Véget kell vetni az anarchiának!

– Immáron hosszú hetek óta blokád alatt tartják a hallgatók a színművészeti épületeit, pénteken újabb tüntetés jön. Mit gondol, meddig tart még ez a jelenleg feloldhatatlannak látszó állapot?

– Szomorúan tapasztalom, hogy a normalitás még mindig nem állt helyre az egyetem falai között, és továbbra is anarchia van. A bent tanító oktatók és egyéb alkalmazottak nem képesek uralni a helyzetet, egy beszűkült tudatú, Stockholm-szindrómára hasonlító állapot alakult ki, amelyet a diákok mellett talán néhány pedagógus is szándékosan életben tart. És egyre kevésbé érteni, mi is táplálja ezt a forradalmi hevületet, mik is pontosan a céljaik. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy már csak önmagában a lázadásról, az ellenállásról szól az egész, konkrét üzenetek és szándékok nélkül.

– Egy korábbi riportunkban az egyetem egyik hallgatója azt nyilatkozta, az egyetlen konszenzusos megoldás az lenne, ha a modellváltással kapcsolatos tárgyalásokat a nulladik pontról, a diákok bevonásával elölről kezdenék. Lát erre lehetőséget?

– Erre semmi esély nincsen, már régen túlléptük a nulladik ponton. Nyilvánvalóan egyedül akkor jutnánk velük megállapodásra, ha visszaállítanánk a régi modellt, azaz az egyetem ismét állami fenntartásban működne, miközben az adófizetők pénzét ellenőrizetlenül használnák fel a saját elképzeléseik szerint, külső kontroll nélkül. Ez nem fog megtörténni. Világos jogszabály alapján, törvényes keretek között és egy korábban más egyetemeken már sikerrel alkalmazott modell szerint dolgoztuk ki az elképzeléseinket, a fejlesztési céljainkat, és határoztuk meg az intézmény egyébként megduplázott költségvetését. Az alapítványi fenntartású modellváltásból így semmiképpen nem engedünk. Az egyetlen kérdés, hogy a diákok közül ki tart velünk ezen az úton. Bízom benne, hogy a szűk kemény mag kivételével egyre több hallgatónak megjön a józan esze, és a bővülés meg az innováció lehetőségét látják meg az új szisztémában. Biztosan kijelenthetem, hogy nem fogunk meghátrálni, elnézést kérni és visszaállítani a korábbi modellt.

– Ugyanez a hallgató a felsőoktatási törvények megsértésének nevezte, hogy az egyetem pályázat útján megválasztott rektorát, Upor Lászlót nem nevezték ki, helyette a kuratóriumot vezető Vidnyányszky Attila „önkényesen” választott teljhatalmú rektorhelyetteseket az intézmény élére. Jogi szempontból megalapozott ez a vád?

– Amikor a modellváltás lezajlott, számos pedagógus felmondott, mások mellett Ascher Tamás, Máté Gábor vagy Enyedi Ildikó. Mindezt szívük jogának, korrekt döntésnek tartom. És bármiféle nyomásgyakorlás vagy kényszerítő intézkedés nélkül felállt az egyetem teljes intézményi és rektori vezetése, valamint a szenátus is, noha az ő feladatuk kinevezni az utódaikat. A kuratórium ennek hiányát szerette volna biztosítani az új rektorhelyettesek, Zalán János és Novák Emil kinevezésével, de a diákok nem fogadták el őket legitimnek. Ahogyan engem sem kancellárnak. Így állt elő az az érdekes helyzet, hogy bár nem engednek be az épületbe, hivatalos papírok aláírását várják tőlem. Ez így természetesen nem működik.

– A múlt hét kedden este hat és reggel hét között lekapcsoltatta az SZFE blokád alatt tartott épületeiben az internet-hozzáférést, majd azt nyilatkozta, hogy a lehető legtovább el fog menni a belső anarchia megszüntetésének érdekében. Mit ért ezalatt pontosan?

– Sem a munkáltató, sem én nem járulok hozzá az egyetem önszervező akcióihoz, és amíg a jelenlegi helyzet fennáll, hasonló lépésekre számíthatnak. Az internet lekapcsolásánál nagyobb belső működési zavar előidézését nem tervezem, de azt senki nem várhatja, hogy a jogszabályok és a személyem elleni szervezkedéseket válaszlépések nélkül tűrjem. Az intézményből kiszivárgó információkból világosan érezhető a totális fejetlenség, a diákok a pedagógusoknak, a portásoknak és egyéb munkatársaknak parancsokat osztogatnak, miközben betörnek, sőt bent is alszanak olyan irodákban, ahová egyáltalán nem lenne szabad belépniük. Az épület szomszédságában lakók is folyamatosan levelekkel bombázzák a kuratóriumi alapítványt azzal kapcsolatban, hogyan borítják fel a nyugodt életüket a fiatalok. Ezt az állapotot tehát következetesen fel kell számolni, minden eszközt bevetve, de a fizikai erőszakot természetesen kizárva.

– Milyen mértékben látnak bele a jelenleg bent zajló életbe? Számíthatnak még a diákok érvényes idei félévre?

– Egyre tisztábban érződik, hogy kezd a normalitás igénye is megjelenni az igazgatás oldaláról, nagyjából ötven fő állt ki névvel és aláírással az új vezetés mellett, a beosztottak fegyelmezetten végzik a munkájukat. A bent zajló oktatásról már kevesebb információm van: a tanítás látszatát adminisztratív úton fenntartják, de nem tudhatjuk, hogy ennek keretében szervezik-e a például a különböző flashmobokat és performanszokat. Az a gyanúm, hogy igen.

– A tüntetéssorozatban élen járó diákok számíthatnak későbbi retorziókra?

– Nem szeretem ezt a szót, de az eseményeket tudatosan szervező diákok szeretném, ha elgondolkodnának azon, a megfelelő úton járnak-e, és ha igen a válaszuk, talán szerencsésebb lenne más egyetemet vagy intézményt választaniuk. Ez a viselkedésminta nem válhat példaértékűvé a jövőben, így el kell gondolkodnunk a velük szembeni szankciók lehetőségén.

– Ezzel a kijelentésével nem pont azt az érzetet kelti bennük, hogy nincs vesztenivalójuk, és így továbbra is a jelenlegi helyzet konzerválására törekednek majd?

– Nagyon reménykedünk benne, hogy belátható időn belül kialusszák magukat, átgondolják a most uralkodó állapotok értelmetlenségét, és végre nyitottá válnak a párbeszédre. Folyamatosan, újabb és újabb határidőket fogalmaztunk meg, hogy érdemleges kommunikációt kezdhessünk velük, és még most, az utolsó utáni pillanatban is nyitottak vagyunk minderre. De természetesen nekünk is fogy a türelmünk.

– Többen katonatiszti múltja miatt kritizálták az ön kancellárrá való kinevezését. A volt hivatásából adó stressz­tűrő képessége és fegyelmezettsége szerepet játszhatott Vidnyánszky Attila döntésében?

– 2016 óta nem vagyok az aktív állomány része, civilként vállaltam el ezt a pozíciót, így bár büszke vagyok egykori hivatásomra, nem hiszem, hogy ez közrejátszott volna a kinevezésemben. Egyébként sem hagyományos katonai feladatokat láttam el, szakvizsgázott jogász végzettségem van, igazgatási és a diplomáciai területen tevékenykedtem. A legfontosabb mellettem szóló érv mégis talán az volt, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem campusának korábbi főigazgatójaként a kancellári pozíció számos feladatkörében van már gyakorlatom.