Ügyes!

A Gyaloggalopp c. filmben látható a következő jelenet: A legyőzhetetlen Fekete Lovag kardcsatát vív a főszereplővel. A Fekete Lovag egymás után veszíti el a végtagjait, ám ez nem csökkenti az önbizalmát, tovább harcol. Mikor az utolsó végtagját is levágják, így szól ellenfeléhez: Na jó, egyezzünk meg döntetlenben. Ez a groteszk képsor ugrott be, amikor Medgyessy fele-fele arányban közös listát képzelt el az EP-választásokra. Vesztes pozícióból döntetlent ajánlani…, mintha nem is az oroszlánszívű ügynököt hallottam volna, aki annak idején rendreutasította a KGB-t.

Török Sándor, Szentes

Tömködés

Herélgetik a Vasárnapi Újságot. Vége a magyarkodásnak, pláne ha még kereszténykedéssel is párosul. Eddig mintha más nem is lett volna a világon, mint katolikus, református meg magyar. Hallott bárki is a VÚ-ban rabbit beszélni? No, lám. A február 22. adásban bemutatkozott Furkó Zoltán az új felelős (kinek?) szerkesztő. Kulturális jelleget kíván adni a műsornak, volt is Karinthy meg Szakonyi. No, majd meglátjuk, milyen lesz ez a jelleg, távol-nyugati vagy közel-keleti. Ez idáig „nagyjaink” sokasága, aki adott magára valamit, nem szólalt meg a VÚ-ban. Most már ebben a 2,5 órában is hallhatjuk bölcs útmutatásaikat, nemcsak a többi 21,5 órában. Most már a hét teljes 168 órájában elér bennünket az árokbetemetés munkazaja, megszűnik pártunk és kormányunk, valamint a holdudvarának oktalan, igaztalan pocskondiázása. Rá fogunk döbbenni, hogy a galamblelkű és nekünk csak jót akaró elvtárs-urak milyen jámboran tűrték el a VÚ mocskolódásait éveken át. Mindennek van határa, még ha mégakkora (szociál)demokrata is az ember. Most hogy az egészségügy is megkarcsúsodik, a VÚ jellegének megváltozása e vonatkozásban is nagy szolgálatot tesz azzal, hogy kevesebben fognak tőle infarktust kapni, pláne ha leszoknak a vásárnapi korán kelésről. A nagy Navigátor azonban jól teszi, ha továbbra is odafigyel. A nyűtt hajótesten tömöget épp egy lyukat, de sok a tömködnivaló. Sok még a lék, és ömlik be a káros ballaszt. Ha nem tömköd elég gyorsan, még megdől és elsüllyed a hajó!

Miskolci Ferenc, Nagymaros

Néptribun

A már régen logopédusra érett tőkésréceirtó (a homo kadarikus mellett őket még le „tudta venni” a lábukról) legújabb népfrontos agyrémével a többpárti demokrácia lényegét kérdőjelezte meg. Azt hogy a különböző társadalmi rétegek, csoportok és az egyének nézetei, véleménye, érzelmei, tempereamentuma artikulálódjon a választási lehetőségek formájában. Amit szorult helyzetében az egészen a kormánykerékig felcserepedett ügynök akar, az nem más, mint egy felhívás: Elvtársak, szavazzuk meg! – miközben az ilyen-olyan módon szerzett száz millióin csücsül, esetleg repked Havannától Pekingig. Szegénységpárti kormányfőnk eddig sem volt egy fenomén, de most végleg egy populista néptribun szintjére süllyedt (vagy éppen emelkedett?). Medgyessyn már mérgelődni sem érdemes. Egyszerűen szánalmas. (A szabadlábon maradáshoz itt kell abbahagyni?!)

