Nyomunkban tyúkok kapirgálnak, gyerekek segítenek. Nem egy kisnyugdíjas van köztünk, de gereblyére, szappanra mindenkinek futja. Szívesen dolgozunk, komfortérzetünk van. Munka nélkül nem lenne… Mindnyájan a hosszabb úton jövünk, mert a rövidebb sokkal kátyúsabb (a mienk is az lenne a munkánk nélkül). Errefelé alig van fa, hiszen a lakók nem ültetnek, a nagyobbakat meg rég kivágták. A járdalapok eltűntek. Cigánysor. A felnőttek az árokparton és rossz kanapékon heverésznek, emelt hangon szitkozódnak, hogy mit keresünk itt, a gyerekek még meg is dobálnak bennünket. Vélhetőn nekik is komfortérzetük van, mert ha nem, bizonyára tennének valamit. Ám csak várják a segélyt. Ezért mondja a magyarok túlnyomó többsége, hogy „a cigányok nem akarnak dolgozni!” Bizony, soha nem fogják a válaszainkat érteni a kutató urak és hölgyek, amíg nem teszik pénzzé a vagyonukat, költöznek le nem egy ilyen faluba… és találják az autójukat fekáliával bekenve… és küldik iskolába a 14 éves lányukat… és a málnájuk nem fordul termőre a kert végében stb. Higgyék el, mélyen megvetnek minket, de elvárják a szolidaritásunkat. Az értetlenkedőnek ajánlom a mondást: aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Illetve róluk is írhatta volna József Attila: „Szívére veszi gondjait, vállára venni nem bolond”.

Fecske Olivér, Székesfehérvár

Megannyi alkotmány

Ha nem tetszik egy törvény, akkor alkotmányt módosítunk – vallják ma éppen a fideszesek. A hírek szerint már készül az új alkotmányunk is. Hatvan év alatt a harmadik. Vagyis egy mai ember életébe nálunk három alkotmány belefér. És akármi lesz ebben az újban, a mai ellenzék csak fideszes alkotmányként fogja kárhoztatni. Nyilván meg akarja majd idővel változtatni. És akkor majd jön a negyedik? Utána aztán mindegyik párt megcsinálja a sajátját? Mielőtt nagyon elkeserednénk, jegyezzük meg, hogy a francia mintademokrácia már legalább a hatodik alkotmányát nyúzza kétszáz éven belül. Vagyis van még hova fejlődnünk. Arról nem beszélve, hogy államformánk is legalább nyolcszor változott száz éven belül. Csak ezek a mai nagy hatalmú hölgyek és urak arról feledkeznek meg, hogy egy nemzet életében a legfontosabb a stabilitás. Jogi, erkölcsi, gazdasági, pénzügyi téren egyaránt. Vagyis az életfeltételeket nagyon kockázatos sűrűn változtatgatni. Az ember az a biológiai lény, amely nagyon nehezen tud mindig minden új dologhoz alkalmazkodni. Nem vagyunk kísérleti nyulak. És ebben az állatok szolidárisak velünk. Ők viszont könnyebben fel is adják. Viszont figyelmükbe ajánlom a lelkes alkotmányozóknak, hogy a nagy alkotmányosdiban rólunk se feledkezzenek meg. Hadd éljük túl bolondságaikat. Hogy utánuk is lehessen élhető életünk.

B. A., Fonyód

A bi-be margójára

Bízzunk benne címmel a Demokrata 2010. október 6-i számának levelezési rovatában P. R. zalaegerszegi olvasójuk a Magyar Gárdáról írt. Néhány megjegyzéssel kiegészíteném a mondandóját. Talán itt a dolog bibije. A Magyar Gárdát a levélíró által is helyesen megítélt „független” honi bíróság koncepciózus módon – megrendelésre – oszlatta fel. Valamennyien tudjuk, hogy miért, és azt is tudni véljük, hogy kik voltak a megrendelők. Azt is láttuk-hallottuk, amikor a miniszterelnök úr a „gyülevész civil hadak” okán többször is elmondta a véleményét és megfogalmazta az elvárásait. Mindezekből csak egyvalami maradt ki, amennyiben a kettős mércét ez ügyben is nem alkalmaznánk. Véleményem szerint az a fő kérdés, hogy milyen alapon működik például az In-Kal Security és a hozzá hasonló „cégek”? Milyen pénzből alapították, szervezték meg az In-Kalt, miből működtetik – öltöztetik, fegyverezik föl. Egyszóval kik finanszírozzák? És kiket védenek? Fel sem merem tételezni, hogy ezeket a „testületeket” a másik oldal működteti, és hogy a létezésüket az biztosítja leginkább, hogy a nevükből hiányzik a „magyar” jelző!

