Fantomok ellen

Amióta Gyurcsány Ferencet kitalálták a milliomos baloldali politikusok és a médiájuk, minden erejükkel arra koncentrálnak, hogy méltó partnerré tegyék-emeljék Orbán Viktorral szemben. Most a két országértékelő beszéd után ezek a baloldalnak elkötelezett szakértők, politológusok már azt mondják, hogy lám, a nagy és "kemény" Orbán Viktornak is meg kellett hunyászkodnia, békésebb hangnemre váltania, mert végre egy hozzá méltó partnerre talált. És valóban. Nehéz dolga lesz a Fidesznek és Orbán Viktornak Gyurcsány Ferenccel és csapatával szemben. Nehéz, mert ez a "méltó partner" csak fantom (nagypolitikus-csinálásból ennyire futotta!). És ő nemcsak az opera, hanem az egész ország fantomja. Fantomok ellen pedig nehéz küzdeni, mert nem lehet rajtuk fogást találni. (Ezért nem lehet, nem szabad velük vitatkozni!) Ezt tudomásul véve a most kialakuló új, jó irányú, határozottabb orbáni politika – további kíméletlen érveléssel és következetességgel – meghozhatja akár a 2/3-os parlamenti többséget is a nemzeti oldalnak az elkövetkező választásokon. Tkacsik István, Kassa

Nehogy!

A szerencsétlen és tragikus kimenetelű népszavazás után került a kezembe a lapjuk, s azóta élvezettel olvasom. Jó hogy van… nehéz lehet a baloldali orkánnal szembevizelni. Sok sikert! Gyurcsánnyal kapcsolatban lenne egy megjegyzésem: a kormányfő évértékelését hallgatva megrökönyödtem egy kijelentésén: büszkén hangsúlyozta, hogy a kormány megakadályozta az állampolgárságról szóló népszavazás igen-jét. Értetlenül állok a döbbenettől: mi jogon? Hogy lehet erre büszke? Hol az alkotmányosság, a demokrácia, nemzeti öntudat, a történelmi igazságok? Kaján önteltség van, Istent meghaladó hatalom, döglégyszerű szemtelenség! Kár lenne sorolni a szégyenletes eseteket, megnyilvánulásokat, a pápai látogatástól a szaúdi terrorista labdarúgókig, csak egyet tehet a magyar: szemlesütve rühelli, s undorral kirúgja, mint tyúk a töreket. A mostani kormányfő olyan, mint a parlagfű, mindenütt jelen van, allergiát okoz, kiirthatatlan gyom – tán még a kecske sem szereti. De hogy állati hasonlattal is éljek, akár a patkány, még az atomháborút is túlélné. Csak kérdem: minek és kinek? Csak nehogy eszébe jusson valakinek keresztezni a parlagfüvet a patkánnyal… Urbán Zoltán, Szlovákia

Az a vastag…

Röpke hírként suhant át a médián, hogy a sepsiszentgyörgyi Farkas Árpád költő-műfordító, a székelyföldi Háromszék című lap főszerkesztője december 5. sértett megalázottjaként nem fogadta el a neki szánt Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Le a kalappal Farkas Árpád előtt! Innen és túl jó néhányan vehetnének tőle órákat "gerincből". Gyönyörűséges demokráciánknak külön színfoltja, ahogyan a média bánt a dologgal. Mint szokta. Legfeljebb apró betűs mellékhírként ha közölték, besuvasztva a zagyvaságok közé. Rádióban, tévében egymondatos becseppentés valamelyik híradóba, aztán a napi hírözönben soha többé egy szó sem róla. Az ilyen hírre rátelepszik az agyonhallgatás nagy médiatrükkje. Bezzeg a Diána karlendítése. A nagy nyilasveszély. A meggyalázott izraeli zászló, holokauszt a csapból is. Előítélet, ami belefér. S mert magától nincs, hát a provokált fajgyűlölet, rasszizmus, antiszemitizmus… Mondjon csak valami elérthetőt Döbrentei, Lovas, Bencsik stb. máris napokra kitüzesednek a "közszolgálatiak". Farkas Árpád esetében sem tüzesedtek be a csatornák, mert sül a pofájukon a bőr – az a vastag! Pontosan tudják, hogy van mit szégyellniük, s hogy emiatt bánt el velük Farkas. Teljesen elmismásolni nem merték, mert Farkasnak is van újságja, hát kényszerűen elnyöszörögték a hírt, de azért nagy dobra nem verték az elvtársak. Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Honnan fúj a szél?

