Kacsa

Lendvai Ildikó felhívta saját magát egy vasárnap hajnalban telefonon és megfenyegette illusztris MSZMP-s frakcióvezetői önhölgységét felgyújtással. Gondolom, hogy az asszonyság azért tette az önfeláldozó önfenyegetését, hogy mint derék pártanya, elterelje magyarrontó pártjáról a figyelmet. Így Magyarország siralmas gazdasági helyzete helyett a nép Lendvai Ildikó azbesztruhájával lesz elfoglalva, annak varrogatásával vezetheti le felgyűlt feszültségét.

T. O., Mikháza

Ki bizonyítson?

Ismét elolvastam Bencsik András nagy vihart kavart cikkét és újfent nem találtam benne semmi rágalmat, vádaskodást. Eszembe jutott viszont Bárándy Péter igazságügy-miniszter egyik javaslata, miszerint ne a rágalmazónak kelljen bizonyítania igazát, hanem a megvádoltnak az ártatlanságát. Bár az ötlet eszement, de mivel Mécs Imre megvádoltnak érzi magát, azt javaslom, kérdezzék meg tőle, mi volt az ára annak, hogy a halálos ítéletet vele szemben megszüntették, miközben fiatalokat, időseket akasztottak. A kiskorúaknál megvárták míg elérték a 18. életévüket, és akkor vitték a bitófa alá. Az egyiket születésnapi ajándékként. Jó, lehet hogy nem a besúgás volt az ára, de mondja el az igazat őszintén és bizonyítsa is be, mert ez foglalkoztatja a közvéleményt. Lehet, sőt biztos, hogyha őszintén kitárná a lelkét, megkönnyebbülne és ez esetben a közvélemény nem ítélné el, nem fütyülnék ki sehol. Legfeljebb a politikai életből kéne kilépnie. Nem hiszem, hogy ez gondot jelenthetne számára, hiszen már nyugdíjas korú és igen szép nyugdíja lenne.

Czető Lászlóné, Bp.

Szolidaritás

„A társaira valló Mécs Imre.” Értesüléseim szerint ezért a pár szóért 10 hónap letöltendő fogházbüntetésre ítélték a főszerkesztő urat. Ugye lehet és kell is harcolni az ítélet ellen? Mindenesetre az alábbiakban szeretném a támogatásomról és a szolidaritásomról biztosítani Bencsik Andrást. Bizonyára nem vagyok ezzel egyedül, hiszen 2004. január 11-én is sokan voltunk a Tilos Rádió elleni tüntetésen. Végre hosszú szünet után mert az utcára menni a magyar ember. Amennyiben a főszerkesztő úr ügyében tüntetést, megmozdulást szerveznek, úgy ott leszek, s bizonyára nem vagyok egyedül ezzel a szándékommal. Ne hagyja ennyiben, Bencsik András, ne hagyjuk ennyiben, Magyarország!

Major István, Bp.

Egyetértünk!

A Semmi sem Tilos Rádiónál a jobboldalt akarták „égetni” a Lamperth-legények, akik hagyták „végigfolyni” a szervezett provokációt. Valakiknek nagyon kellett ez az ügy egy kis visszatámadásra, antiszemitázásra. Bárándy szerint „tudatosan felépített eseménysor” volt. Egyetértünk, miniszter úr! Csak a nagy „építkezés” nem azon az oldalon volt, ahol ön gondolta. (Az építkezésről jut eszembe: az SMS-ezők egy alkalommal nem voltak elegen. Az ATV-n kijött az igazság, miszerint a rendszerváltozás óta Orbán Viktor tette a legtöbbet az ország előrehaladásáért. Orbán-Medgyessy 34%-15%! Fölényes pontozásos győzelem. A főmeccsen lesz ez még K.O. is. Addig is nagy megpróbáltatás lesz lábon kihordani ezt a társaságot.

