Sitt

Mesterházy Attila még az Országgyűlés első napján rárontott Orbán Viktorra. Hogy e dőreséget önszántából követte-e el, vagy csupán a visszatérésre spekuláló Gyurcsánynak akarta megmutatni, ki a legény a gáton, azt nem tudhattuk. Azt viszont igen, hogy fejjel ment a falnak. Amikor a szitokáradatot befejezte, a tévénézőkben csak egy kérdés maradt: na, Viktor, ebből hogy jössz ki? Jól jött ki! A szocialista építési törmelék és a sitt analógiájával közröhej tárgyává tette a szegfűs elnököt. Aztán elmondta, hogy a szocik által felvett és elherdált hitelekből duplájára lehetett volna emelni a nyugdíjakat, valamint az egészségügyre és az oktatásra fordított összeget. KO. A szoci frakció hátsó sorában két ősdemokrata, Gyurcsány és Molnár Csaba riadtan dugták össze a fejüket, mint hiénák a reflektorfényben. A vörösből zöld színekbe öltözött miskolci polgármester rosszul megrajzolt kérdőjelként ült a padjában, s igyekezett mindenkinek tudtára adni, hogy semmi köze az őrjöngő vezérhez, csak véletlenül kapott eléje jegyet. Lendvai, aki mindig kapható volt egy kis perpatvarra, mélyen az újságjába dugta a fejét. Nem olvasott, nem lapozott, csak jelezte, hogy ő most nincs itt. Agónia. A szocik harcostársai már eltűntek a süllyesztőben, a madarak elszálltak, a tulipán már lekonyult. S a választási plakátokról már eltüntetett szegfűnek is bealkonyult. Egyébként annak idején választási plakátjukra szegfű helyett orvosi székfűt kellett volna rakniuk.

M. S., Miskolc

Létszámkérdés

A rendőrség hatékonyságának megítélése szerintem elsősorban nem a létszámának kérdése. Világos, végrehajtható, a gyakorlatban kivitelezhető törvényekben kell a rendőrség működésének feltételeit szabályozni. Pontosan tisztázni kell, hogy a rendőrnek mi a kötelessége, milyen jogai vannak s ezekkel hogyan éljen. Ne az ügyvédekkel megtámogatott bűnöző szava legyen hitelesebb, hanem a feladatát a közjó érdekében végző rendőr is legalább azonos értékű védelemben részesüljön. A probléma másik összetevője a rendőri vezetők létszáma és alkalmassága. Kérdés, hogy a Magyarországgal azonos nagyságú többi országban van-e annyi rendőr főtiszt meg tábornok, mint nálunk és azok alkalmasak-e egy fegyveres testület vezetésére? Megjegyzendő az a sarkalatos tény, hogy a létszám jelenleg is megvan, csak nem ott, ahol kellene! Nagyon úgy fest a helyzet, hogy az úgynevezett jól képzett, felkészült kis „köz” rendőr a testületben a szükséges rossz képviselője. A létszám ott van – s vele együtt a pénz is – a legkülönfélébb 3-8-10 emeletes országos-városi-megyei stb. kapitányságok-rendőrpaloták épületeiben, s emiatt a vízfej miatt nem jut oda „közeg”, ahová kellene. Szerintem a felsoroltak miatt látszik valóságosnak Orbán Viktor egyik nemrég közzétett egyik tétele: „A közbiztonság hiánya otthon és az utcán”.

A. P., Zalaegerszeg

Idegenek

A leghallgatottabb rádiónk egy riportban azon kesergett, hogy mi magyarok nem szívleljük az idegeneket, sőt, ami még szörnyűbb, ellenérzésünket (sokszor csak egyszerű kritikánkat) merészkedünk kifejezésre is juttatni. Akik azt mondják, végiggondolhatnák, milyen sokáig éltünk, török, Habsburg- és szovjet rabság alatt. Egyébként idegenkedésünk és bizalmatlanságunk a nem magyarok iránt nem egységes és nem is általános. Urainkban, vezetőinkben és azok értelmiségi sleppjében ez idáig sokszor föllelhető volt bizonyos nagyhatalmakhoz való törleszkedés, holott inkább a saját népükhöz kellett volna simulékonynak lenniük. Azt hiszem, a mai magyarok nagyrészt jó hazafiak és becsülik más nemzetek másságát, ha azok teniszütővel vagy turistabottal, nem pedig tankkal és géppisztollyal jönnek. Terményeiket a magyarok szívesen megosztják (eladják) a külföldiekkel, de a szülőföldre, ahol azok teremnek, még jövőre is szükségünk lesz. És erre a hazára is! (Egyébként sem szeretném, ha mindenki csak angolul tudna és egy idegen, uniformizált világot tukmálnának ránk. Anélkül is elég sok tukmálás folyik a nagyvilágban.) Van ilyen veszély, mert tán még mindig vannak köztünk olyanok, akik egykor a magyar honvédet gimnasztyorkába, usankába meg pufajkába erőltették. Ezekről persze a rádióriportban nem volt szó. Számomra nem idegen sem a magyar, sem a más nyelvű, ha egyenes és tiszta szándékkal közelít hozzám. De a mai világban bolond az, aki nem éber és óvatos.

