Hirdetés

–  Mintha meg akarna szűnni a jog az unióban. A leköszönő brüsszeli elit még saját rendelkezéseit és szabályait sem tartotta be…

–  Ha a jogállamisági kezdeményezésekre meg a körülöttük örvénylő káoszra gondolok, akkor tényleg elég rossz bőrben van a jog. A föderalista, bevándorláspárti, liberális elit kiforgatta a szabályokat, a jogállamiság fogalmából pedig politikai fegyvert kovácsolt. Valójában azért támadják Magyarországot jogi köntösben, mert a magyarok nemet mondanak a bevándorlásra. Ott tartunk, ha valaki politikai karriert akar kezdeni az EU-ban, annak először is ki kell jelentenie, hogy ő a jogállamiság bajnoka. Hozzátéve, hogy meg is védi a jogállamiságot, főként a nemzeti, keresztény, bevándorlásellenes gondolkodású közép-európai veszélytől. Csak ekkor léphet be a panteonba.

–  Jó ideje várja már a magyar közvélemény, hogy Brüsszel definiálja végre a jogállamiság fogalmát.

–  Már azon is vita folyik, hogy definiáltuk-e eddig, vagy sem. Az alkotmányjog, illetve a nemzetközi összehasonlító jogtudomány is évek óta foglalkozik a kérdéssel, kijelentve persze, hogy vannak alapvető elemei a jogállamiságnak, mint például a joghoz kötöttség vagy a törvény előtti egyenlőség elve, és még sorolhatnám. Mindez az unió alapszerződésének második cikkelyében is szerepel. De hogy miként valósuljon meg a jogbiztonság elve vagy a hatalmi ágak szétválasztása az egyes tagállamokban, annak már nincs kidolgozott, objektív mérőrendszere. Brüsszelben már a disputát, a jogállamiságról folyó szakmai beszélgetést is politikai üggyé teszik. Én mindig azt mondom, kevesebb politikai figyelmet és több jogi elemzést igényel a jogállamiság problémája.

–  Meglepi a magyar embereket, hogy újra és újra előkerül a Sargentini-jelentés. Mit akar vele még mindig Brüsszel?

–  Nyitott végű jelentéssé akarják formálni, amibe mindent beletuszkolnak, még azt is, amit 2018. szeptember 12-e óta tett a magyar állam akár politikai, akár közjogi tekintetben. De odakerülhet minden más is, például a médiapiac alakulása. Folyamatosan bővül a dokumentum, egyre-másra születnek a hozzátoldások. Sok NGO és sajtóorgánum dolgozik azon, hogy újabb és újabb témák kerüljenek bele, hogy sose legyen vége.

–  De hát mégiscsak le kellene zárni. Egyetlen bírósági eljárás sem tart örökké…

–  Itt is nagy ellentmondásokkal találkozunk, hiszen a vádhoz kötöttség is jogállami garancia. Azaz ha megvádolják valamivel az országot, akkor mi ezt tekintjük tárgyalási alapnak, és nem egy folyton változó, bővülő, mindig új elemekkel kiegészített masszát. Az effajta trükköt Timmermans-szindrómának hívom. Gyanúsítanak, tisztázzuk magunkat, mire azt mondják, hogy jó, de ez nem elég. Az a céljuk, hogy Magyarország folyamatosan ott legyen a liberális műtőasztalon. A kérdezők egyáltalán nem kíváncsiak a tényekre és arra sem, hogy milyen körülmények, jogszabályok között folyik a kormányzás Magyarországon. Kezd ezért az ügy már egészen nevetségessé válni, és igazából az ellenfeleink frusztrálódnak tőle, elvégre képtelenek igazi eredményt felmutatni. Mert nem is lehet. Mi rendben vagyunk.

–  Nem fárasztó egy jogi szakembernek és igazságügyi miniszternek újra és újra szembesülni ezzel az egésszel?

–  Rendezkedjünk be arra, hogy ez így megy majd továbbra is. Azt is látom azonban, hogy a bevándorláspárti európai baloldal és liberálisok szándéka ellenére ez a nemtelen támadás összekovácsolja a nemzetet. A tárcák példátlan hatékonysággal és az igazságunkba vetett őszinte hittel működnek együtt, amikor össze kell állítani a védekezés anyagait. Ez a harc számunkra már generációs élménnyé, erővé vált.

