A székely porta kincsei
Vannak emberek, akiknek kiszállása a mindennapi életből nagyon nagy űrt hagy maga után. Mondhatjuk, pótolhatatlanok. Ilyen volt – most már múlt időben – a Felső-Háromszékben élő és alkotó Haszmann Pál Péter. Alsócsernátonban létrehozott múzeumának és skanzenjének csodájára járnak még az anyaországból is.
A Haszmann Pál Néprajzi Múzeumot a Haszmann ikertestvérek édesapja, Haszmann Pál tanító alapította. Fiait Haszmann mindig magával vitte egy-egy portyázóútra, és ha valahol házépítés közben régi cserepeket találtak, azt boldogan tisztogatták mint régészeti leletet, majd elvitték az alsócsernátoni nagy telken fekvő udvarházba. A népművész és helytörténész Haszmann Pál mindent gyűjtött, ami a múltra utalt. „Pusztul a székely falukép, a hagyományos háztípus, a gazdasági épületekkel tudatosan berendezett székely porta” – írta. Vágya volt becsempészni valamit a múltból a mai ember igényeinek is megfelelő módon épített házakba. Újrafesteni a bútorokat, és legalább egy szobában megteremteni a régi környezetet.
Mivel az alsócsernátoni környék főleg mezőgazdasági területnek volt alkalmas, ezért Haszmannék elsősorban az ősi mezőgazdasági gépeket kezdték gyűjteni, hogy a látogatók szembesüljenek a székely ezermesterek fejlesztéseivel. Például a hegyes-dombos viszonyokhoz alkalmazkodó, a szokásosnál kisebb Végh-féle vaseke forradalmasította a környék mezőgazdaságát.
A faluba vezető úton, átívelve azt, a település szélén nagy székely kapu mutatja az irányt a néprajzi múzeum felé. A szép, magas fenyőkkel ékesített udvarház valóságos felüdülést hoz a megérkezőnek. Az igazgató, Haszmann Pál Péter nagy örömmel, személyesen fogadta a vendégeket. Sokan jönnek az anyaországból is megcsodálni a székely múlt megmaradt kincseit. Ezer színben tündöklő falusi virágok, méteres magasságú mályvák csalogatják a mézelő méheket. A szobákba mindent begyűjtöttek, ami fontos lehetett a múltban. Régi iratok, valaha nagy megbecsülésnek örvendő kis műhelyek okmányai sorakoznak a tárlókban és a falon. Például a kézdivásárhelyi Bartos család textilfestő gyárának képei, dokumentumai. Ezt az anyagot a Bartos család lánya, Bartos Ilona adta át Haszmannéknak.
A nagy füves területen skanzen hívogatja a látogatókat a különböző székely vidékekre jellemzően felépített és berendezett házakba. Számos olyan gyűjtemény is van, amilyenről máshol nincs is tudomásunk: ilyen például a rádió- és lemezjátszó-gyűjtemény. A múzeum kertjében régi, elegáns lovaskocsik állnak sorban.
E sorok írójának családja a felső-háromszéki Bereckből, Gábor Áron szülőfalujából származik. Így gyakran látogattunk el Haszmannékhoz Alsócsernátonba; az autentikusan berendezett székely porta adott otthont a Haszmann családnak is. Sokat beszélgettünk arról, hogy mi a legsürgetőbb teendője az idősebb generációknak a fiatalsággal szemben. Előadásokat szervezve ébresztették fel a fiatalok önbecsülését, évente tartott népfőiskolájukon oktatták a székely kézművességet. A Csernátoni Népfőiskolán a fiatalok a háromszéki népművészet motívumainak és technikáinak alkalmazásával, bútorfestéssel, fafaragással, nemezeléssel és kőfaragással ismerkednek meg. Kiszely István antropológusprofesszor, a magyar őstörténet kutatója előadásaiban keleti származásunkról mesélt az érdeklődő mai generációknak.
A neves népművész és helytörténész Haszmann Pál Péter 79 éves korában, idén április 10-én elhunyt. Munkáját számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, sok egyéb mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével. A család gyűjteményében szellemisége azonban még sokáig velünk marad.