Ágyik József, Dunaújváros

Medgyessy – 1988

Medgyessy Péter a Kádár-érában abban az évben miniszterelnök-helyettes volt. A Hazafias Népfront napilapja 1988-ban hosszú cikkben beszámolt Medgyessy akciójáról. Érdemes elolvasni! Medgyessy bankárszemléletét már akkor is megcsillogtatta. Nyolcadik éve (1980 óta) folyt a Bős-Nagymaros dunai vízlépcső elleni társadalmi küzdelem. Akkor még ott tartottunk, hogy csak a szlovák oldali beruházás fog megépülni, a mi oldalunkon leállunk. Medgyessy akkor felvette a kapcsolatot Pozsonnyal, hogy a szlovákokat (akkor még persze Csehszlovákia volt) rábírja a beruházás meggyorsítására. Pozsony (Kocinger és Binder elvtársak) meglepetten hallgatta Medgyessy érvelését, hiszen eddig csak a magyar aggályokat ismerték. Kijelentették, hogy ők a saját területükön az ütemtervük szerint végzik a beruházás kivitelezését, spontán tervváltoztatásra nem tudnak átállni. Javasolták, hogy Magyar-ország gyorsítson. Ennek eredménye, hogy a nagymarosi vízlépcső építése osztrák hitellel és kivitelezőkkel megkezdődött. Két év múlva Medgyessy főnöke, Németh Miklós állíttatta le, kb. 25%-os készültségi állapotában. Az események alakulását jól ismerjük… Ez a „tervgazdaság” alaposan megviselte a magyar teherbíró képességet.

Lévai György, Bp.

Csúfság

Olvasom a Magyar Nemzetben, hogy az ügynöknek sikerült megint „önkifejeznie” magát. Az alábbi frappáns mondatféleség bírta elhagyni a száját: „Hallom, értem a gazdák szavát, tudjuk, mi a dolgunk.” Nahát, akkor minden rendben van. Ha tudja, mi a dolga, ráadásul kivételesen meg is érti a gazdák szavát, ebből csak jó jöhet ki. Talán érdemes volt demonstrálni… Ám ehhez még gyorsan hozzáragasztott egy záradékot is, melynek lényege: ha bizalmat kap, 2006-ban is kormányt akar alakítani. Megrémültem. Akarni ugyan mindenkinek joga van, de azért jó lenne ha ez az óhaja gondolati szinten maradna. A magyarok Istene ezt a csúfságot már végképp nem teheti meg velünk, ennyire rosszak azért mégsem voltunk.

Lévay Mária, Fonyódliget

Teleki-szobor

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik tiltakozásukkal megakadályozták Teleki Pál mártír miniszterelnök budapesti szobrának felállítását. A szobor elleni hisztériával többet használtak Teleki emlékének, mintha emlékévet tartottak volna neki. A hisztériakeltés bizonyítja, mennyire időszerű ma is a XX. sz. legnagyobb magyar miniszterelnökének alakja. Az őt az utóbbi időben félig-meddig elfelejtő magyarság most ébredt rá újra életművének és tragikus halálának igazi jelentőségére. A tiltakozásnak hála Teleki alakja újra a magyarság függetlenségéért – jelenleg is – vívott sok évszázados küzdelmének szimbóluma lett. Az antifasizmusnak álcázott sovinizmus, nacionalizmus, mely megteremtette a „kilencmillió fasiszta” és a „bűnös nép” toposzát, ma is folyamatosan támadja a magyar nép függetlenségét és önrendelkezését, ha kell, éppen Teleki ürügyén, akinek öngyilkossága a megbékélés irányába mutató tett volt. Ezzel elárulják, hogy nem történelmi megbékélést akarnak, ellenkezőleg, provokálják az alapvetően toleráns és befogadó magyarságot – gyűlöletet, szembenállást és antiszemitizmust akarnak. Mert mindezek nélkül elvesztenék fölöttük a politikai hatalmat, a folyamatos zsarolás és megfélemlítés lehetőségét. Ami pedig azt az átlátszó érvelést illeti, hogy Teleki megítélésében nincs nemzeti konszenzus, nos, Budapesten, az Újlipótvárosban, a Szent István parkban áll a vöröskatonákat agyonlövető Lukács György szobra (ez nem vicc, 1985-ben állították föl, Varga Imre alkotása), akinek megítélésében pedig végképp nincs semmiféle közmegegyezés. Teleki Pál szobrát pedig mindenképpen fel fogjuk állítani mi, a magyar nép, amelyből – néhány száz hőbörgőt leszámítva – senki sem akar senkit sem kirekeszteni.

