Csingilingi

Dávid Ibolya rendhagyó módon, csengettyűvel gyűjtögette pártjának az ajánlószelvényeket. A csengettyűző pártelnök asszony abban bízik, hogy a pártja ismét becsúszik a parlamentbe. Görcsös ragaszkodása megvan, de reális esély erre a négy évvel korábbinál kevesebb. Ha a pártnak össze is jön az előírt számú ajánlószelvénye, az nem vehető egyenlőnek a fülkékbe leadott szavazatok számával. A rendszerváltás nagypártjának mini párttá zsugorodásával párhuzamosan a leépülés folyamata az SZDSZ szürkeállományában is lezajlott. Rossz ómen volt a két párt együtt szerepeltetése az ajánlószelvényen. A két mini párt együttes népszerűsége mélyen a várakozás alatt van, és az MSZP kormánygépének mélyrepülése is megállíthatatlan. Ennek ellenére az MSZP csodára vár, pedig naivitás arra spekulálni, hogy a Jobbik szavazótábora kizárólag a Fideszből fog kiszakadni. Merész vállalkozás Bokros Lajossal és Herényi Károllyal normális és okos Magyarországot építgetni. Mindkét úr eljátszotta a maga kisded játékait. A pártban már nem tizedelés folyik, hanem a tagság módszeres felszámolása. Az MDF jelenlegi „hadseregében” csak tábornoki kar van, de közkatona nincsen. Ez kedvezőtlen körülmény, mert közkatonából végszükség esetén lehet tábornokot képezni, de a néhány gumigerincű tábornokból közkatonákat kiállítani képtelenség. Dávid Ibolya angyali csilingelése nem hatástalan, de egy kissé megkésett. Vele és a pártjával szimpatizáló választópolgárokat még síppal, dobbal és nádi hegedűvel sem könnyű toborozni. Mit ér, hogy a párt csengős báránya megmaradt, ha maga a nyáj elveszett?

Tégen László, Nagymaros

Változtassunk!

Kisember vagyok. Ezért fogadtam nagy örömmel, hogy egyik beszédében Orbán Viktor egyértelműen leszögezte: olyan társadalmat szeretne, amelyben a jólét alapja nem a spekuláció és az ügyeskedés, hanem a munka. Egyértelmű szavait megpróbálják kiforgatni, de az áprilisi választások szerintem pont azt fogják megmutatni, hogy a demagóg, agitprop jellegű handabandázásra a nép már nem vevő. A még mindig balra húzó sajtó elhallgatja a nép elől, hogy a tőkés társadalomnak két kipróbált fajtája létezik. Lényegüket a nevük mutatja: a vadkapitalizmus a túl ügyes spekulánsok és ügyeskedők társadalma. A burzsuj-elvtársak ők, akik elfelejtették, amit a falurombolás áldozatai vidéken még jól tudnak: ha birkát akarsz nyírni, akkor etetned is kell! A szocialisták hallgatnak arról, hogy a kapitalizmusnak van egy másik változata: a szociális piacgazdaság. Ez utóbbinak már a neve is szebben hangzik! Gyalázat, hogy a posztkommunista Magyarországon a XXI. században, az Európai Unióban sokaknak csak földes padló jut, petróleumlámpával világítanak és a sparhelten kolbász nélküli krumplileves fő. Eközben a régi/új urai már régóta európai szinten élnek, előreszaladtak, a népet maguk mögött hagyva. A költő azt mondta: a néppel, tűzön-vízen át! Nem előtte, vele! Orbán Viktor koncepciója messzebbre tekintő és emberségesebb a szocialistákénál. Alig bírom kivárni a napot, hogy meggyőződésem alapján a Fideszre voksolhassak. Úgy gondolom, ez a politika meg fogja teremteni a tőke és a munka egyensúlyát és harmóniáját.

Kövér Károly, Szeged

Volt, van

Vitathatatlan, hogy a vidéki porfészekből az úgynevezett rendszerváltás kezdetére komoly iparral és mezőgazdasággal rendelkező várossá vált Zalaegerszeg. Szűkebb pátriámban 1989–90-es években létezett és működött: a Húsipari Vállalat, Ganz Mávag-gyáregység, Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Vállalat, Alugépgyár, sajt és vasgyár, ruhagyár, Bőrdíszmű vállalat, ZÁÉV, Tanácsi Építőipari Vállalat, MOM-gyáregység, Hűtőház Vállalat, Baromfiipari Vállalat, Zala Bútorgyár, Köbtex gyáregység, Gabona- és Malomipari Vállalat, Zalavölgye Mgtsz, Vertesz gyáregység, FŰSZÉRT raktárbázis, Üvért-lerakat, Tűzép, AGROKER, Egyesült Izzó gyáregység, hogy csak a leglényegesebbeket említsem. Ma ezek nincsenek! Van egy betelepült kapitalista nagyüzem – Flextronics, ahol a kereslet függvényében hol felveszik, hol elbocsátják a dolgozókat. Aztán van minden nyugati márkájú személyautónak külön-külön szalonja. Aztán van Tesco, Lidl, Spar-Interspar, különféle plaza, ahol magyar árut, terméket nem vagy alig árusítanak. Aztán van Szlovákiából behozott tejtermék, holland burgonya, osztrák szalámi, olasz cipő, amerikai bútor, angol gyógyszer, francia kozmetikum stb., stb. Aztán van magyar munkanélküliség. De nagyon! Ami pedig nincs, a jelen állás szerint, azt úgy hívják, hogy magyar jővő! Tisztelt fiúk, mindezen el lehet gondolkozni 2010 áprilisa után.

