A stabil pont a Biblia

– Az Axióma jól szerkesztett, közérthető, konzervatív szellemiségű facebookos videóiról vált ismertté. Tavaly novemberben jelentették be, hogy think tankké, agytrösztté alakulnak. Miért tartották ezt fontosnak?

– A változást önvizsgálat előzte meg 2023 tavaszán. Egyrészt úgy éreztük, az a műfaj, amiben addig mozogtunk, valóban kifejezetten a közösségi médiában, nem ad elég lehetőséget arra, hogy kibontakoztassuk, amit igazán szeretnénk képviselni. Másrészt pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ami minket leginkább összefog az Axiómán belül, az a kereszténység.

Felekezettől függetlenül. Ezek vezettek ahhoz a döntéshez, hogy keresztény agytrösztöt hozzunk létre. Az indulásunkat megelőzte egy nyári-őszi felkészülés, megvizsgáltuk, milyen területekkel szeretnénk foglalkozni, illetve pontosan mi is lenne a tevékenységünk. Amit tudtunk, hogy a közösségi médiás tartalomgyártást nem akarjuk elhagyni. Ezért úgy határoztunk, hogy a tevékenységünket három pillérre helyezzük: kutatásra, képzésekre és médiatartalom-előállításra.

– Azért a videók továbbra sem hiányoznak: látható például Földi-Kovács Andrea műsora, a Carpe Deum. Vannak visszajelzések arról, melyik korosztály nézi elsősorban ezeket?

– Andrea műsora sikeres, műfaját és tartalmát tekintve pedig egyedülálló. Kortárs jelenségekre ad keresztény választ, a visszajelzések alapján pedig továbbra is nagy rá az igény. Az adatokból azt látjuk, hogy az Axióma követőinek bázisát a 30-as, 40-es korosztály felé bővítette. Ez részben annak köszönhető, hogy Andreának eleve volt egy stabil nézőtábora, amely ma már rendszeresen fogyasztja az Axióma médiatartalmait is.

– Azt mondta, az Axióma Központ két fő területe a kutatás, illetve a képzés. Milyen jellegű kutatásokat folytatnak?

– Az első kifejezetten a szexuáletikához kapcsolódik. Azt látjuk, hogy a keresztény szexuáletika, ami meghatározta a nyugati civilizációt több ezer éven keresztül, a mai modern, nyugati társadalmakban tulajdonképpen eltűnt. Kialakult egy vákuum. És ezt a vákuumot, amit a keresztény szexuáletika hagyott maga mögött, elkezdte feltölteni a relativizmus. Ez azt mondja, hogy mindennek az erkölcsi mércéje az egyén vágya és akarata. Ez vezetett ahhoz például, hogy a pornográfiának ilyen hatása lehetett a társadalomra. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak volt egy hiánypótló kutatása tavaly nyáron. Ebben azt állapították meg, hogy csak a tíz legnagyobb pornográf tartalmú portált 1,7 millió magyar ember látogatja meg egy hét alatt. Ez azt jelenti, hogy az egész társadalmat tulajdonképpen elérte és aktív fogyasztóvá tudta tenni a pornóipar. Nyilvánvalóan nem minden ember fogyaszt ilyen tartalmat, de mivel ez nagyon magas szám, és a pornófogyasztás mentálhigiéniai problémát okoz, úgy gondoljuk, foglalkozni kell vele. Az első kutatásunk kifejezetten a pornográfiának a magyar társadalomban való elterjedtségét, ennek okait, következményeit, illetve azt kutatta, hogy nekünk, Magyarországon milyen eszközeink lehetnek arra, hogy tegyünk ellene.

– Vajon mennyire van erre fogadókészség a fiatalabb generáció részéről?

– Elképesztő az érdeklődés. Jómagam, aki most léptem a harmincas éveimbe, abba a korosztályba tartozom, amelynek a kamaszkorában igazán elterjedt a széles sávú internet és ezzel a korlátlanul és tömeges mértékben fogyasztható pornográfia. Olyan amerikai, illetve elsősorban brit kutatásokat találtunk, amelyek azt vizsgálták, hogyan és mennyi idősen találkoznak a fiatalok a pornográfiával. Megdöbbentőek a számok. De Magyarországon is vannak olyan mentálhigiénés szakemberek, például Ujlaki-Győri Anna, akik azt mondják, hogy a szülőnek már a gyerek 9-10 éves korában le kell ülnie beszélgetni erről a fenyegető veszélyről. Ami pedig a képzést illeti, keresztény közösségekbe megyünk, hitoktatókkal találkozunk, iskolapedagógusokkal, és azt látjuk, sokan fellélegeznek, hogy végre van valaki, aki erről a témáról nyíltan, minden sallang és szégyenérzet nélkül beszél. De a fiatalok körében is azt tapasztaljuk, hogy mindez felszabadító számukra, mert bár ez a kérdés az életük része, úgy érzik, a témát általában iszonyatos szégyen veszi körbe a felnőttek részéről. Sokan gondolják úgy, hogy a pornó része a szexualitás egészséges felfedezésének, ami nem igaz. A pornográfia nem szex. Egy 2012-es amerikai kutatás szerint például a pornográf filmek 90 százaléka tartalmaz fizikai és 50 százaléka verbális erőszakot.