–  Mindent elárul a dolgok lényegéről a Sargentini-jelentéshez köthető büféjelenet („hesitant MEPs advised to ’go for a coffee’ during Hungary vote”). Mi is volt ez?

–  Ez is példa a jog sanyarú állapotára. Mi úgy láttuk, hogy az alapító szerződés, de az eljárási szabályok szerint is leadott szavazatnak minősülnek a tartózkodó voksok. A tartózkodás nem a szavazat megtagadása, hanem politikai állásfoglalás egy képviselő részéről. Amikor Judith Sargentini rájött erre, akkor azt üzente a sajtón keresztül, hogy a hezitáló képviselők inkább igyanak egy kávét a szavazás idején. Go for a coffee! Mi ezért most pereljük is a jelentés alapján született határozatot, hiszen végül mégis figyelmen kívül hagyták a tartózkodásokat. Teljesen szabálytalanul fogadták el a hazug Sargentini-jelentést, egy szabálytalan EP-döntésre építik az egész eljárást, és újra meg újra szabálytalanságokat követnek el, hiszen például sem az Európai Parlamentnek, sem semelyik bizottságának az uniós rend szerint semmilyen hatásköre nem lehet a 7. cikkely szerinti eljárásban, ők mégis beavatkoznak.

–  Ön azt vetette fel nemrég egy konferencián, hogy a föderalista elit ki akarja szorítani a polgárokat a döntéshozatalból. Már Juncker is sürgette ezt, hozzátéve, hogy nem szereti a népszavazást…

–  A Juncker-bizottság fő bűne, hogy politikai testületként definiálta magát, és nem volt kíváncsi az emberek véleményére, inkább a saját kijelölt politikai útján akart haladni. A másik, hogy sokat kritizálták a mi nemzeti konzultációinkat. Miközben Magyarország az egyetlen tagállam, amely nem is egyszer kikérte saját állampolgárai véleményét például a bevándorlás ügyében, és a kormány a magyar emberek akaratát érvényesítve alakította ki a bevándorláspolitikáját. De tessék megnézni egy brüsszeli konzultációs kérdőívet! Mert ebben elég ravasz módon manipulálják a beikszelhető válaszadási variációkat. Azt kérdezik például, mi aggasztja leginkább az európai embereket? Amikor éppen a migrációs krízis közepén jártunk, a bevándorlás csupán a lista végén szerepelt.

–  Ügyes. Egyébként hol tart a sokat emlegetett elituralom kiépítése az unióban?

–  Erőltetik. De ha az elit veszi át az uralmat, és csak az próbálja meg irányítani a politikát, hátat fordítva saját választóinak, akkor annak egy sárga mellényes tüntetéssorozat lesz a vége. Ez az elit hozzászokott már ahhoz, hogy eldöntsön valamit, megkösse a döntéshez szükséges alkukat, aztán a médián keresztül, hogy úgy mondjam, eladja mindezt a közvéleménynek. Ez veszélyes gyakorlat, mert megsértik a nemzeti szuverenitást és a demokrácia alapjait. Egy idő után ugyanis frusztrálódik a választópolgár, úgy érzi, nem értik meg őt a regnáló politikusok, és a szélsőséges erőkhöz fordul.

–  Mikor születhet olyan jogi norma Magyarországon, amely megakadályozza, hogy egy képviselő a saját országa ellen dolgozzon az unióban?

–  A jog erkölcsi minimum. Régen rossz, ha a jog eszközeivel kell valakit rákényszeríteni az erkölcsileg helyes magatartásra. Hazaszeretet, felelősség, ezek itt az érvényes alapfogalmak. Nálunk ez hitből, belső meggyőződésből, lelki indíttatásból jön. Az ellenzék folyamatosan a magyar nemzeti érdekek ellen dolgozik Brüsszelben, és rendszeresen azzal mentegeti magát, és sokszor hangoztatja odakint, hogy a hetes cikk szerinti eljárás nem Magyarország, hanem a magyar kormány ellen szól. Ez nem igaz. Ők gerjesztik az egészet, leplezetlenül együttműködve a nyílt társadalom szervezeteivel. Ők szállítják az eljáráshoz a muníciót. Ezáltal kárt okoznak az egész országnak, hiszen a rólunk kialakuló európai előítélet minden egyes magyar polgárt érint. A jog nem tud mit tenni e téren, itt a választóknak kell ítéletet mondaniuk.

