A baloldal a bűnözők javára torzította el a Btk.-t

Sokan és sokféle okból nevezték már a jelenleg kormányzó pártokat a bűnözők pártjának. Hogy az MSZP és az SZDSZ egyes tagjai valóban követtek, illetve követnek-e el törvénytelenségeket, ennek eldöntését a magunk részéről a bíróságokra bízzuk. Egy dolog azonban biztos: az utóbbi, közel négy évben a büntetőeljárásról szóló törvénnyel kapcsolatos módosítások valami különös okból mintha jellemzően a bűnözőknek és csakis a bűnözőknek kedveznének. A Fidesz múlt hétfőn nem véletlenül kezdeményezte a Btk. minél hamarabbi megváltoztatását.

A törvény szerint erőszakos közösülést követ el az is, aki védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel közösül vagy fajtalankodik. Jellegzetes eset volt erre néhány évvel ezelőtt az, amikor egy akkor felkapott budapesti szórakozóhelyről olyan ittasan távozott néhány lány, hogy csak egy közeli bokorig jutottak, ahol öntudatlanul estek össze. A közelben várakozó taxisoknak tűnt fel, vajon miért kanyarog hosszú sor egy bokor előtt; a magatehetetlen lányokat ugyanis többen megerőszakolták. Azonban nem csupán a részegségtől, betegség miatt vagy más okból ideiglenesen öntudatlan személy számít a jog szerint akaratnyilvánításra képtelennek, de – és ennek igazát a hétköznapok bőven bebizonyították – a 12 év alatti gyermekek is, hiszen ők a szexualitással kapcsolatban még nem rendelkeznek kellő mennyiségű információval, és az esetek többségében hajlamosak elhinni hazugságokat is egy-egy rosszindulatú felnőttnek.

Ebből következően korábban, ha valaki akár erőszak nélkül közösült vagy fajtalankodott gyermekkel, a törvény azt is erőszakos közösülésként büntette. Ráadásul a Horn-kormány idejétől fogva az életkoruk miatt akaratnyilvánításra képtelen gyermekek sérelmére elkövetett cselekményeket a törvény szigorúbban rendelte büntetni, mint azokat, amelyeket cselekvőképtelen személyek sérelmére követnek el.

Így volt ez egészen 2005. szeptember 1-jéig. Akkor aztán történt egy olyan törvénymódosítás, amelyről e sorok írásakor még mindig bőszen hallgat a sajtó kormánypárti fele. Az észbontó magyarázat az volt, hogy a korábban meglévő felfogás súlyosan sérti szegény bűnözők érdekeit, mert „kétszeresen értékelik terhükre, ha a gyermek 12 év alatti”. Tökéletesen felesleges lenne megpróbálni felfogni ép ésszel és helyes erkölcsi érzékkel ennek a beteges kijelentésnek az értelmét, a keserű tény az, hogy azóta a korábbi öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel szemben ilyen esetben a lelkileg elfajzott elkövető már csak rövidebb ideig marad rács mögött. Nem véletlen tehát, hogy a Fidesz által a múlt hét elején benyújtott Btk.-módosítási javaslat egyik fő pontja a büntetési tételeknek a korábbiakhoz hasonló újbóli szigorítását szorgalmazza.

Hogy megértsük ennek fontosságát, felidézzük egy nemrég született másodfokú ítélet előzményeit. Az elkövető három 8 és 10 év közötti kislányt csalt el magával azzal az indokkal, hogy ő nőgyógyász és az iskola kérte fel, hogy megvizsgálja őket. A kislányok hittek neki. Így erőszakról ma már törvényi értelemben nem beszélhetünk. A példa azonban tökéletesen mutatja a különbséget egy felnőtt és egy gyermek „beleegyezése” közt. Ha ugyanis az álnőgyógyász ugyanezt egy felnőtt nővel próbálta volna elhitetni, az nyilván a rendőrséghez fordul. Első fokon az elkövető halmazati büntetésként a maximális 15 évből 13 év letöltendő szabadságvesztést kapott, ám mire másodfokra került az ügy, a bíróság már hiába szabta ki rá a maximálisan adható büntetést – az akkorra már egy évvel kevesebb lett a megítélt időnél.

A Fidesz másik javaslatára, az idősek ellen elkövetett bűncselekmények súlyosságának hangsúlyozására a baloldal azzal az érvvel válaszolt, hogy az idősek védelmét már a Legfelsőbb Bíróság is előírta korábban. Ez annyiban mindenképpen igaz, hogy a büntetés kiszabására vonatkozó iránymutatás – nem jogszabály, csak iránymutatás – azt mondja ki, hogy ezt általában súlyosbító körülményként kell értékelni, ám a büntetési tételt nem növelte meg. Itt pedig rögtön meg kell említenünk a Fidesz harmadik javaslatát a középmértékkel kapcsolatban, hiszen a kettő szorosan összefügg.

Minden bűncselekménynél létezik egy szabályozott időtartamhatár, amelyen belül büntethető. Egy kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény esetén a bíráknak néha igen nehéz dolguk van: mihez viszonyítsanak. Önmagában egy cselekménnyel kapcsolatban vajon melyik büntetési tételhatárhoz közelebbit határozzanak meg? 1999 és 2003 között a törvény szerint a középmértékéből kellett kiindulni – példánkban tehát az öt évből. Ezt sokan félremagyarázták azzal, hogy ezek szerint öt évnél enyhébb büntetés egy ilyen esetben nem szabható ki, holott erről szó nem volt, hiszen a büntetési tétel továbbra is kettő és nyolc év között terjedt; súlyosbító körülmények túlsúlya esetén (mint amilyen például a különös kegyetlenség vagy a büntetett előélet) kiszabható volt a maximum, egy büntetlen előéletű elkövető alkalmi megtévedése azonban lehetővé tette akár a két évet is.

A középmérték elve csupán mankóul szolgált a bírák részére. Méghozzá azért igen fontos mankóul, mert amikor a bíró a tárgyalóteremben ül, egyoldalú nyomásnak van kitéve: az ügyész állami alkalmazottként pártatlan, vele szemben azonban mind a vádlott, mind annak ügyvédje, mind pedig az előzőnek gyakran igen szép számban a tárgyalásokon részt vevő családja és baráti köre is a minél enyhébb büntetés kiszabását szorgalmazná. A bírónak természetesen kötelessége ellenállni az effajta egyoldalú nyomásnak, azonban ő is csak ember, így nehezen tagadható ennek létező hatása. A középmérték nyújtotta törvényi kapaszkodó azonban megkönnyíti a dolgát.

Itt utalunk vissza az idősek sérelmére való elkövetéssel kapcsolatos fideszes javaslatra. Ha ugyanis ez nem csupán súlyosbító, de ahogy a javaslatban is szerepel, kifejezetten minősítő körülménynek számíthatna (és ilyen módon már nem kettőtől nyolc, hanem öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel kéne büntetni), akkor, akárcsak a 12 év alatti gyermekek esetében, többször lenne rá lehetőség, hogy a vádlottat hosszabb büntetéssel sújtsák.

Különösebb jóstehetség nem szükséges ahhoz, hogy megkockáztassuk: valódi kormányváltás – az újabb Orbán-kormány hivatalba kerülése – nélkül szinte semmi esély arra, hogy ilyen értelemben visszaállítsuk a rendet, és a büntető törvénykönyv végre ismét elsősorban a becsületes embereket védje a bűnözőkkel szemben. Aki tehát ezt szeretné, az tudja, mi a dolga. Április 9-én és 23-án.

Somorjai Viktória