A Fidesz fog győzni

– A széles közvéleménynél hamarabb ismerte meg Gyurcsány Ferencet, hiszen amikor ön Orbán Viktor kabinetfőnöke volt, Gyurcsány Medgyessy Péter mellett dolgozott hasonló pozícióban, így volt módjuk találkozni. Mit gondol a volt kormányfő visszavonulásáról? Meglepte?

– Nagyon, ugyanakkor Gyurcsány Ferencnek egy olyan erényét láthattuk, amit eddig nem mutatott. Ez pedig az önkritika. Az, hogy egy politikus belássa, nem tud több hasznot hajtani a közösségének, legyen szó a pártjáról vagy akár az országról, és a civil életet választva, még ha szerintem késve is, de önként visszavonuljon, olyan erény, amit értékelnünk kell. Függetlenül attól, hogy az ő politikai pályájával vagy nézeteivel nem értünk egyet. Számomra Gyurcsány Ferenc kilépett a politikából, következésképpen nem is célpont és a vitáknak sem tárgya.

– Politológusként sem értékelné a volt miniszterelnök pályáját?

– Az igazság az, hogy egy ilyen értékelésnél sok jót nem tudnék róla elmondani. Túl ezen, hogy most felismerte azt a pillanatot, amikor úgy gondolta, kilép a politikából. Nekünk nagyon sok vitánk volt. 2006 nyarán, kora őszén, amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra került, és ő nem vonta le akkor a megfelelő személyi és politikai konzekvenciákat, azaz nem mondott le, és nem írtak ki előre hozott választást új legitimációt kérve vagy más pártoknak legitimációs lehetőséget adva, azzal olyan súlyos politikai hibát vétett, amellyel az egész magyar politikai rendszert tartósan tévútra vezette. Nagyon nehéz volt ennek a korrekciója. Ha cinikus lennék, azt is mondhatnám, hogy örültem a munkásságának, hiszen az azt követő kétharmados Fidesz-győzelmek nem utolsósorban annak voltak köszönhetők, amit ő tett. Valójában azonban az ország egészének szempontjából nézve szerintem az nagyon káros politikai döntés volt, és ennek a terhét viselte egészen a visszavonulásáig.

– Gyurcsány Ferenc fölött járt el az idő vagy a régi, mondjuk úgy, óbaloldal fölött?

– Nem gondolom, hogy a baloldal fölött eljárt volna az idő. Ahogyan szükség van jobboldalra, ugyanúgy szükség van baloldalra. Az emberi test is úgy épül fel, szimmetrikusan, hogy mindegyik oldalnak megvan a saját feladata. Az, hogy a magyarországi baloldal most ilyen mélyrepülésben van, nagyon nagy mértékben annak is tulajdonítható, hogy soha nem voltak képesek levonni az előző rendszerrel, a kommunizmussal kapcsolatos következtetéseket. Soha nem néztek szembe azokkal a bűnökkel. És itt most nem Nagy Imre rehabilitációjára gondolok, mert valóban, kivételképpen, egy-egy emblematikus személyt nemhogy rehabilitáltak, de még a saját maguk számára szimbólummá is emeltek. De ott van a sok ezer meghurcolt kisiparos, kisgazda, ott vannak azok a szétvert családok, azok az emigrációba kényszerített fiatalok, akik a kommunizmus alatt kénytelenek voltak ezeket a bűnöket elszenvedni vagy ezeket a döntéseket meghozni, és ennek a terheit mind a mai napig nyögjük demográfiailag, gazdaságilag és társadalomszerkezetileg is. A baloldalon ezzel nem tudtak még szembenézni. Szerintem a magyar társadalom ítélete ezért hosszú távú, mert önmagában ez egy nagy történelmi felelősség, és csak a baloldal legjobbjai voltak azok, akik valójában ezzel szembenéztek.

– Szakmai vizekre evezve: életbe lépett a helyi önazonosság védelméről szóló törvény. Mik voltak a legfontosabb célkitűzések? Hogy látja, mennyire sikerült megnyugtatni a kritikusokat? Hiszen elég nagy visszhangot váltott ki, amikor napvilágot látott a tervezet.