–  Megsértődött, amikor Dobrev Klára arrogánsnak nevezte?

–  Elmondtam egy uniós véleménycikkben, hogy mit gondolok a jogállamiságról. Majd kérdéseket tettem fel, és elmagyaráztam, miért vétózott Magyarország nemrég az Európai Tanácsban egy jogállamisági kezdeményezés kapcsán. Először rám küldtek három álfüggetlen CEU-s professzort, akik szerint valótlanságokat állítok, ezután pedig Dobrev Klára is kioktatott a Euronewson jogállamiság ügyében. Megsértődtem-e? Ő egyfajta politikai hagyatékot képvisel. Láttam, mert ott voltam 2006-ban a véres tömegoszlatáskor. A legkeményebb jogállamisági visszaéléseket követte el a Gyurcsány-kormány. Mi akkor a férjemmel Ne féljetek! néven alapítványt hoztunk létre az áldozatok megsegítésére. Hitünk szerint segítenünk kellett azoknak az embereknek, akiket a jogállamiságot durván megsértve veretett meg a Gyurcsány-kormány.

–  Mikor ér véget a jogállamisági eljárás?

–  Szinte perceken belül, ha bevándorláspárti, balliberális kormány alakul Magyarországon, és ha megtagadjuk keresztény, nemzeti, konzervatív értékeinket, valamint elfogadjuk, hogy a globális média mondja az igazságot.

–  Elérhetik-e a föderalisták, hogy az ENSZ-hez hasonlóan az EU minden fórumán is többségi szavazással dőljenek el a kérdések? Mert ha igen, akkor nehéz helyzetbe kerülhetünk…

–  Jogászként arra esküdtem fel, hogy a szabályokat be kell tartani, hiszen azok adnak keretet az életünknek. Nem lehet módosítani rajtuk az unióban, ha azzal nem ért egyet mindenki. Ha mégis megteszik, akkor az a jog Európájának a végét jelenti. Ahhoz, hogy megteremtsék a többségi szavazás rendszerét, át kellene írni az uniós alapszerződés szabályait, de az átíráshoz teljes egyetértés kellene. Azt viszont látni, hogy alacsonyabb rangú szabályokkal operálnak, például a migránskvóta kérdésében, azt részletekre aprózzák, és így akarják lenyomni a torkunkon.

–  Ugyanez vonatkozik a kifizetésekre is.

–  Most éppen azt hoznák divatba, hogy ha arról olvasnak valamelyik újságban, vagy egy NGO listából az derülne ki, hogy nincs jogállamiság Magyarországon, akkor másnap a bizottság már fel is függesztené a nekünk járó kifizetéseket. Csakhogy ez megint százszázalékosan szembemegy a jogállamiság elvével. Óriási politikai hisztéria keletkezett e kérdés körül.

–  Idén júniusban lett miniszter. Erre számított?

–  Sok éven át dolgoztam az unióban, de addig az Európai Parlamentben tevékenykedtem, most viszont a tanácsban képviselem az országot. Rablóból lettem pandúr, mert most az ellenkező oldalról figyelem a másik fél taktikáját. Látható, hogy Brüsszel egyre több hatalmat akar magának a nemzeti hatáskörök és a nemzeti szuverenitás kárára. Az EP jogtörténete arról szól, hogy a testület folyamatosan próbálja legitimálni magát. Mondván, joga van bármibe beleszólni, hiszen demokratikus intézmény. Úgy gondolja, hogy egyenrangú az Európai Tanáccsal. De ez nem így van, hiszen a tanács mögött minisztériumok, felelős kormányok és az őket támogató választók állnak a többség akaratával. Egy ellenzéki EP-képviselő viszont csak a kormánya elleni vádaskodással és az otthoni hatalomváltással foglalkozik. Ehhez keres támogatókat az unióban, bármilyen szervezetnél vagy sajtóorgánumnál.

–  Hogy sikerült az év? A közvélemény elégedett, hiszen az ország folytatja a nemzeti karakterű politizálását az unióban… Klímaügyben is van markáns véleményünk, Orbán Viktor arra figyelmeztetett, hogy a tervezett intézkedéseknek legyen meg a költségvetési tervük, és a szükséges teendőket ne az európai polgárokkal, illetve a szegényebbekkel fizettessék meg.