Ágyik József, Dunaújváros

Szégyen és gyalázat

Meghívottként „hatalmas írónk” rombolta szabadon a keresztyén erkölcsöket 2003 decemberében a korábban híres Pápai Kollégium diákjai előtt, „hála” az ottani liberális vezetésnek. A szégyenletes látogatásra (sőt: a magyarországi keresztények legyilkolásának komoly következmények nélküli emlegetése után fogalmazhatunk határozottabban is – a helyet megszentségtelenítették) azért kerülhetett sor, mert az ottani református vezetők a csali-csatornákból szerzik információikat. Tudatlanok, tájékozatlanok a témában és a Kollégium múltjára szégyent hozva más forrásokra – például könyvekre – nem támaszkodnak. Hatalmas felelősséget vállaltak fel azzal, hogy diákjaikat nem világosították fel : nem egy magyar író, nem egy könyv, hanem egy – ma divatos, és rendkívül jól jövedelmező – téma kapott Nobel-díjat. A tény ez, és remélem akad azért még Pápán tisztességes magyartanár, akiben lesz bátorság helyén kezelni a dolgot. Segítségül ajánlom neki az alábbi kötetet: „Ismerjük őket?” (zsidó származású magyarok arcképcsarnoka) Ex Libris Kiadó, amely K. I.-t nem is említi. Szegény Kollégium! Szegény Diákok! Szegény Egyházunk! Sajnálatos, hogy Ravasz László püspök úr egykori, az ötvenes évek egyházi viszonyaira rámutató elhíresült mondata ma is aktuális: „Ne féltsük az Egyházat, mert ha papjait (itt értelemszerűen egyéb tisztségviselőit, felelőseit is értjük) eddig kibírta, nincs az a hatalom, amely úrrá lehessen felette”. (Homiletika 279. o.) Ujjongó, kalapdobáló, egyházi érdeklelkesedők talán még emlékeztek rá: egyszer mindenért fizetni kell, mindennel el kell számolni, így diákjaitok félrevezetésével, lélekmérgezésével is. És jó lenne ha, látnátok – az utóbbi napok hazai és az EU keresztyénellenessége láttán is – itt élethalálharc kezdődött. A státust, a hova állást illetően dönteni kellene. Vagy már eldőlt, és a pénzpazarló, méregdrága film díszbemutatóját is Pápán rendezik?

Kocsis Sándor, Bp.

Szégyellem magam

Mindig nagyon dühös és elkeseredett leszek, amikor a határon túli magyarság helyzete kerül szóba. De ami itt, csonka-Magyarországon folyik, az azt hiszem világszerte példátlan és mélységesen felháborító. Az egészségügyben dolgozom és van egy új, huszonéves kolléganőm. Pár éve települt át az élettársával Erdélyből a jobb megélhetés reményében. Balkáni körülmények között dolgozott az egyik budapesti kórházban. Több mint fél éve próbál átjönni a mi dialízis-állomásunkra kicsit jobb fizetés és klasszisokkal jobb munkakörülmények reményében. A fél életét a bevándorlási hivatalban tölti. Először a munkavállalási engedélyét vonták meg. Jelenleg az állandó itt-tartózkodási kérelmét utasították el késedelmes benyújtásra hivatkozva. Így ismételten egy hónapos ideiglenes tartózkodási engedélyért folyamodhatott egy 4500 Ft-os illetékbélyeg kíséretében, amit újra félnapos sorba állás után meg is kapott. Számomra az a legfájóbb, hogy elmondása szerint a zsúfolt folyosón csupán három magyar nevű fiatal várakozott és csak őket hármukat utasították vissza. Én ott voltam az 51 tüntető között, akiket elvitt a rendőrség, ilyenkor mégis rettenetesen szégyellem magam a sok idegenszívű helyett, akikkel egy országban kell élni.

Holfinger Edit, Bp.

Grotius

Lovas István az idei első számukban nyílt levélbe idézi a nagy holland tudóst, Hugo Grotiust: „Meg szabad ölni azokat, akik mások megölésére készülnek.” A nemzetközi jog atyja azonban mást is mondott. Ilyeneket: „Igazságtalan ok alapján indul meg az a háború, amelynek az a célja, hogy másokat akaratuk ellenére kormányozzanak, azzal az ürüggyel, hogy ez az ő javukat szolgálja.” Vagy: ”Azt sem szabad ráerőszakolni másra, ami neki hasznos lenne. Azoknak ugyanis, akik eszük használatával bírnak, szabad választási lehetőséget kell biztosítani arra nézve, hogy mi hasznos és mi nem hasznos nekik.”