– Talán most már kezdenek megnyugodni azok is, akik tartottak ettől a jogszabálytól. Július elsején hatályba lépett a törvény, és nem omlott össze a világ. A korábban idegeskedők jelentős része is inkább ingatlanértékesítő volt, aki attól félt, hogy az ő befektetése és árfelhajtó tevékenysége esetleg a jövőben nem lesz eredményes az ország egyes frekventáltabb területein, a főváros környékén elsősorban, hiszen a budapesti agglomerációban égető probléma, hogy olyan mértékben nőttek az ingatlanárak, ami sok család számára lehetetlenné teszi a helyben maradást. De hasonlóképpen igaz ez a Velencei-tó környékére, a Balaton keleti medencéjére, más felkapottabb helyekre, ahol a fiatalok már nem tudtak helyben maradni. Abban bízom, a törvény hatálybalépése mellett a most meghirdetett, első lakáshoz jutást támogató hitelprogram további segítséget jelent ahhoz, hogy kezeljük azt a problémát, ami kialakult az elmúlt 20-25 évben, de leginkább a koronavírus-járvány óta, amikor kiköltöztek a nagyvárosokból az emberek. Részben azért, hogy a korlátozásokat elkerüljék, részben pedig azért, mert most már jobb anyagi körülmények közé kerültek, és élhetőbb környezetet kerestek maguknak. Viszont dolgozni, tanulni visszajárnak a nagyvárosba, ezáltal egyrészt a közlekedés, a közösségi közlekedés terén is hatalmas nyomás nehezedett a meglévő infrastruktúrára, másrészt pedig a kistelepülések jelentős részének azzal a dilemmával kellett szembenéznie, hogy ha ez minden kontroll nélkül folytatódik, akkor maga a település is elveszítheti az identitását, meglévő közművei, infrastruktúrája pedig fenntarthatatlanná válhat.

– Ezek szerint tehát az volt az egyik cél, hogy a fiatalabb generációk ott tudjanak maradni, ahol a szüleikkel, nagyszüleikkel felnőttek?

– Több szempont is ötvöződött és több élmény adódott össze. Választókerületi elnökként azzal szembesültem a Balaton északnyugati medencéjében, hogy, amint ön is mondta, sok fiatal nem tud helyben maradni. Kénytelen elköltözni, mert az adott településen, Szigligeten például nem tud megvásárolni magának egy házat vagy egy olyan lakást, amivel elindulhatna az életben, hiszen szinte minden üdülővé lett átalakítva, vagy pedig az adott ingatlant sokkal jobb áron veszik meg, mint amit egy fiatal adni tudna érte. De a miniszterelnök például azzal a dilemmával találkozott a Budapest környéki településeknél, a Dunakanyarnál, hogy a kiköltözők ma már veszélyeztetik az ott élők megszokott mindennapi életét, átalakítják az adott települést, és nemcsak építészetileg, hanem megváltozik az adott település közélete, a társadalom szerkezete is. Tehát több olyan szempont volt, ami azt indokolta, hogy nyissuk meg ezt a lehetőséget – hiszen ez csak egy lehetőség. Az önkormányzat maga dönt, és ha úgy gondolja, hogy valamilyen ellenőrzést akar a beköltözőket illetően, akkor erre jogszerű lehetőségei vannak. Ez a sok szempontrendszer elsőre talán bonyolultnak tűnő, de összességében szerintem a hétköznapi életben egyszerűen használható megoldásokat szült, mint a lakcímbejelentés feltételhez, illetve önkormányzati engedélyhez kötése, az elővásárlási jog lehetőségének megteremtése az adott településen élők számára, valamint az úgynevezett beköltözési hozzájárulás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy amennyiben egy település úgy gondolja, még nyitva hagyja a további beköltözők számára a lehetőséget, akkor ebből többletjövedelemhez, a fejlesztésekhez szükséges többlet-hozzájáruláshoz juthat.

– A Versenyképes járások programnál június első feléig lehetett benyújtani a támogatási igényeket. Úgy fogalmaztak: kiemelt cél, hogy a járások szempontjából jelentős és több település helyzetét javító fejlesztéseket lehessen támogatni. Milyen típusú fejlesztésekre kell gondolni?