A. P., Zalaegerszeg

1956 másként

Most, hogy az 56-os forradalomra emlékezik az ország, visszaemlékezések, dokumentumfilmek idézik elénk a forradalom még élő és halott hőseit, még talán az utca embere is fel tud sorolni néhány 56-os nevet. De ki emlékszik Moyses Mártonra? Nem volt igazi 56-os, nem harcolt, nem sebesült meg, nem bujkált. Életét mégis a magyarországi forradalom törte ketté. 1941-ben született a ma Romániához tartozó Nagyajtán, s égési sebeibe halt bele 1970-ben Baróton, a városi kórházban. Amikor hírét vette a forradalomnak, három társával át akart szökni a határon, hogy fegyverrel is segítse a forradalmat. Két társa átjutott, őt viszont elfogta a Securitate. Borzalmasan megkínozták, hogy árulja el a társait. Hallgatott, s hogy a vallomástételnek még a lehetőségét is kizárja, rabruhája szálaival levágta a nyelvét. A börtönorvos érzéstelenítés nélkül visszavarrta a nyelvét, és folytatódott a tortúra. Sokévi börtönt kapott, majd kiszabadulva kényszerlakhelyet jelöltek ki neki és a rendőrség folyamatosan zaklatta. Ezt megelégelve 1970-ben Brassóban, a pártház előtt benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. Eloltották, de három hónap múlva belehalt sérüléseibe. A közvélemény 2001-ig nem is ismerte a sorsát, majd a Magyarok Világszövetsége, később a Horthy Miklós Társaság emlékezett meg róla évente a Nemzeti Múzeum lépcsőjén tartott megemlékezéseken, amikor Jan Palachra és Bauer Sándorra is emlékeztek. Az 1956-os Pesti Srácok Alapítvány 2005 májusában emléktáblát avatott a nagyajtai szülőháza falán a méltatlanul elfeledett székely-magyar fiúnak.

Dobai Miklós, e-mail

Vacka az egész

„…hogy ez nem egy vacak, hanem a Vacka rádió” – így vezetik be a Kossuth adóban néha felbukkanó Vacka Rádió adását. Bár ne tennék! És bár nem is lenne Vacka rádió! Nehéz elmondanom, mi a bajom vele, ha nem használhatom a vacak szót. Összefoglalva talán úgy mondanám, hogy vacka az egész! Vacka a kezdő zeneszám, vackák a színészek (de ha egyébként jók is lennének, muszáj nekik ripacskodni, kényeskedni, túlhangsúlyozni, mert maguk is érzik, hogy különben még vackább lenne a műsor, és elsősorban vacka Gál Zsuzsa, a műsorszám szerzője, de ezt nem onnan tudom, hogy végighallgattam, mert arra sosem voltam képes. Mikor bekapcsolom a Kossuthot, két szót hallva kiszúrom, hogy vackáznak és már ugrom is kikapcsolni. Egyszerűen organikusan nem bírom. Először hétköznap este hallottam, és azt hittem, hogy az esti mese helyett van, majd el is sírtam magam. De szerencsére nem helyette. Csak úgy van! Csináljanak már egy felmérést, hogy hány gyerek hagyja félbe a vacsoráját, hogy meghallgathassa Gál Zsuzsáékat. Csak persze a gyerekeket sose kérdezik meg semmiről, hacsak nem a Gyerekekről felnőtteknek című műsorban, ami viszont nagyon jó. Nekünk, felnőtteknek.