– Többször említette a képzéseket: kik vesznek részt ezeken, és milyen témákban oktatják őket?

– Az első a pornográfiával, kifejezetten a pornófüggőséggel volt kapcsolatos. Ezeken például hitoktatók vettek részt, de jártunk ezzel a témával konzervatív körökben is. A mostani tervünk pedig egy kifejezetten keresztény vezetőképzés. Azt látjuk ugyanis, hogy a magyar közéletben hiányosság van a tekintetben, hogy a keresztény közéleti gondolatok nem kapnak elég helyet. Mi viszont szeretnénk bátorítani a keresztény embereket arra, hogy a Biblia fundamentumain fogalmazzák meg az álláspontjukat közéleti kérdésekben. Carl R. Trueman szokta mondani, aki egy számunkra nagyon fontos presbiteriánus gondolkodó: a keresztényeknek nem az a feladatuk, hogy panaszkodjanak a világ dolgairól, hanem az, hogy életképes alternatívát kínáljanak a közéleti kérdésekkel, közéleti kihívásokkal kapcsolatban is.

– Trueman A modern én felemelkedése és diadala című könyve, amelyben szintén megemlíti ezt a gondolatot, nemrég jelent meg az önök kiadásában. Azért tartották tehát fontosnak kiadni, hogy ezzel is segítsenek az életképes alternatíva megtalálásában?

– Abszolút. Annyira felszabadító látni, hogy vannak olyan magukat kereszténynek vallók, akik nemcsak kritizálják a modern társadalmat, de empátiával és szeretettel igyekeznek megérteni, hogy miért is siklott ki a nyugati civilizáció. Mindig a megértés az első lépés afelé, hogy valamin tudjunk változtatni, Trueman pedig ezt végzi el a könyvben. Igyekszik beavatni az olvasót abba, hogyan is jutottunk ide, mik voltak azok a gondolatok, amik elszakították a Nyugatot a keresztény gyökereitől.

– Azt írja a magyar előszóban: „Carl R. Trueman nem a modernitás társadalmi tüneteire fókuszál művében, hanem a mélyben húzódó tektonikus mozgásokra.” Vagyis a mindennapokban inkább a tüneteket vesszük észre, nem az okokat?

– Sajnos igen. A könyvben megelevenedő modern ember képe tökéletesen rávilágít erre. A modern ember számára a cél az életben saját maga megtalálása, lényének kibontakoztatása. Számára az élet értelme a lehető legboldogabb élet a lehető legkevesebb fájdalommal vegyítve. Arról pedig, hogy mit gondol helyesnek vagy helytelennek, az érzései alapján dönt. A világhoz való viszonyát valahogy úgy lehet a legjobban leírni, hogy elvárja tőle, teljes egészében fogadja el őt annak, aminek ő éppen képzeli vagy érzi magát. Tehát a modernitásban már nem az egyén igazodik külső objektív értékekhez – igazsághoz, ha úgy tetszik –, hanem a külvilág igazodik az egyén belső érzelmi világához. Nem ismerős ez az attitűd a mindennapi életből? Ez a világkép az oka a szexuális forradalomnak, az LMBTQ-mozgalomnak, de a depressziónak mint népbetegségnek vagy a tömeges kisiklott házasságoknak is. Hiszen ideig-óráig örömet szerez ilyen attitűddel élni, de a végén összetöri az embert a modernitás. Fontos megjegyezni, hogy a modernitás hazugságától a konzervatívokat is csak a kereszténység mentheti meg, de ez talán már egy másik téma.

– Visszatérve a hitoktatók képzésére, ha jól értem, azért tartják ezt fontosnak, hogy a segítségével megtalálják a közös hangot a mai fiatalokkal, a mai tizenéves korosztállyal olyan kérdésekben is, mint a pornográfia? Hiszen ez nyilván más út, mint amire két-három évtizeddel ezelőtt szükség volt.

– Ebben a képzésben, amelyik kifejezetten a pornográfiafüggőséggel kapcsolatos, valóban ez a cél. Az egyik legfontosabb ennek kapcsán az – és ezt próbáljuk átadni azoknak az ifjúsági vezetőknek, hitoktatóknak, akikkel kapcsolatba kerülünk –, hogy a pornográfia valóban függőséget okoz. Tehát itt nem arról van szó, hogy van egy káros szokás, amiről csak úgy le lehet mondani, hanem ez egy nagyon komoly neurológiai függőséget kiváltó tevékenység. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy ez mentálhigiéniai probléma.