Újvári Gábor, Bp.

Két kulacs

Télutói neptunos skizofrénia. Nemrég nagy tam-tammal tért vissza a neptunos RMDSZ az Európai Néppárt kongresszusáról. Most pedig azt hallottam a híradásokban, hogy az RMDSZ ifjúsági szervezetének, a MIÉRT-nek a képviselői részt vettek az eurokomcsi ifjak budapesti kongresszusán, ahol a kis Sztálint (Újhelyi Pistikét) alelnöknek választották meg. A neptunos öregek az euro-kereszténydemokraták között könyökölnek, a neptunos fiatalok pedig az eurokomcsik között fürkészik a jövőt!? Ez lenne a neptunon belül a jövő? Ezek a vízfejükbe vették, hogy áttérítik a nyugat-európai kereszténydemokratákat az eurokommunizmusra – egy kis D-109-es segédlettel. Nem hinném, hogy Európa ujjong a neptunos kétkulacsosságért.

T. O., Mikháza

Beszéd

Ami Orbán Viktor úr országértékelő beszédéből annak idején kimaradt: „Barátaim, nagy a kedvetlenség, a kilátástalanság és a becsapottság ma Magyarországon. A kedvetlenség megtöri a tetterőt, szomorúvá tesz. A kilátástalanság és becsapottság halálhoz vezet: az ember önmaga ellen fordul. Tizenegy földművelő-állattenyésztő – megtapasztalva ezt az érzést az utóbbi két évben – ezért távozott közülünk. Az elhunytakért a lelkünk kesereg, a szívünk vérzik.”

O. Gy., Cegléd

Jobbra vagy balra?

Mostantól fogva ez nem kérdés: első Becsületrend jobbra, a második balra tűzendő fel. Fogósabb feladat a kokárda elhelyezése. Útmutatásul: a kokárda a szív fölé helyezendő. Ennek helye szokásosan baloldalon van. Még könnyebben megjegyezhető a csillagos EU-s jelvény helye. Ezt jobbra tessék tenni, mivel az EU zömmel jobboldali. Tehát kettő jobbra, kettő balra, mint a csárdásban. Így már jó lesz, Medgyessy úr. Higgye el, fentiek segítenek abban, hogy megóvja magát a rendre visszatérő röhögéstől, amit a kitűzők (érdemrendek, jelképek) – még csak véletlenszerűnek sem mondható – helytelen elhelyezése gerjeszt.

Gállos Mária, Bp.

Egy kis eső

Volt nem is olyan régen, a szocialista Magyarországon egy hivatalos köszöntés: Szabadság. A kassai magyarok körében (de nyilván máshol is) elterjedt ennek a következő változata (a köszöntés fogadása): az kéne meg egy kis eső. Ez jut eszembe, amikor Jávor Béla írásait olvastam. Szabadság már lenne, ehhez volnának még további óhajai, Antall József, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc reinkarnációi, és most, a Heti Válasz 2004. 8. számában pedig ez: „Kellene egy hang, amely végre tudná az eszményi kereszténység és a hőbörgő? (kérdőjel tőlem) kereszténység között az arany középutat.” Én a szabadsághoz az ő óhajai helyett, a jelenlegi szárazság miatt is, inkább az esőt kívánnám.

Tkacsik István, Kassa

Ez a tét!

Gyurcsányból megyei elnök lett. Ha ő lesz a miniszterelnök, fusson mindenki amerre lát! Hol sírjaink domborulnak unokáink azt sem fogják tudni, hogy mi volt az a Magyarország. Ez a tét. Nem kéne hagyni.

Bársony László, Bp.