– A 250 millió, illetve a megyei jogú járásszékhelyek esetén az 500 millió forint nem olyan jelentős összeg, amivel nagyon nagy beruházásokba bele lehetne vágni. Arra viszont jó, hogy az adott térségben hiánypótló fejlesztéseket lehessen végrehajtani. Nagyjából két nagy csomagot látunk, ami a projektek jelentős része számára vonzó volt. A traffipaxok, térfigyelő kamerák vagy akár fekvőrendőrök létesítése, tehát csupa olyasmi, ami a közlekedésbiztonság, közbiztonság szempontjából lényeges, ami a falvak, városok számára az utóbbi időben fontossá vált. A másik nagy terület pedig az egészségügyhöz kötődő beruházások, lehet szó itt akár egyszeri eszközbeszerzésről, de arról is, hogy egy-egy térségi járóbeteg-ellátó megközelíthetőségét teszik jobbá, vagy éppenséggel pénzügyi hozzájárulást fizetnek a Versenyképes járások program által biztosított összegből. Két szempontot tartunk a legfontosabbnak. Az egyik, hogy a járások maguk határozták meg, milyen fejlesztéseket akarnak végrehajtani. A másik pedig, hogy arra ösztönöztük a szereplőket, működjenek együtt. A magyar közmondásosan általában nem túl együttműködő ember. A polgármesterek is eleinte idegenkedve vették tudomásul, hogy most egy olyan rendszer jön, ahol a szomszéd vár polgármesterével is össze kell dolgozni. De az utóbbi hetekben nagyon sok olyan visszajelzés érkezett hozzánk, hogy tulajdonképpen ez nagyon jó kezdeményezés volt, mert már spontán, a versenyképes járási program hatókörén kívüli területeken is megkezdődött a kooperáció a különböző települések között. Ennek az összegzésnek talán az egyik legfontosabb része, hogy a 174 járás 99 százalékában a nagy magyar hiedelemmel ellentétben az ellenzéki és kormánypárti polgármesterek együtt tudtak működni.

– Arról van már végleges adat, hogy hány igény érkezett be?

– Igen, 1026, közel 50 milliárd forintos támogatási igénnyel.

– Ugorjunk a járásokról egy nagyobb településre, Budapestre. Itt az elmúlt hetek arról szóltak, hogy Karácsony Gergely és Kiss Ambrus számtalanszor elmondta, lényegében csődhelyzetben vannak. Ön Domokos Lászlót kérte fel átvilágítási szakértőnek. Hogy látják, mennyire jogos a főváros panasza, illetve ha valóban csődközeli helyzet van, akkor miért, kinek a hibájából alakulhatott ki?

– Fenntartásaink vannak azzal kapcsolatban, hogy ez a panasz jogos volna. Először is, a főváros nem akarja teljesíteni a törvényben megszabott kötelezettségeit, vonatkozik ez a szolidaritási hozzájárulás fizetésére is, miközben toronymagasan a leggazdagabb magyar település. Sőt, nemcsak a leggazdagabb magyar település, de európai uniós színvonalon is kimagasló fejlettségű régió. Budapest és a közvetlen térsége ugyanis jóval az Európai Unió átlaga fölött teljesít, 165 százalékon a százszázalékos európai uniós átlaghoz képest, miközben a második legfejlettebb magyarországi régiók, a hasonló szinten lévő Nyugat-Dunántúl és a Közép-Dunántúl, 70 százalékos fejlettségen állnak, tehát jóval az Európai Unió átlaga alatt. Na most amikor van egy olyan ország, aminek a fővárosa ilyen mértékben emelkedik ki a többi térség közül, akkor az felveti azt a kérdést, hogy Budapest mennyiben teljesíti az ország többi településével kapcsolatos szolidaritási kötelezettségét.