A. P., Zalaegerszeg

Még ma is?

Olvasom az erdélyi transindexen, hogy Grünstein (valami zöld lehet németül) bocsánatkérésre szólította fel Szász Jenőt. Az írásból kiderül, hogy az erdélyi magyar Grünstein már kiprobálta az RMDSZ-t, a Makoszt, a MIÉRT-et és jelenleg az MPP antiszemitizmusára panaszkodik. Drága Grünstein földi, a Moszadnál lenne neked jó állásod. De ott dolgozni is kell, hamis útlevéllel!

TO., Mikháza

Amnézia

Lenyűgöző olvasmány a kormánypárti politikusok vagyonbevallása. Mindjárt szembetűnő a pislogó gúnáré, aki bő egy éve, csupán egy forint fizetésért mélyíti tovább azt a válságot, amit „elvbandája” elkezdett minimum hat éve. Hogy az egy forint fizetéséből mennyi adót fizet, arról nem tett említést, viszont bevallotta, hogy tizenhárom millió kintlévősége van, negyvenmillió tartozásával szemben. Hogy miből él szegény, arra majd hivatalos helyen megadja a választ, ha kigyógyul amnéziájából, mely a sukorói ügy kapcsán volt észlelhető. Gyurcsány is szegény, autója nincs, csupán egy pápai panellakás felének tulajdonosa, de a kádkő gyárból százmilliónál többet is keres. Van honatya, aki százmilliót kifelejtett a nyilatkozatából. Számára ez az összeg bizonyára szóra sem érdemes a többi mellett. A tiszta kezű, nem tudom már (talán ő sem tudja), milyen párt elnöknőjének nem kell féltenünk a sorsát, több ingatlan van részben, vagy egészben a tulajdonában, s ezek mellett még egymillió OTP-részvénye is van, nem kell tehát az ingyenkonyhán sorban állnia. Van még figyelemre méltó bevallás, de rövidesen arról is szeretnék olvasni, hogy az ország- és városvezetők gyermekei, akár a kiskorúak is, miből szerezték ingatlanjaikat, miből spórolták meg bankbetétjeiket.

Czető Lászlóné, Budapest

Terhelés

Őszinte aggályaim vannak. Szegény Ildikó néni most még a feljelentések terheit is a hátára veszi. Egy karmester, aki a nagybőgőt viszi!!! Hová lett a specialista? Keller rekordtartó miért nem veszi át „szakértői” minőségében eme pluszt, s hagyná, hogy pártelnöke az Internacionálé helyes intonálásában jeleskedjen? A régi nótát most már amúgy is le kell transzponálni, mert a keresztek irritálják a kórus tagjait.

Pusztai Endre

Madefü

– Kovács bácsi! Ne kergessen az őrületbe! Magában nagyon bíztam. Már rongyosra beszéltem a számat, de a környéken senki se akarja vállalni. És akkor maga is így áll hozzá. Képzelje el, hogy milyen büszke lesz magára az egész falu, amikor majd a Parlamentben leteszi az esküt. A tévé is közvetíteni fogja. – Igen, büszkék lesznek. Az egész falu. Mind a huszonhárman. Sajnálom, de nem vállalom. – Hát maga magyar is, demokrata is és független is. Nem? – Valóban. Amióta drága Annuskám itthagyott, azóta teljesen független vagyok… De tulajdonképpen mit kéne csinálnom? – Alig valamit. Csak pár szót szól magáról, a hobbijáról, a családjáról. A végén meg azt mondja: szavazzanak rám! És felkerül a párt honlapjára. – A mijére? – Az olyan, mint tévé. Nagyon sokan fogják megismerni magát. Pár percben elmondja, hogy szeret teniszezni, vagy golfozni, beszél az unokákról és kész. Ennyi. – Én nem szoktam teniszezni. Arról a másikról meg nem is tudom, mi az. – De pecázni csak szokott! – Á, nincs nekem arra pénzem, hogy kiváltsam az engedélyt. – De a gyerekek, az unokák? – Hál istennek már régóta mindannyian Kanadában élnek. A Bokros-csomag idején menekültek oda. – Na, neee!

Keszthelyi István, Bp.

Zöldség

A napokban Szili Katalin elvtársnő a kampány hevében azt a zöldséget találta mondani, hogy az EU-ban 30 millió munkanélküli van, nálunk meg „csak” 1,1 millió. Azt már elfelejtette hozzáfűzni, hogy ezek a számok a lakossághoz viszonyítva az unióban 6%, míg nálunk „csak” 11 (tizenegy) %-os munkanélküliséget jelent. Látom, nem tévedtem, hogy azóta nem bízok ebben a hölgyben, amióta a Gyurcsány „mi az hogy” válaszát a Parlamentben házelnökként elfogadta. (Különben akkor éppen az egyik szemét ellenzéki a Gyurcsány meggazdagodására volt kíváncsi.)

Kónya Béla, Budapest