A magyar gazdák meg dögöljenek meg?

Elég csak a számokat megnézni: Ukrajnának a háború előtt 42 millió hektár termőföldje volt; hogy a nyilvánvalóan orosz kézen maradó elfoglalt területek kiválásával mennyi marad, azt senki sem tudja, de a nagyjából 30 millió hektárnyi feketeföld, a csernozjom a jelenlegi állás szerint a kijevi adminisztráció felügyelete alatt marad. Legalábbis ami a közigazgatást illeti, hiszen e területek jelentős hányada amerikai gazdasági tőkés társaságok tulajdona.

E hatalmas területről már ma is vámmentesen ömlik be az EU-s termelőket gúzsba kötő szigorú előírások nélkül megtermelt, jórészt génmanipulált búza, kukorica, de mellette liszt, tojás, baromfihús és még sok más kétes minőségű termék. Már a háború kezdetén mintegy 5 millió tonna ukrajnai eredetű gabona zúdult a magyar piacra, noha hazánk csak kereskedelmi tranzitra adott engedélyt. Sok kereskedő azonban élelmes volt, közkeletűen szólva megvámolták az áthaladó kamionokat és vonatokat, azaz olcsón megvették a szállítmány egy részét, és így a hazai termelők értékesítési lehetőségei beszűkültek. Szerencsére a magyar kormány fölismerte a bajt, és szigorított a tranzitszállítmányok kísérésén, és számos ukrajnai agrártermék behozatalát megtiltotta. Ezt saját hatáskörben többé-kevésbé megtehette, habár Brüsszelben ettől is dührohamot kaptak a bürokraták.

Ha azonban Ukrajna valamilyen végzetes tévedésből fakadóan EU-tagországgá válna, a közösségen belüli szabad áruforgalommal visszaélve az onnan beömlő termékek rövid úton megfojtanák az európai gazdákat, így a magyarokat is,

hiszen például a génmanipuláció tiltása vagy engedélyezése jelenleg még tagállami hatáskör (az Európai Bizottság szeretné ezt is saját kezébe venni és kötelezni annak elfogadására az összes tagállamot), így józan ésszel senki sem gondolhatja, hogy a kijevi adminisztráció a jövőben lemond arról, hogy a kétes minőségű termékeik előállítását ezzel is olcsóbbá tegyék.