– Semennyire…

– Sőt, ebből politikát csinál a főpolgármester, meg is hirdeti, hogy ő nem hajlandó közösséget vállalni más magyarországi településekkel. Ebből adódóan nemcsak megtagadja a szolidaritást, de a magyar önkormányzati rendszeren belül egy olyan problémahalmazt is képez, amelynek következtében a többi 3100 magyarországi önkormányzat egy kicsit túszává is válik a Budapest-problémának. Ezért kell megoldanunk mindenképpen Budapest kérdését. Nem az a célunk, hogy büntessünk vagy retorziókat alkalmazzunk, hanem az, hogy kiderítsük, mik az elhibázott gazdálkodás okai, melyek azok a lépések, amelyek ehhez a helyzethez vezettek, és hogyan tudjuk esetleg egy konszolidációs tervvel megoldani, hogy a budapestiek is visszakapják a városukat és a költségvetésüket. Én azért gondoltam úgy, hogy Domokos Lászlót kérem föl erre a feladatra, hiszen ő az Állami Számvevőszék elnöki tisztségét közmegelégedésre töltötte be. Amikor megválasztotta az Országgyűlés, sokan vádolták azzal, hogy fideszes pártkatona, mert korábban fideszes országgyűlési képviselő és megyei közgyűlési elnök is volt, de úgy gondolom, és az elhalkuló kritikák is erre utalnak, tudta bizonyítani, hogy a szakmaiságot mindenek fölött értelmezi. Nagyon jól működő Állami Számvevőszéket hagyott aztán az utódjára. Ezért bízom benne, hogy ezt a feladatot is el tudja látni.

– Mire számít tőle?

– Ő már számvevőszéki elnökként is irányított vizsgálatokat Budapesttel kapcsolatban, az azóta eltelt idő pedig tulajdonképpen egy idősorba rendezi azokat az észrevételeket is, tehát kibontakozik egy tendencia, ami a közelmúltban Budapest gazdálkodását és irányítását jellemezte. Abban bízom, mindezek alapján ki tudunk dolgozni egy olyan konszolidációs tervet, amely Budapest érdekét is szolgálja és a főváros részt is vesz benne, és a kormány is segíteni tud ezzel a budapestiek életén.

– De van bármilyen eszköz a kormány kezében, ha mondjuk Karácsony Gergely azt mondja, őket ez nem érdekli, és inkább leállítják a közösségi közlekedést Budapesten?

– Ezek, amikhez Karácsony Gergely nyúl, politikai eszközök, amikre politikai megoldások vannak. De például a közösségi közlekedés esetében, mivel ez a Fővárosi Önkormányzatnál kötelezően ellátandó feladat, természetesen van más eszköz is. Amennyiben ugyanis egy önkormányzat nem látja el a kötelezően ellátandó feladatait, ráadásul önhibájából, az bizony felveti a jogi lehetőségek érvényesítését is.

– Lát arra esélyt, hogy sikerül ezt a helyzetet, pláne így a választásokhoz egyre inkább közeledve, békésen, szakmai alapon rendezni?

– Abban bízom, hogy igen. Az első tárgyalások, ahol Latorcai Csaba miniszterhelyettes képviselte a minisztériumunkat, arra utaltak, hogy a főváros vezetése is hajlandó együttműködni a helyzet konszolidálásában. Azóta látjuk, hogy időnként találnak olyan finanszírozási feladatokat a saját maguk számára, amelyek nincsenek egészen összhangban a főváros működésével, ezért most egy kicsit gyengült ez az optimizmusom, de még mindig azt remélem, hogy az elkövetkező időszakban tudjuk folytatni az együttműködést a főváros vezetésével.

– Az Európai Unióval is nagyon régóta vitában áll a kormány, viszont az elmúlt években azt láthattuk, hogy ez új szintre lépett Brüsszel részéről a különböző uniós források visszatartásával. Talán a közvéleményben van egy kis bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy valójában minden nekünk jogosan járó pénzt visszatartanak-e, vagy azért kapunk valamennyit… Mennyi forrást tudunk lehívni?

– Idén kaptunk már kétmilliárd eurónyi összeget, ami körülbelül 800 milliárd forintnyi fejlesztési pénzt jelent. Tehát az idei évvel is ott vagyunk lehívás tekintetében egyébként az Európai Unió tagállamainak felső középmezőnyében. Voltunk elsők is, ez tény, a pénzügyi időszak elején, ami jól mutatja, hogy mi nagyon gyorsan és hatékonyan tudjuk lehívni az európai uniós forrásokat és hatékonyan is tudjuk felhasználni őket – ne felejtsük el, a 2014–2020-as időszakban is az élen végeztünk –, amennyiben lehetőségünk van rá. Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy három operatív program, az alapvetően közlekedésfejlesztési projekteket tartalmazó IKOP – Integrált közlekedésfejlesztési operatív program plusz –, a környezetvédelmi és energetikai projekteket tartalmazó KEHOP Plusz, illetve a területi és településfejlesztési operatív programokat magában foglaló TOP Plusz esetében a források 55 százalékának felfüggesztése mellett döntött a tanács 2022 decemberében. Folyamatosan tárgyal a magyar kormány a bizottsággal arról, hogy ahogyan teljesítjük a feltételeket, úgy csökkentsék az elvonás mértékét, de ezen három operatív program esetében előbb vagy utóbb el fogunk érni a szabadon felhasználható összegek plafonjáig, és onnantól kezdve csak akkor tudunk további forrásokat bevonni, ha sikerül megállapodni a bizottsággal. A többi operatív program esetében zavartalan a felhasználás, érkeznek a pénzek, és ezeket fel is használjuk. A választókerületemben is több olyan projektet adtam már át, amely a 2021–2027-es időszak európai uniós forrásaiból valósult meg.