G. Gy., Budapest

Udvarházy múzeum

Udvarházy Ferenc István 1946-ban Budapesten született. Szüleivel 1956 őszén a szovjet agresszió miatt menekült el. 1958-ban az USA befogadta őket. Steven F. Udvar-Hazy egyetemi tanulmányait Kaliforniában végezte. Érdeklődése már húszévesen a kereskedelmi légi forgalom felé irányult. Légiflottát tervező és elemző vállalatot alapított. Közben megszerezte a különböző fokozatú pilóta-jogosítványokat. Később légikereskedelmi végzettséget is szerzett. Eddig összesen 6000 órán át vezetett kereskedelmi repülőgépeket, 83%-ban sugárhajtásúakat. Los Angelesben fuzionált az AIG-vel. Légiflottájuk jelenleg 400 gépből áll. Az Rt. tőkéje 18 milliárd USD (3700 milliárd forint), adózás előtti éves profitjuk 3 milliárd USD. Udvarházy F. István, azaz Steven F. Udvar-Hazy a SYKWET elnök-vezérigazgatója és számos alapítvány és részvénytársaság tagja. Udvarházy 1999-ben 60, később még további 5 millió USD adományával lehetővé tette, hogy Washington repülőtere mellett felépüljön a Repülési és Űrkutatási Múzeum leányvállalataként a világ legnagyobb ilyen jellegű múzeuma: több mint 70 000 nm, három futballpálya nagyságú területen többszintes kiállítócsarnokkal, oktatóközponttal és bemutató filmszínházzal. A múzeum 2003-ban a Wright fivérek első motoros repülésének (1903) centenáriuma alkalmából nyílt meg és Udvarházy nevét vették fel. A siker hatalmas, évi négymillió látogatóra számítanak. Ez a múzeum az USA legújabb kulturális büszkesége. Az óhaza Udvarházy eredményeire még nem figyelt fel. Magyarországi sajtója nincs. Teljesítményről angol nyelven az interneten lehet tájékozódni. Bízom benne, hogy rövidesen magyarul is.

Hábel György, Bp.

Egyenlő esély?

Egy fiatalembert, nem átlagos hajlamai miatt a Károli Gáspár Egyetem eltanácsolt a református lelkészi pályától, magyarul: eltávolította az egyetemről. Az esélyegyenlőségi miniszter asszony azonnal „működésbe lépett”, és a fiatalember esélyegyenlőséghez való jogát emlegetve megkezdte – kisebb buktatókkal fűszerezett – kampányát az illetőnek egyházi vonalon való elhelyezésére. A kampány úgy látszik nem aratott osztatlan sikert, mert az államtól független egyházi szervek nem kívánják erkölcsi követelményrendszerüket egy szenzációhajhász politikus szája íze szerint alakítani. Egyébként maga a kívánság is abszurd. Kísérelje meg például egy idült alkoholista azt, hogy egy távolsági buszokat közlekedtető vállalatnál buszvezetőként alkalmazást nyerjen. Nem fog sikerülni, még miniszteri közbenjárásra sem. Itt se fog menni! Elégedjen meg a miniszter asszony azzal, hogy mindent elsöprő önbizalmát az MSZP – sok másik, érdemekben lényegesen gazdagabb politikusa rovására – gyakorlatilag az EU-lista élére történő állításával, érdemén fölül honorálta.

Bercsi Zsolt, Bp.

Falak

Jerikó falai – trombitaszóra leomlottak. A kínai nagy fal ma már jószerével csak emlék. A berlini falat darabokra szedték. A szlovákiai romafal rasszista förmedvény. Izrael ciszjordániai falai – vajon miért nem zengenek a világ trombitái? Szerencsére van egy öreg és beteg, de kemény szavú ember, Karol Wojtila, aki kimondta: A Szentföldön nem falakat, hanem hidakat kell építeni! (Úgy tűnik, ezek után a Szentatya a Béke Nobel-díjra az idén sem lesz esélyes!)

F. B., Tiszaújváros

Esélyegyenlőség

A prosti nem egyenlő! Így hát én cigány szeretnék lenni! Ô fenn a gépen, én itt lenn a buszon. De ez így is van rendjén, hiszen csak a szavazatom számít. Az urnában egyenlők vagyunk!

Bársony László, Bp.