A jelekből arra lehet következtetni, hogy a Hír TV ingoványos talajra tévedt, s mintha az SZDSZ is hatna rá. Ez a tévé úgy indult, mintha a nemzeti oldalt szolgálná, ettől mára már messzi van. Koltay Gábor Trianon-filmjét levetítették ugyan, de nem volt benne köszönet. A filmet 20 perces részekre darabolták föl, képtelenek voltak felülemelkedni önmagukon, hogy a már depressziót okozó, aznap már éppen 30-adszor beolvasott hírekkel ne szakítsák félbe a filmet – na és az időjárás-jelentéssel. Apropó időjárás-jelentés: éppen elég lenne kétóránként beolvasni, mert ugyan félóránként mégsem változik, de ezzel is ki lehet az embert zökkenteni egy-egy műsorból. A Koltay-filmnél minden épeszű ember azt várta volna, hogy órától óráig, azaz legalább 50 percig adnak egy-egy részt. A Hír TV-ben egy-egy nap során 36-szor olvasnak híreket, összedőlne a világ, ha az ilyen sorskérdésekről szóló filmek és fontos beszélgetések esetén naponta csak 35-ször adnának híreket? Aztán, mit ad Isten, Mécs László ürügyén az SZDSZ-es Mécs Imre kvaterkázását 50 percen keresztül lehetett hallgatni, akkor nem volt olyan fontos a félóránkénti híradás. Hát nem vagyunk kíváncsiak Mécs Imrére, hanem Bayer Zsoltra, Borbás Máriára, Hankiss Ágnesre, Philipre – egyfolytában egy-egy óra hosszat. Egy-egy híradást miattuk szívesen kihagyunk. Ha a Mécs-féle műsor lemehet így, akkor az övék is! Máté János, Bp.

Lendületben

Most, hogy a néhai magyar 56 szigorú elítélőjének, az egykori Román Nagynemzetgyűlés képviselőjének, aztán neptunos Maros megyei RMDSZ tiszteletbeli elnöki teendőit is ellátó S. Andrásnak a veje, Cselényi lökődött a Duna TV elnöki székébe, jelenlegi egypártrendszerünk nagyvezíre, Markó Béla felbátorodott és pártdirektívákat meg elvárásokat fogalmazott meg a Duna TV műsorpolitikájával szemben: "Remélem, hogy az új elnök révén ismét egyértelműen tisztázódik: a Duna TV arra hivatott, hogy elsősorban a határon túli magyarságról szóljon. A Duna TV-nek lehetőleg politikamentesnek kell lennie, ki kell vonnia a magyarországi belpolitika vonzásköréből. Hitelesebb és teljesebb képet kell nyújtania a határon túli magyar közösségek életéről." Ez azt jelenti, hogy a határon túli magyarokat elzárják az aktuális anyaországi politikai információktól, és hogy Erdélyből csak a "dicső" egypártrendszerünk "megvalósításáról" szabad majd tudósítania pozitíven, no meg azt, hogy negatívan kell tudósítani és bemutatni minden egypárton kívüli magyar valóságot Erdélyből! Nagy lendülettel haladunk a kubásodás és észak-koreásodás felé! T. O., Mikháza

Újabb jelölt

Hű, a mindenit! Jó lesz igyekezni, túl nagy lett hirtelen a tülekedés. (Még Lévai Katalin is!) Aztán a végén lekésünk a lehetőségről. Tudniillik nekem is van egy jelöltem a hamarosan megüresedő köztársasági elnök(nő)i posztra. Az asszonyt javaslom! Már többen megkerestek gazdasági és értelmiségi körökből (személyiségi jogi okokból nem árulhatom el, hogy kik – de sokan) avval a kéréssel, hogy induljon a feleségem. Megmondom őszintén, először szabódtam, húzódoztam, de végül is semmiféle kizáró okot nem találván azt mondtam, miért ne? Jól átgondolva a dolgot, valóban megfelelő lenne a posztra. Két nyelven beszél (igaz, sokszor többet a kelleténél), jól főz, meg tud jelenni illusztris környezetben, megnyerően tud mosolyogni és nem dohányzik (tehát nem merülne föl annak veszélye, hogy rágyújtson egy királyi vacsorán). Csak a hadsereg-főparancsnoki kötelmektől féltettem egy darabig, ugyanis nem volt még katona. De aztán rájöttem, hogy ez sem lehet gond, hiszen lassan úgy sincs hadseregünk. Hurrá! Tehát summa summárum, szerintem megfelelne. De kérem, hogy a tervemet, ne árulják el neki, mert születésnapi meglepetésnek szántam az indítást. Keszthelyi István, Budapest

Átkeresztelés

Örömkönnyek öntözték szemeimet, mikor az SZDSZ névváltoztatását meghallottam. A liberávósok felfedezték magyar identitásukat és ezt pártjuk új nevében is megjelenítenék. Micsoda öröm lehet ez olyanoknak, mint a sz..ból jött Spíró, a bőröndös Kertész, a manikűrös Bauer vagy a bennfentes George. Ó, ha ezt olyan kiváló demokraták is megérték volna, akik még tudták a választ arra is, hogy hány katolikus papot kell kivégezni, ha egy berezelt, részeg ávós agyonlő egy másik berezelt, részeg ávóst! Médiaszociológus Mária most segítsd meg ez én árva lelkemet! És elképzelem, ahogy a hír hallatán valahol Ciszlajtániában a nagyeszű Kovács örömében belevágja az EU-s virslit az EU-s mustárba és felrikkant: Hurrá, akkor mi meg szociáldemokraták vagyunk! Lajkó Pál István, Szeged