–  Kilenc évig voltam klímapolitikai tanácsadó az EP-ben. Tudom, hogy mi, magyarok minden sejtetés ellenére hosszú ideje nagyon jól teljesítünk a klímapolitikában. A brüsszeli retorika persze más. Nagyon sok klímabajnoknak kikiáltott európai ország nem teljesít olyan jól szén-dioxid-csökkentő vállalásaiban, mint hazánk. Természetesen mindenki meg akarja óvni a Földet az unokáinak. De nem elég klímatüntetést szervezni, le kell ülni és ki kell számítani, hogy mibe kerülnek az intézkedések, és honnan lesz ezekre keret. A mi álláspontunk, hogy a nagy klímaszennyezők fizessék az árát, a nagy vállalatok, nagy országok, és ne az egyszerű embereken akarja ezt Brüsszel behajtani rezsiemeléssel és élelmiszerár-emeléssel. Az is felvetődött, hogy a kohéziós alapból vennének el hozzá pénzt, ami nyilvánvalóan minket is érintene. Ez elfogadhatatlan!

–  Más téma: végleg lemondhatunk a közigazgatási bíróságokról?

–  Létrehozásuk terve kikerült az alaptörvényből. Méghozzá az ellenzék módosító indítványára. Hát nem nevetséges, hogy jogállamisági problémákról vitázunk Brüsszelben, mikor épp aznap szavazunk erről a módosítóról?

–  Mi lesz ezután?

–  Vannak és lesznek közigazgatási kollégiumok a bíróságokon, és vannak, lesznek erre szakosodott bírák is, de szervezetileg nem különül el a közigazgatási bíráskodás. Egyszerűsödnek az eljárások, gördülékenyebbé válik minden. A kérdést tehát rendbe tettük, eldőlt a vita.

–  Mit kezd a minisztérium a családon belüli erőszak kérdésével?

–  Javaslom, hogy ne vegyük át a liberális sajtó fordulatait, és nevezzük a fogalmat kapcsolati erőszaknak. Ma is vannak áldozatsegítő központok, segélyhívó vonalak, de a kormányhivatalok is segítenek a rendszerben. A magyar kormány elkötelezett ellensége az erőszaknak, a magyar parlament igen szigorú törvényt fogadott el a kapcsolati erőszak kapcsán 2013-ban. Ez a magyar jogszabály mindenben megfelel a nemzetközi sztenderdeknek. 2020 nálunk a valós áldozatsegítés éve lesz. Ebből következik, hogy a nők elleni erőszak minden formáját is elítéljük, történjen az egy lakásban, egy budapesti színházban vagy az utcán, ahogy sajnos számos nagy európai városban történik manapság.

–  Nő a bírák fizetése. Ennek nem fog tapsolni a társadalom…

–  Tizenkét éve nem volt átfogó bérrendezés a bírák körében. Európában az utolsó helyek egyikét foglaljuk el e tekintetben, és ez már az objektív ítélkezést veszélyezteti, ráadásul rendkívül méltánytalan ehhez a hivatásrendhez. Az viszont megdöbbentő volt, hogy az ellenzék nem támogatta a bírói béremelést, ami pedig a szilárd jogállamiság egyik alapja.

–  Hogy viseli el a családja azt a hallatlan elfoglaltságot, amit a miniszteri poszt követel?

–  Három fiam van. A külföldön töltött évek alatt nagyszülők nélkül neveltük a gyerekeket úgy, hogy a férjem és én is végig dolgoztunk. Megtanultuk túlélni a kríziseket, rájöttünk, hogy mindig az előttünk álló huszonnégy órát kell sikeresen teljesíteni, ez a lényeg. Rugalmasak lettünk, és az is igaz a három fiúra gondolva, hogy sokszor pihentetőbb dolgozni a hivatalban, mint tartani a frontot odahaza. Keresztény, konzervatív családanya vagyok, aki szilárd hittel neveli a gyerekeit, és aki tudja, hogy mit szeretne elérni Magyarország védelmében. Azért is jöttünk haza a férjemmel, hogy hozzá tudjunk tenni valamit ehhez a küzdelemhez. Tudom, hol állok és mi a dolgom. A hit biztonságot ad, és megvéd mindentől.