– Van esetleg olyan összeg, amiről azt mondhatjuk, hogy most már biztosan elveszítettük?

– Olyan forrás, amiről azt mondhatnánk, hogy ehhez már soha többet nem fogunk hozzáférni, nincs. Olyan van, amelyik az időmúlás következtében most nem hozzáférhető számunkra, de úgy gondoljuk, hogy alapvetően politikai tárgyalásokról kell hogy legyen szó, mint ahogy alapvetően politikai okokból is tagadják meg tőlünk a pénzekhez való hozzáférést. Ha bárkinek kétsége volna ezzel kapcsolatban, elég, ha megnézi a lengyelországi eseményeket, és akkor látja, hogy ezek a döntések mennyire erősen át vannak itatva politikával. Éppen ezért úgy gondoljuk, a politikai tárgyalásokkal még azt is elérhetjük, hogy azokhoz az összegekhez, amelyekről már azt mondják, hogy nem kapjuk meg őket, a jövőben mégis hozzájutunk.

– Említette a választókerülete fejlesztéseit. Miket tart a legfontosabb eredményeknek?

– Közel 50 milliárd forintnyi fejlesztési forrás érkezett a választókerületbe az elmúlt három évben. Azoknak, akik azt mondják, hogy a magyar kormány pártpolitikailag megkülönbözteti az önkormányzatokat, ajánlom a figyelmükbe, hogy ebből az 50 milliárd forintnyi pénzből a legnagyobb arányt az az Ajka képviseli 15 milliárd forintos fejlesztéssel, amelynek mind a polgármestere, mind pedig a képviselő-testületi többsége szocialista. Tehát abszolút nem teszünk különbséget pártpolitika alapján a fejlesztési pénzek vonatkozásában az önkormányzatok között. Amit nagyon fontosnak tartok, az az, hogy minden olyan településnek tudtunk segítséget nyújtani a fejlesztésekben, amelynek határozott jövőképe van. Bár a választókerület legnagyobb települése, Ajka a legjelentősebb szereplő, a Balaton északnyugati partján is igyekszünk olyan közszolgáltatásokat teremteni, amelyek biztonságosabbá és komfortosabbá teszik akár az üdülők életét is. Ezért Révfülöpön mentőállomás létesült és kormányablakot is nyitottunk, ami azt jelenti, hogy a Balatonfüred és Keszthely között húzódó térségnek nagyjából a közepén ismét van egy olyan alközpont, ahol az ott üdülők és az ott élők is jó minőségű szolgáltatásokat élvezhetnek.

– Politikával és egy távozó politikussal kezdtünk, zárjuk a beszélgetést szintén politikával, de egy új arccal. Magyar Péter nagyjából másfél évvel ezelőtt bukkant fel és vált tulajdonképpen az ellenzéki oldal első számú politikusává. Politológusként hogyan értékeli ezt a jelenséget? Hiszen voltak a magyar mezőnyben korábban is gyorsan növekvő pártok, de azért nem váltak a semmiből mondjuk kettes számú erővé.

