevezetességévé vált, addig a közelében épült, ám méreteiben lényegesen nagyobb Margattal sokáig senki sem törődött. Pedig ez nemcsak a Szentföld, hanem a korszak legnagyobb keresztes vára is, amely monumentalitásában nemcsak a magyar, de a korabeli európai várakat is felülmúlja. És ami nekünk, magyaroknak különösen fontossá teszi, az, hogy feltárására 2006-ban példátlan módon nem nyugat-európai régészcsapatot, hanem a Szíriai–Magyar Régészeti Missziót kérték fel.

A csapat vezetője, Major Balázs régész ugyanis korábban már bizonyította rátermettségét azzal, hogy számos, a középkori keresztes településhálózattal kapcsolatos kutatást végzett az ország tengerparti régiójában.

– Balázs először nemet mondott, majd összedugtuk a fejünket, s mégis visszahívta a professzort azzal, hogy bevállaljuk – mesél a felkérés részleteiről Vágner Zsolt régész, a misszió egyik tagja. – Szerencsére már az első évadban sikerült olyan jelentős eredményeket elérnünk, amelyek lendülete továbbvitte a megkezdett kutatásokat.

A majdnem hat hektár területen elterülő vár története viszonylag rövid, a forrásokban először 1062-ben jelenik meg mint al-Marqab, azaz őrhely, egy arab kézen lévő kis törzsi erődítés. A következő évtizedekben a hely többször is gazdát cserélt, míg végül az 1140-es években a legrangosabb s egyben leggazdagabb frank család, a Mazoireok birtokába került, akik itt rendezték be központjukat. A vár egy nagyon jelentős része ebben az időszakban épült ki. Ám az anyagilag tönkrement család 1187-ben arra kényszerült, hogy eladja a várat a Johannita lovagrendnek.

A johanniták eredetileg gyógyító rendként jelentek meg a Közel-Keleten, s feladatuk a zarándokok gyógyítása volt. A keresztes háborúkban aztán természetszerűleg fegyveres szárnyat is létrehoztak, s ehhez Margat várát át kellett formálniuk.

Az építkezéshez a források szerint sójövedelmeiből II. András királyunk is hozzájárult évjáradék formájában, aki az ötödik keresztes hadjárat idején ellátogatott Margatba is.

– A kutatásunk egyik fontos célja annak meghatározása volt, hogyan zajlott a mindennapi élet a vár területén – kezd az eddig elért eredményeik felsorolásába Vágner Zsolt. – Sikerült is egyértelműen meghatározni többek között, hogy melyik épület volt a konyha, melyik az étkező, s sikerült feltérképeznünk egykori vízellátási rendszerét is. Kiderült, hogy a vár a korabeli viszonyokhoz képest rendkívül komfortosan volt berendezve. Ezt praktikusan úgy kell elképzelni, hogy adott esetben akár több ezer ember számára is menedéket tudott nyújtani, köszönhetően például a több ezer köbméteres vízgyűjtő ciszternáinak. Vízrendszerük ráadásul annyira intelligens volt, hogy még a latrinákat is rendszeresen át tudták mosni, ezáltal pedig képesek voltak olyan higiénia fenntartására, hogy a váron belül nem kellett fertőzéstől tartani. Az pedig, hogy a várban eddig két nagyobb és két kisebb fürdőt is sikerült beazonosítanunk, világszenzációnak is tekinthető. A várudvaron 2010-ben tártunk fel egy nagy, központi fürdőt, ahol külön fűtőkemence segítségével melegítették a vizet. A vezetéket is megtaláltuk, éppen csak a csap hiányzott a csonk végéről.

A feltárást végző szakemberek – akik között nemcsak régészek, de építészek, restaurátorok, művészettörténészek, sőt geológusok is vannak – mindezek mellett találtak két nagyméretű kenyérsütő kemencét, kovácsművességre utaló helyszíneket, illetve borcserzésre vagy textilfestésre utaló nyomokat is.

– De azonosítottunk néhány, több szobából álló lakosztályt is, ami ebben az időben még Európában is ritkaságnak számított – veszi át a szót Buzás Gergely régész, művészettörténész, aki szintén oszlopos tagja a missziónak. – E lakosztályokhoz egy-egy nagyobb fogadóterem is tartozott. Ez tulajdonképpen egy reprezentatív tér volt, amelyet magánétkezőnek is használtak. Ehhez általában egy kisebb, de méreteiben még mindig nagynak számító másik szoba kapcsolódott, amelyből általában függönnyel választották le a hálóhelyiséget. Két nagyon díszes lakosztályt találtunk, melyek közül az egyik minden bizonnyal a várnagyé lehetett, a másik pedig talán a margati püspöké. Mellettük kisebb lakrészeket is meg lehet különböztetni a várban, amelyek alacsonyabb rangú rendi tisztviselők szállásai lehettek.

A rendkívül gazdag mázas, díszített kerámia-leletanyag mellett szép számmal bukkantak fegyverekre, elsősorban nyílhegyekre is, valamint az előkerült állati csontokból sikerült következtetni az itt élők étkezési szokásaira is. Kiderült, hogy az étrendjükben a helyi háziállatok, vagyis a juhok és a kecskék domináltak, s abból is inkább a fiatal állományt részesítették előnyben. Kevés volt viszont a sertés, s szinte alig volt vadcsont.

A legnagyobb szenzációnak mégis talán a kápolna falán néhány éve felfedezett freskó számít, hiszen a korabeli bizánci stílusú faliképek mellett ez kifejezetten francia gótikus stílusban készült, utalva a mester származására. A Pokol freskójának feltárását követően a szakemberek a kápolna másik falán időközben megtalálták a mennyországot ábrázoló freskót is, tavaly pedig a kápolna apszisának vizsgálata során további heraldikus, illetve bibliai témájú festményekre bukkantak, melyekből Keresztelő Szent János lefejezése maradt meg a legépebben.

A margati erődítésrendszer többhektáros belső magjának – amely egyszerre rezidencia, adminisztratív központ, kolostor és lakhely is volt –, illetve a hegyoldalban elterülő településnek a feltárása a következő években is folytatódik. Ezzel párhuzamosan azonban a helyreállítási munkálatok is megkezdődnek. Nemcsak azért, hogy a Nemzeti Múzeumban most látható vártörténeti kiállítás a lehető legrövidebb időn belül állandó s méltó helyre kerülhessen, hanem azért is, hogy a turizmus fontosságára ráébredő Szíria egy újabb, szenzációs látványossággal gyarapodjon.

Barta Boglárka