K. J., Budapest

Tisztázni!

Hernádi Zsuzsa a Demokrata 44. számában A romlás vámszedői címen kemény cikket írt az iszapkatasztrófa károsultjai kártérítési ügyeinek nagy sikerdíjért való elvállalásáról. A „törvényes, de nem erkölcsös”, meg „jó erkölcsbe ütköző” – próbálják megfogalmazni. Jogi kategória ide, rossz erkölcs oda, szerintem ez az ügyvédi húzás nem ezekbe a kategóriákba tartozik. Hanem egyszerűen a hihetetlen pofátlanság kategóriájába. Hova tette a józan eszét ez az ügyvéd? Ennyire elvakítja a harácsolás vágya akkor, amikor tudja, hogy az egész ország figyeli a fejleményeket és pont most, amikor amúgy is utáljuk a milliárdosokat, most akar egymilliárdot keresni? Hát ez bizony a jó erkölcsbe ütközik. De annyira beleütközik ez a pár ügyvéd, hogy jól pofára fognak esni. Arra nem gondolnak, hogy esetleg (törvénytelenül, de erkölcsösen) naponta mondjuk megverik őket az utcán?

K. A., Budapest

Késedelem

– Mit mondott? – Ügyvéd úr! Cserélje ki az elemet a védencében, illetve… akarom mondani a hallókészülékében. – Igen, bíró úr. És még megigazítanám a tolókocsija lábtartóját is, hisz egyfolytában lelóg a szerencsétlennek a bal lába. – Igazítsa meg!… No, akkor megkezdhetjük a Sukoró-Pilis-Albertirsa területcsereügy kilencvennyolcadik tárgyalását. – A tyentyégit! Még mindig ez a Tyukoró? Politikai konytyeptyiós per. A tyudába! – Vádlott, kérem, csak akkor beszéljen, ha szót adok! – Tisztelt bíróság, kérelmet kívánok beterjeszteni. Védencem bal lába a huzamos lógástól teljesen elzsibbadt, ami természetszerűleg elvonja a figyelmét a tárgyalás menetéről, és így az eljárásban való zavartalan részvétele nem biztosítható. Az ügymenet korrektségének veszélyeztetése pedig demokratikus jogállamunkban megengedhetetlen lenne. Ezért kérem védencem egészségének helyreállításáig az eljárás szüneteltetését. – Valóban. A vádlott alkotmányos jogai nem sérülhetnek. Ügyvéd úr, az észrevételét akceptálom, a kérelmét elfogadom. A következő tárgyalásra a jövő évben jelölök ki időpontot: 2040. június 12-én, 9 órára. A tárgyalást berekesztem. Viszontlátásra.

Keszthelyi István, Bp.

Szanyi

Nem is olyan buta ez a Szanyi kapitány, mint ahogy hírlik (és mint amilyennek látszik). Azt javasolta, hogy az MSZP-tagság egyik feltétele legyen a Népszava című lap előfizetése. Új belépő persze nem valószínű, hogy akadna, bár enélkül sem, de kilépő annál több. A javaslat igazi értéke azonban az, hogy az elhunytak nem szerepelhetnének tovább a statisztikákban és új tagként sem léphetnének be. Egyébként – más megfontolásból – elképzelni sem tudom, miért kéne kötelezővé tenni bármelyik újság előfizetését bármelyik pártnak. Az emberek párttagsággal vagy anélkül úgyis azt az újságot veszik vagy járatják, amelyik nekik tetszik. Aki meg nem olvas, az a kötelező újságot sem fogja elolvasni. Azt gondolom, Szanyinak ez a javaslata csak arra volt jó, hogy hallassa a hangját. Neki akkor is beszélni kell, ha blődséget mond. Abbéli örömében, hogy csupán másodmagával maradt egyéni országgyűlési képviselő, s nem fér a bőrébe.

Czető Lászlóné, Bp.

Leveleiket várjuk a levelezes@demokrata.hu e-mail címre vagy postán a 1243 Budapest, Pf.: 592. címre!