– Valóban, ez a jelenség inkább más, szomszédos országok politikatörténetéből ismerős, hiszen mind Szlovákiában, mind Szlovéniában láttunk már olyat, hogy a választások előtt nem sokkal létrejött egy párt egy-egy népszerű vagy nagyon forgalmazott médiaszemély köré szervezve, és aztán ezek nagyon jó eredményt értek el a választáson. Sőt, akár a kormányzati pozíciót is megszerezték, mint Szlovéniában, ahol ennek különösen nagy hagyománya van. Most is olyan kabinet regnál, amelyik tulajdonképpen egy ilyen médiapárt kormánya. Számomra ehhez hasonlít inkább a Tisza jelensége. Ma a Tisza Párt egy kézen megszámolható ismert politikusaitól jobbára slágfertig és sokszor durván személyeskedő közösségimédia-mondatokat olvashatunk, de lényegi politikai tartalmakat még nem. Nem tudjuk, hogy mit akar a Tisza az országgal. Miközben hasonló lehet a feltűnése a szomszédos országok médiapártjaihoz, itt azért van egy alapvető különbség, a magyar választási rendszer ugyanis nem tűri a humbugot. Nálunk a 106 egyéni választókerületben is meg kell méretnie magát egy pártnak, hogyha jó eredményt akar elérni, és ott viszont, az egyéni választókerületi jelölteknek az igazságot kell mondaniuk. Ezért nagyon fontos, hogy a Tisza Párt egyéni jelöltjeit is időben megismerhessék a választók. És azt látom, hogy jelen pillanatban nem ez a helyzet. Ma úgy tűnik, mintha Magyar Péter indulna mind a 106 választókerületben. Nem tudjuk, hogy kik alkotják a Tisza Pártot Budapesten kívül vagy a közösségi médián kívül, márpedig ahogyan a Takács Péter és Kulja András közötti, egészségügyről szóló vita is mutatta, ez nagyon-nagyon fontos a választópolgárok kijózanítása szempontjából. Hiszen ott szaktudás méretik meg, tapasztalat méretik meg, és egyértelműen látszik, hogy a Tiszában ma ezeknek a nyomát sem lehet látni.

– Ön elég közelről látta az Európai Unió és az Európai Bizottság működését, és korábban azért nem volt jellemző, hogy ennyire nyíltan véleményt mondtak volna az uniós vezetők egy-egy ország belpolitikai helyzetéről. Nyilván hangoztak el kritikák, de hasonló kijelentésekre nem emlékezhetünk, mint amiket mondjuk Von der Leyen asszony vagy Manfred Weber megenged magának Orbán Viktorral kapcsolatban. Mennyire lepte meg, hogy erre mozdult az európai politika, és mi lehet ennek az oka?

– Az Európai Parlament esetében megbocsátóbb vagyok, hiszen ez egy politikai testület, ahol olyan politikusok vannak, akik részben abból építik fel a karrierjüket, hogy éleseket mondanak. De az Európai Bizottságnak nem ez volna a feladata. Az Európai Bizottság feladata az, hogy az európai integrációt mozgásban tartsa, működésben tartsa, a szerződés is így fogalmaz. Ebből adódóan az Európai Bizottság nem oszthat igazságot, nem tehet különbséget elsőrendű és másodrendű tagállamok között, nem tehet különbséget jó és rossz tagállami kormányok között, hanem mindenkivel együtt kell működnie és a legnehezebb körülmények között is létre kell hoznia az együttműködést. Én is azt látom, hogy Von der Leyen bizottsági elnök ebből a szempontból sajnálatos és súlyos szereptévesztésben van. Úgy gondolja, hogy ő az Európában, aki meg tudja mondani, ki a jó és ki a rossz, és igazságot oszthat az egyébként a tagállamok által befizetett összegek szétosztása vagy annak megtagadása révén. Ez olyan szereptévesztés, aminek az egész Európai Unió és az egész európai integráció látja a kárát. Én aggódom az Európai Unió jövőjéért éppen ebből adódóan, mert ez nyilvánvalóan nem az a pálya és nem az az útvonal, ahol annak idején a második világháború utáni kereszténydemokraták, Konrad Adenauer, Robert Schuman és Alcide De Gasperi elindították az európai integrációt.

– Említette, hogy a magyar választási szisztéma a választókerületi rendszerrel olyan, hogy egy ilyen one man show jellegű pártnak nehéz sikert aratnia. Ezek szerint a Fideszt látja a választások esélyesének?

– Szerintem 2026-ban a Fidesz fog győzni. Nem lesz könnyű, nehéz kampány előtt állunk. Főleg azért, mert ahogy látom, az ellenzéki pártok mindent megtesznek azért, hogy az embereket személyükben is bemocskolják, és bár én személy szerint soha nem fordulok ilyen eszközhöz, azért szembe kell nézni ezzel a helyzettel. De meg fogjuk nyerni a választást.