Felelős ellenzék

„…ha énrajtam múlna, én azt tenném, hogy… a miniszterelnök átkozza a pillanatot minden hétfő reggel. amikor tudja, hogy velünk szembe kell néznie… őrült nyomás alatt tartjuk őket, és az ő pocsék történeteikről essen szó mindennap a tévében…” Amikor ez az ember az öregecskedő feleségről tette emlékezetes kijelentését, egy nyugati államférfi azt mondta: „Maguknak sok bajuk lesz még ezzel az emberrel.” Hát valóban sok bajunk lett Gyurcsány miatt. Emlékszem a Fidesz elnökének szavaira, aki annak idején azt mondta, hogy a kormányzásuk alatt – képletesen szólva – szinte golyózáporban kellett a feladatokat ellátniuk. Most, amikor a helyzet sokkal rosszabb, az új kormánynak minden erejére szüksége lesz, hiszen láthatólag szinte lehetetlen feladatokra kell vállalkoznia. A felelős ellenzék nevezett képviselőjelöltje viszont arra készül, hogy a leendő miniszterelnök idegeit, erejét, idejét „felőrölje”, a parlamentet „őrült nyomás alatt” akarja tartani, minden hétfőn reggel átkozódást akar kiprovokálni és mindezt az egész országra kiterjesztve a tévén keresztül. A parlamentben a kórházi műtőhöz vagy a bírósági tárgyalóhoz hasonlóan szakmai munka folyik, s a körülményeket e szakmai munkának kell alárendelni. Mennyire érez felelősséget irántuk az a párt, amely provokációs szándékkal felruházott embert küld a parlamentünkbe? És hogyan várhatja el a dolgok jobbra fordulását a szavazó, ha olyan emberre szavaz, aki mandátumát idegromboló, közhangulatot rontó, hasznos munkát akadályozó tevékenységre akarja felhasználni?

Körössy Józsefné, Dány

Szegény Zuschlagék!

Vannak esetek, amikor az ember legjogosabb bosszúvágya is szánalomba csap át a bosszú alanyát illetően. Itt van ez a Zuschlag gyerek és az ő nyolc és fél éves fegyházbüntetése. Alig vártam, mint törvénytisztelő polgár, hogy elítéljék, most pedig csaknem könnyet hullajtok érte. Ugyanakkor büszke is vagyok, mert nem tartoztam soha a baloldalhoz. Így az ő sorsára sem juthatok! Ugyanis, az elsikkasztott tízmilliók csak ürügy arra, hogy valós vétkéért bűnhődjön. Ki ne emlékezne arra, hogy évekkel ezelőtt az ifjú szoci Zuschlag kinevette a Hír TV kamerái előtt a holokausztot. Háttérbe is kellett vonulnia az elsővonalas politikából. Gazdái, kiknek kezét a hű Zuschlag ebecske megmorogta, nem azonnal nyúltak a nádpálcáért, széttörni rajta. Ravaszabbak ők annál! Kivártak egy keveset, míg meggondolatlan csahosuk elvégez némi piszkos munkát helyettük (a pénz mégiscsak nekik lett lopva, amiről mi tudunk, az a jéghegy csúcsa csak, a visszatérített ötvenmillióval!), majd lebuktatták. Nem hiába könyörgött még pár hete a kamerák előtt, hogy ő mindent megbánt, és csúnya, erőszakos emberekkel kell egy cellában lennie, ez sem vált be, nem lett felfüggesztett az ítélete. Mostanra bizonyára megtanulta, hogyan legyen hű és odaadó társa cellatársainak, hogyan elégítse ki minden igényüket, kívánság szerint. Ahogyan arra korábbi gazdáinál nem érzett rá. És mi lesz a büntetése Hunvald Györgynek, aki hetedik kerületi polgármesterként arra talált utalni, hogy a kerület címerében látható menóra nem odavaló? Ebből tanuljatok, szocik! Minket csak lefasisztáznak, mert nem szolgáljuk őket igényük szerint, de aki nem eléggé odaadó, az az ő sorsukra jut!

Papdi György, Kapolcs

Kolomp

Dávid Ibolya elnök asszony megkongatta a vészkolompot. Tette ezt abból az alkalomból, hogy pártja az ellene szervezett médiaössztűz miatt nem képes összegyűjteni a szükséges számú kopogtatócédulát. A kolompolás aktualitását fokozza, hogy a „Fidesz-közlönynek” titulált Magyar Nemzet közzé tette az eddig begyűjtött szelvények darabszámát. Látványos az elnök asszony vergődése, aki trükkök százaival nullázta le hajdan erős pártját. A rendszerváltó majd kormányzó pártból mára jelentéktelen, mogyorónyi, mondhatni herényi pártocskát farigcsált. Most meg kolompol, hogy „csak azért is MDF”. Elnök asszony tudhatná, hogy kolomppal a birkákat meg a marhákat szokták összeterelni, azoknak viszont nincsen választójoguk. Az a néhány, aki valahogy mégis hozzájutott, csak nem lesz olyan ökör, hogy céduláját a két főkolompos távoli és igencsak kétségesnek tűnő mentelmi jogáért feláldozza.

