A minisztériumi együttműködésük idejében ők a három okos majomra emlékeztető módon nem láttak, nem hallottak és nem beszéltek semmi olyat, amit nekik felróni lehetne. A pályázati pénzek elosztásához ők csak az aláírásaikat adták, és az ezekkel a pénzekkel elkövetett visszaélésekről semmit sem tudtak. Ki az, aki ezt elhiszi? Csoda, hogy Zuschlagot egyáltalán ismerik. Zuschlag perbe fogott munkatársáról a pénzek visszaosztását bizonyító felvétel van, azonban ez sem feszélyezi őket. Karakán elvtársi kiállásukra jellemző, hogy a balhét azzal a Zuschlaggal vitetik el, akinek a pályázati pénzekkel történt visszaélésein kívül a számláján van a korábbi idétlen megjegyzése, amely a nyilasterror idején Dunába lőtt áldozatok emlékére nézve kegyeletsértő. A mesternek és tanítványának semmitmondó és ködösítő tanúvallomásai a valóság feltárását bizonyára nehezítik a perben, ezért a per akár évekig is elhúzódhat. A korábbi híres perek nagyágyúi nevetségesen enyhe büntetést kaptak. Nem véletlenül él a köztudatban, hogy ebben az országban csak nagy tételekben érdemes lopni. Az elharapózott csalások, lopások és sikkasztások a közpénzből a felsőbb körökben már sikknek számítanak, következésképpen az alsóbb szinteken is felszakadtak a morális gátak. Szerencsére az országban még az igaz emberek sokkal többen vannak, mint a becstelenek.

Tégen László, Nagymaros

Van mit…!

Jó harminc éve – a lengyeleknél és máshol is – „helyzet” volt. Akkor egy munkahelyi fórumon a ma is aktív parlamenti tudósító fröcsögve értékelt: Lengyelország legfőbb gondja, hogy az egyház „beleugat” a politikába. Gyorsan kiderült, hogy maga a rendszer beteg. Aztán nálunk is – nem először – jöttek a fennálló rendszerrel együtt járó bajok. A viszonylagos jólét az ország eladósodásának volt „köszönhető”. A pártközpont álláspontja szerint 2-3 nehéz év után minden rendben lesz. Persze semmi nem jött rendbe. Sőt! Kádár híres mondása volt akkoriban: „Van mit megvédenünk”. Nyilván a hatalomra gondolt. Húsz éve jött az úgynevezett rendszerváltás, mely maga volt a csalódás. Most meg – immár 8 éve – itt vannak „ezek”. A parlamentben felesküsznek a haza és a nemzet szolgálatára, és teszik ennek ellenkezőjét. Hű szolgák módjára teljesítik a bankok és a multik parancsait. A neoliberálisok közreműködésével tönkreteszik az egészségügyet, gazdaságot, honvédelmet, oktatást/kultúrát, közlekedést, szinte mindent. Kiárusítják az országot, szinte minden eladó. Mi ez, ha nem hazaárulás? Miközben milliók elszegényednek, ők és csókosaik megtollasodnak. A számonkérés nem maradhat el. Sok a bűn és a bűnös. Még az is, aki már elmenekült a süllyedő hajóról, mert amikor tehette volna, szavazatával nem szabadította meg a nemzetet a legkártékonyabbaktól. A sok-sok ítélet nem lehet 1-2 év, három évre felfüggesztve, ugye tisztelt bíróságok! Szimpatikusnak tűnik az amerikai példa: halmazati büntetésként akár ezer év, azt aztán lehet felezni, harmadolni stb. Csak ezek után lehet egészséges nemzetet építeni.

Mika Miklós, Törökbálint

Hülyeség-teszt?

A Karcagi Tüdőgondozó behívót küldött még novemberben. Ilyen visszahívóra félsszel megy el az ember, meg kockázatos is egy levegőt szívni fél napon át betegekkel, még ha meg is tudnám állni, hogy ne beszélgessek. Kiderült, hogy csak nem tudták „kinézni” az őszi felvételt. Lehet, hogy a filmanyag silány? Nem áldoznak eleget eü-re, ezt tudjuk. És még sok állami feladatra, amit az alkotmány előír… Így csak az egészségüket áldozzák új rtg-ve, pár hónapon belül. Kellett egy erőset fújni is, steril fúvókát vettek elő, de új szűrőbetétet nem. Nos, amikor önnek azt mondják, szívjon egy erőset, megtenné? Én nemet mondtam. Hiszen az előző fújogatók miatt már teli van az a betét „bacival”. Nem is értem, miért csinálják… Nem elég észnél lenni, az ösztönünkre is hallgatni kell. Horvát Ágnes asszony méltó párja az a Kárpáti Zsuzsanna, aki a Keretgazdálkodási Intézet vezetője, aki a H1N1 elleni vakcinát kizárólagosan terjeszthette (tízszeres áron, mint az addigi nagybeszerző), aki a szoci kampányokban Kökény Mihály és Vojnik Mária mellett volt látható sokszor a tévében. És akkor még ők vádolnak bennünket, hogy nem bízunk a vakcinában, a magánbiztosítókban, magán-nyugdíjbiztosítókban… Mintha kötelező lenne megbíznom akár a 8 biztosító közül egyben is, holott egyiket sem ismerem. A vád szó lágyan ejtett változata az igen logikus magyar nyelvben: vágy. Pl. Szabó Zoltán vádja az ő vágya…emlékezzünk, mivel vádolta a Fideszt. És a többi vádnál is ez jusson eszünkbe!