Kövér Károly, Szeged

Becsengetés után

Harminc éve tanítok, nevelek nehéz sorsú gyerekeket. Az Orbán-kormány csodálatos intézkedése után, miszerint az iskolából ötven óra igazolatlan hiányzás után megvonják a családi pótlékot – csoda történt! Városunkból szinte teljesen eltűntek a délelőtt csellengő gyerekek, diákok a templom térről, a buszpályaudvar környékéről… Az iskolákban, közoktatási intézményekben drasztikusan visszaesett az igazolatlan hiányzások száma. Hihetetlen, de igaz, szinte a közhangulat is javult és szerintem mindez egyetlen intézkedés következtében. Vége lett a Magyar Bálint-féle liberális ámokfutásnak az oktatásügyben. Még egy jó hír, bár nem is új és nem meglepő: városunkban a Fidesz–KDNP ismét tarolt! A hatalomba nyolc Fidesz–KDNP-s és egyetlen MSZP-s került. Zalában, Lentiben (és persze országosan is) megtörtént végre a RENDSZERVÁLTÁS.

Paksa Tibor, Lenti

Vidovszky Béla

Pár hónappal ezelőtt a Demokrata kulturális rovatában interjút közöltek Galambos Tamás festőművésszel. Ott olvastam a következő mondatot: „a rendszerváltozás után egyedül a képzőművészetben nem cserélődött le a futtatott művészek névsora, hanem mintha mi sem történt volna, minden maradt a régiben.” Vidovszki Béla, a XX. sz. jeles mestere is persona non grata lett, nem volt hajlandó témát váltani (szocreált), s a rendszerváltás után is nagyrészt ismeretlen maradt. A XX. század első felében ő volt az egyik legismertebb és joggal a legelismertebb festőművészünk, akinek 20 képe van a Magyar Nemzeti Galériában és öt műve a Parlamentben. Egyébként Párizsban és Münchenben is tanult, 1920-ban az olasz király részére vásároltak a képeiből. Egyes művészettörténészek szerint kora egyik legjobb enteriőristája. Két generáció nem ismerhette meg Vidovszkyt, itt lenne az idő a hiánypótlásra. Fel kellene keresni a MNG dokumentumtárát, ahol állítólag sok anyag van róla, áttanulmányozni és írni, írni, írni Vidovszkyról. Gyomaendrődön (szülőhelyén) a városi képtárban van néhány képe, van emléktáblája néhány helyen, s egy Pátzay Pál készítette mellszobra két példányban: Szolnokon és Gyomaendrődön. Néhány utca is őrzi a nevét, ám minderről csak kevesen tudnak. Mindenképpen szükséges lenne a népszerűsítése. Ne engedjük, hogy népünk elfelejtse azokat az értékes művészeinket, akiket a letűnt kommunista rendszer feledésre ítélt!

Láng Miklós, Budapest

Vidék

Az elmúlt negyvenöt plusz 20 évben az elvtársak vidéken (is) tönkretettek mindent, ami Magyarország történetében az életet, a több évszázados biztos megélhetést és a folytonosságot jelentette. Az az igazán szegény ország, amelyik a saját élelmét nem termeli meg, és sajnos Magyarország már itt tart! Az úgynevezett rendszerváltás idején nem akadt egyetlen ember sem, aki feltette volna saját magának és a köznek is azt a kérdést: mi volt a nagyobb bűn, annak idején erőszakkal kolhozosítani a magyar falut, vagy most, 1989–90-ben szétverni, széthordani a működő nagyüzemeket és a hozzájuk kapcsolódó feldolgozóipart? Az eredmény ismert, ma az élelmiszerárak a csillagos égig érnek, a magyar vidék pedig a bányászbéka feneke alatt és akkor még a vidék közbiztonságáról egy szót sem ejtettünk, ami enyhén szólva is katasztrofális. A fiúknak igencsak sok lesz a dolguk.

P. R., Zalaegerszeg