– Ha áttérünk egy kicsit ideológiai-politikai síkra, látjuk, hogy milyen szoros a liberális-baloldali agytrösztök, NGO-k együttműködése szerte a világon. Mennyire tapasztalható hasonló a keresztény szervezeteknél?

– A rövid válaszom az, hogy olyan jellegű kooperációs lehetőség, finanszírozási rendszer nem áll rendelkezésünkre, mint a baloldalon. Eleve nagyon kevés keresztény agytröszt működik. Ha az okait keressük, érdemes megvizsgálni, miért van az, hogy a keresztények kiszorultak a mainstream közéleti gondolkodásból, a mainstream kultúrából. Amikor fősodrú kultúráról beszélünk, meg kell nézni, hogy például egy átlagos állampolgár milyen kulturális termékeket fogyaszt – még akkor is, ha ezeket értelmiséginek nevezett körökben nem akarjuk kultúrának titulálni –, és azoknak milyen a gondolati hátterük, illetve hogy mindez miért alakult így. Csak egy témát említenék. Bár mondhatjuk, hogy a transzgenderkérdés tíz évvel ezelőtt is jelen volt az amerikai nyilvánosságban, de hogy széles körben foglalkoztak volna vele, azt semmiképpen. Aztán pár év alatt elárasztotta az egész Nyugatot ez a gendertípusú, áltudományos megközelítés.

– Mi állhat ennek a hátterében?

– Az elmúlt legalább kétszáz évben, tehát tulajdonképpen a felvilágosodás óta elindultak olyan eszmei áramlatok, amelyek megágyaztak a Nyugaton ma uralkodó szellemi szférának. Az egyik ilyen a szcientizmus elterjedése, ami talán a 30-as években harapódzott el a legjobban. Eszerint kizárólag az ismerhető el igazságnak, amit természettudományos módszerrel lehet igazolni. Csakhogy ez egy öncáfoló érv, tekintve, hogy ez a kijelentés sem bizonyítható természettudományosan. Mindenesetre kialakult egy olyan domináns megközelítés, amely azt, mi igaz és mi hamis, mi jó és mi rossz, a természettudomány által akarja eldönteni. A természettudományos módszer azonban nem teszi lehetővé, hogy morális kérdésekben tudjunk döntést hozni. Sőt odáig megy, hogy azt mondja, az értelemnek kizárólag a természettudományos világban van helye. És ezzel ki is lökte a kereszténységet ezekből a diskurzusokból. Míg egyébként maga a kereszténység – ha egészen pontos akarok lenni, a zsidó–keresztény hagyomány – az, ami először azt mondta, hogy Isten racionális lény, és le kell számolni a társadalomban az irracionális hiedelmekkel és babonákkal. Lényegesnek tartom, hogy a keresztények ne csak azt képviseljék, hogy nekik hitük van, hanem hogy olyan hitük van, ami nem áll távol az értelemtől még akkor sem, ha a gyökere nyilvánvalóan hitalapú. Tehát a fundamentuma a kereszténységnek a hit, de ez nem jelenti azt, hogy ez távol állna az értelemtől vagy ellentmondásban lenne az értelemmel. Éppen ezért vállalkoztunk arra, hogy egy keresztény agytrösztöt hozzunk létre.

– Milyen más okokat lát még?

– A másik hibás kiindulópont, amit Freud képviselt, miszerint a szexualitás az önmagában az ember. Az ember saját magának a szexualitása. Ez nagyon fontos paradigmaváltás volt a Nyugat történelmében, mert ebből fakad, hogy ki tudtak alakulni ezek az identitáspolitikai mozgalmak. Tulajdonképpen egyéni szexuális preferenciákra alapulva. És azt hitetik el emberekkel, hogy szexuális orientációjuk az ő identitásuknak a legmélyebb magja, ami azonban szerintünk, keresztények szerint nincs így. Azt gondoljuk, hogy a szexualitás egy cselekmény, és nem identitásmeghatározó kérdés. Sajnálatos az is, hogy a társadalomban számos olyan, korábban egyébként autoritással bíró intézmény, mint a nemzet, az egyház, a család visszaszorul, vagy próbálják ezeket minél jobban felhígítani és támadni. És mivel ezek az intézmények ebbe a helyzetbe kerültek, az emberek saját magukra maradtak azzal kapcsolatban, hogy meghatározzák, mi is az életük, létezésük értelme. Ezért van az, hogy bár a kereszténységet sokan elutasítják, rendkívül nagy a nyitottság a spiritualitás világában tevékenykedő különböző guruk és gondolkodók iránt. Tehát a kereszténységet egyesek észszerűtlennek és avíttnak tartják, ugyanakkor sokszor nagy érdeklődéssel hallgatják a babonákra és egyéni spirituális megélésekre alapozott beszámolókat. Amikor mi például fiataloknak szóló képzést tartunk vagy különböző kutatásokat, médiatermékeket állítunk össze, azt szoktuk célul kitűzni, hogy a Bibliára alapozva valamilyen stabil pontot adjunk nekik az élet értelmével kapcsolatban.