M. S., Miskolc

Addig jár a korsó…

Valahányszor egy MSZP-s vagy SZDSZ-es honatya korrupció gyanújába keveredik, azonnal kijelenti, hogy a lelkiismerete tiszta. De vajon tisztában vannak-e a lelkiismeret fogalmával? Ha igen, hogy lehet tiszta annak, aki a nemzeti vagyont elkótyavetyéli, és az érte kapott pénzt a saját zsebébe vagy a pártja kasszájába juttatja, mintha csak ők lennének a nemzet tagjai. Vagy a nemzeti szó netán ismeretlen fogalom? Jobb ha tőlem tudják meg, hogy ide tartozik minden magyar ember. Ugyancsak nemzetellenes, amikor egy-egy beruházásnál körülbelül 30-40 százalékkal többet számolnak el a tényleges költségnél és az így keletkezett többlet is a privatizációs pénzhez hasonló utat jár be. Lelkiismeretes cselekedet az, ha valaki ily módon jut milliárdokhoz, miközben milliók éheznek, nyomorognak, munkanélkülivé és hajléktalanná válnak? De ha mindennek ellenére tiszta a lelkiismeretük, miért ragaszkodnak a mentelmi jogukhoz? Miért nem állnak emelt fővel a vizsgálat elé, miért nem bizonyítják be, hogy a vádak hamisak? Bujkálni a bűnözők szoktak! Csupán annyit nyilatkozni az újságírók kérdéseire, hogy tiszta a lelkiismeretük, kevés. De a bíróság előtt ez a kevésnél is kevesebb, mert a tiszta lelkiismeretet ott már bizonyítani kell. Jobb ha erre felkészülnek, mert ellenkező esetben egy kis bőröndnyi ruházattal kell felkészülniük.

Czető Lászlóné, Bp.

Rejtély

Rejtély, hogy a tótok miért éppen a magyar nyelvtől féltik a sajátjukat. Európa talán legnehezebben tanulható és beszélhető nyelvétől! Sokkal félelmesebb, hogy valamelyik nagyobb szláv rokon beszippantja az egész társaságot. Vagy attól tartanak, hogy egy csomó embernek eszébe jut megnézni elődei keresztlevelét? Esetleg megérteni? Hogy mikor és miért lettek hirtelen „reszlovákok”? Járványszerűen, tömegesen? Bizonyára örömükben, önként. Mint a békekölcsönjegyzés.

K. O., Szolnok

Gender óvoda

Óvó néni, kérem – mondta Márió (bár egyes óvó nénik őt Máriának szólították). – Jaj, ne mond nekem, hogy óvó néni, azt mondd, hogy óvó bácsinéni. – Jó, de tessék megint mesélni nekem. – Jó. Tegnap a Piroska és a farkast meséltem, amikor a farkas megette a nagymamát… Jaj, butaságokat beszélek, a Pistike és a farkast meséltem, amikor a farkas megette a nagypapát. – Akkor ma a Hófehérke jön. – Jaj, de nem, ma a Koromfeketécske jön, aki egy színes bőrű kisfiú volt és volt neki hét kislány törpéje, azaz csak hat törpe kislány volt, a hetedik, a Kuka meg biszexuális. Egy napon a gonosz mostoha (mostoha bácsi) sokáig nézte a tükrét: ki a legszebb ebben a meleg időben? – Koromfeketécske szebb nálad, mondta a tükör. – Akkor meg kell őt szereznem, mondta a gonosz mostoha bácsi és elment a vadásszal, aki tulajdonképpen egy férfiruhába öltözött transzvesztita nő volt, Koromfeketécske házába. A vadász azonban nem lőtte le Koromfeketécskét, hanem megkérte Kuka kezét. – Gyere velem, Koromfeketécske – mondta a gonosz mostoha bácsi –, elviszlek ebben a melegben Budapestre, az Andrássy útra, ott kérem meg a kezed és örökbe fogadunk egy gyereket. Te leszel az 1. szülő én pedig a 2. szülő. – De óvó bácsi-néni, kérem, én már teljesen összezavarodtam – mondta Márió Mária, már azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány. – Hurrá! Jaj de jó! Pont ezt akartuk!

Eplényi Gábor, Budapest

Honvédelem

– Baráti gépek vagytok? Természetesen azok. – És ez biztos? – Hát most mondtuk. – Akkor jó, mert azt nem szeretnénk, ha nem barátiak lennétek. Ne vegyétek bizalmatlanságnak, de a szabályzat szerint meg kell kérdeznünk. Merre repültök? – Hát az ország felett és a Ferihegyen ledobnánk két bombát. – Mekkorák? Mert a raktárak nagyon teli vannak, nem biztos, hogy elférnek. – Á, nem nagyok, de nem kell raktározni, mert ezek kis darabokra fognak szétesni. Csak egy kis útirány-pontosítást kérünk. – Jó, már adjuk is a koordinátákat. És aztán hová? – Hát haza. – Ok. Akkor szálljatok jó széllel. És még egyszer, bocsánat a kekeckedésért!

Keszthelyi István, Bp.

Na, nem!

Nemrég megtartották menetrend szerinti nemzeti őrjöngésüket a telepes oláhok Toplitan (Maroshévízen). Megféltették a Székelyföldet a székelyektől és felkértek mindenkit, hogy a hivatalos székely nyelv legyen továbbra is az oláh. Aztán azt is mondták, hogy kisebbségi törvény se legyen, mert a Székelyföld az ősi oláh föld. A megszokott krónikus oláh paranoiások között (WC. Tudor, Köteles Gyuri, Funar) ott volt a PSD új és fiatal elnöke, az ifj. Titulescu (Ponta), a mozdonyszőke Titus Corlateanu, oláh „liberálisok” és sok dox pópa. Na, nem! Halld, Béla és bandája! Nincs más megoldás, csak a Székelyföld autonómizálása. De Románia feloszlatása se irreális követelmény! (Irodalom: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió stb.)

TO., Mikháza