Szőlősine, Kisújszállás

A Bokros-szisztéma

A Horn (oroszul ejtsd Gorn) -kormány idején találták ki és piszkosul riogatták is a népet a hét szűk esztendővel. Az MSZP Bokrossal az élen azt kántálta, hogy csak ezt a pár évet sikerüljön túlélnünk (bocsánat, nem nekik, hanem nekünk), utána majd jön a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Azóta a szocialista/kommunista kormányunk nem hét, hanem 12 éven keresztül küzdött, de még mindig nem a szép jövő felé mászunk, hanem visszacsúsztunk az 1980-as évek végére. Lehet, hogy 1996-ban is, és most is Uri Geller babonázta meg a Bokros Lajost, mert már megint igencsak kapaszkodik valami zsíros állásért. Különben őkelme a szaktanácsaival nem olyan régen Horvátországban is szerencsét próbált, de pár hónap múlva onnan úgy rúgták ki, hogy Budapestig a lába sem érte a földet. Lehet, hogy a horvátok – többek között – ezért tudják fele áron építgetni az autópályájukat?

Kónya Béla, Budapest

Vona a táltosokról

Január 16-án Somogy megyében, a Lengyeltóti melletti Tatárvár nevű helységben táltostemetés volt. Sajnos a média megfeledkezett róla. Pedig gyönyörű, szívet melengető esemény volt. Néhány hete halt meg a faluban élő sámán, Karaul és őt búcsúztatta több száz ember. A szertartás több mint két órát tartott, de a jelenlévő, legalább felerészben ősmagyar viseletben levő gyászolók kitartottak. Szinte röpült az idő, bár több mint két órát tartott a szertartás. Az elhangzott beszédek nagy része nem volt különösebben izgató vagy felemelő. Viszont az énekek és főleg a negyven-ötven sámándob, az valami csoda volt. A temetést Karaul táltos fia és örököse, Kanda, illetve egy Sólyomfi Zoltán nevű személy irányította. Sohase hallottam még olyat, amit a dobosok csináltak. Az lelket felizgató, felemelő temetés volt. Rengeteg fotó készült, egyesek filmeztek is. A temetésen volt egy férfi gárdistaruhában. Akinek, mikor mellettem állt, viccelődve mondtam, hogy „nem fog örülni a vezére, ha megtudja, hova járkál.” Mondandómnak nem várt hatása lett. A gárdista zavarba jött és magyarázkodni kezdett, valami olyasmit, hogy igen, itt csak ő van egyenruhában, a többi gárdista civilben. Mert Vona Gábor és a Hegedűs család megtiltotta, hogy „ilyen pogánykodáson” egyenruhában részt vegyenek. Nem szabad ugyanis „magyarkodnunk”. Már a gárdában sem. Csak tudnám, mit képviselnek vezéreink? – Ennyit mondott, majd arrébb ment.

B. A., Fonyód

Elszámoltatás

– Jé, hát te is itt vagy? Szervusz. De örülök, hogy látlak. – Sajnálom, asszonyom, azt hiszem, össze tetszik valakivel téveszteni. Mi még nem találkoztunk. – Na, ne marháskodj! Igaz, a szakálladtól, a kötött sapkádtól és a napszemüvegedtől alig ismertelek meg, de te vagy az. – Jó, jó, én vagyok. De ne olyan hangosan. Azt hiszed, a te álcád sokkal jobban sikerült: Hiába vetted szakadt kisnyugdíjasra a figurát, a hangod mindjárt elárul. – Hagyjuk. Hogy vagy? – Köszönöm jól, illetve ha kibontom az igazság minden részletét, akkor nagyon szarul. Megfáradtam. Én már nehezen szokom meg, hogy hetente csak háromszor osztanak meleg ételt. És te? – Nem vagyok nagyétkű, nekem elég. Egyébként nem szabad csüggedünk. Visszatérünk mi még, az országnak szüksége van ránk. A többiekről mit tudsz? – Csak egy volt kollégával tartom a kapcsolatot. Vele is jól elbántak, őt is a padlóra küldték. Képzeld, a bíróság arra kötelezte a szerencsétlent, hogy kamatostól fizesse meg a libatenyésztőknek az átvett jószág árát. Teljesen tönkrement szegény. Ő is itt várakozik valahol, talán ott a sor végén, a Rókus-templomnál.

Keszthelyi István, Bp.

Csalni

Sokat olvasni mostanában a Fidesz eljövendő és eseteleges parlamenti kétharmadáról. Egyesek áhítják, mások pedig leginkább rettegnek tőle. Mi, jobboldaliak szeretnénk, ha a nagyobb rendcsinálás sikere érdekében meglenne a parlamenti kétharmad, amazok a baloldalon meg éppen a rendtől félnek. És minden okuk meg is van rá. Van egy nem egészen tisztességes, de amazokhoz képest elfogadható, sunyi javaslatom. Mivelhogy az elmúlt néhány parlamenti szavazás alkalmával a balliberális oldal ott csalt a választásokon, ahol csak tudott, nekünk is csalni kell. Mindenáron. Pénzzel, rábeszéléssel (a kényszert nem mondhatom ki hangosan) szedjünk rá akit csak lehet, hogy a Fideszre szavazzon. Hogy meglegyen a kétharmad. És hogy a Dávidék mesterkedése se köphessen bele Góliáték levesébe. Csaljunk, lopjunk, hazudjunk a cél érdekében! Egyszer az életben mi is megengedhetjük ezt magunknak. Hogy vesszen végre a férgese!

K. J., Budapest