A tét a szabadság és a jólét

– Másfél hete jelentették be, hogy ön lesz a kormánypártok jelöltje jövő tavasszal Budapest 3. választókerületében, amely a XII. kerületet és a II. kerület egy részét foglalja magában. Hogyan jött a felkérés?

– Választókerületi elnökként Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester tehet javaslatot a jelölt személyére, tőle kaptam a megtisztelő felkérést tavaly ősszel. Azonnal izgalmas és érdekes kihívásnak gondoltam, de nem az a kérdés, hogy nekem mihez van kedvem, hanem az, hogy tudok-e megoldásokkal szolgálni a budaiaknak. Éppen ezért az elmúlt hónapokban alaposan megfontoltam a döntést, kikértem mások véleményét is, rengeteg budai polgárral beszélgettem. Kétkezi munkással, ápolóval, orvossal, boltossal és vállalkozóval, idősebbekkel és fiatalokkal, családosokkal és egyedülállókkal, és természetesen sokat egyeztettünk Pokorni Zoltánnal, Gulyás Gergellyel és Varga Mihállyal, akik az észak-budai körzetek országgyűlési képviselői. Őrsi Gergellyel, a II. kerület ellenzéki polgármesterével is találkoztam, szerintem ugyanis a legjobb megoldásokhoz időnként át kell lépni a párthatárokat. Végül arra jutottam, ha az itt élők megtisztelnek a bizalmukkal, akkor tudnék hasznos munkát végezni Budáért.

– Mennyire ismeri a térséget?

– Itthon vagyok Budán. Bár gyermek- és ifjúkorom jelentős részét Pesten töltöttem, a János-kórházban születtem, a Keleti Károly utcában tettem meg az első lépéseket, ott volt az első otthonunk, és hosszú ideje már újra Budán élek. Buda nekem hazai terep, szívesen dolgozom érte.

– Mint említette is, ennek a két észak-budai körzetnek Varga Mihály és Gulyás Gergely személyében jelenleg két miniszter az országgyűlési képviselője. Az ellenzék szerint az, hogy ők miniszterként nem indulnak újra, azt bizonyítja, hogy a Fidesz „elengedte” a fővárost.

– A Fidesznél és a polgári kormánynál jobban egyetlen politikai erő sem becsülte és becsüli Budapestet, mióta újra szabad választások vannak Magyarországon. Kitüntetett helyet foglal el a szívünkben, Budapest a nemzet fővárosa és a budapestiek otthona. Ne feledjük, milyen állapotban volt a város, amikor Tarlós István főpolgármesterrel elkezdhettük a munkát: Budapest a 2010-ig tartó időszak végére nyakig úszott az adósságban, miközben a városvezetők könyékig turkáltak a nokiás dobozokban. Az Orbán-kormány átvállalta a főváros és a kerületek adósságát, befejeztük a négyes metrót, és megkezdődött a hármas felújítása, elkészült a budai fonódó villamoshálózat, közparkok épültek, így például megújítottuk a Margit-szigetet, rendbe tettük az Orczy-parkot, és a MOME-nél is létesült egy tizenötezer négyzetméteres, mindenki előtt nyitott közpark. Rengeteg iskola és orvosi rendelő felújításához biztosítottunk forrást, és még hosszan sorolhatnánk a közösen elért eredményeket. Természetesen mindig lehet jobbat és többet dolgozni, a mi szakmánkban tilos a saját munkánkkal való elégedettség, de azt hiszem, kiálljuk az összehasonlítást más politikai erőkkel.

– A Facebookon azt írta, „budai megoldások és polgári Magyarország – ha megtisztelnek bizalmukkal, ezért fogok dolgozni az Országgyűlésben”. Mik azok a budai megoldások?

– Egyéni képviselőjelöltként indulok az országos parlamenti választáson, kell hogy legyen elképzelésem arról, hogyan tudom segíteni Budát – a Hegyvidéket és a II. kerületet. A demokrácia alapszabálya, hogy a víz az úr, az emberek véleménye a döntő, nekünk erre kell építenünk a helyi politikánkat is. Ez a nép-pártiság lényege. Ezért a választókkal való párbeszédben, a budaiakkal közösen kell megtalálnunk azokat a megoldásokat, amiket aztán képviselünk és megvalósítunk. Ezt csak úgy lehet, ha megkérdezzük az embereket: első lépésben ezért egy kérdőívet küldünk ki Pokorni Zoltán polgármesterrel minden budai polgárnak a választókerületben. Elindítottuk a „Budai kérdések” párbeszédsorozatot, amelynek az a mottója, hogy „Tervezzük közösen Buda jövőjét!”. Arra kérjük a budai polgárokat, hogy töltsék ki a kérdőívet, küldjék vissza nekünk, mondják el a véleményüket.

– Milyen ügyek kerülnek terítékre?

– Négy nagy témát érintünk, összesen tizenkét kérdéssel. Az első ezek közül Buda zöldje: meg kell őriznünk a zöldterületeket, mert ezek jelentik Buda tüdejét. Egyebek mellett arról kérjük ki a polgárok véleményét, egyetértenek-e azzal, hogy nagyon korlátozottan lehessen csak új dolgokat építeni Budán, illetve támogatják-e a Városmajor megújítását. A második kérdéskör a budaiak egészsége, az egészségügyi ellátás színvonalának emelése. De szó esik a családtámogatásokról és az egyszülős családok megsegítéséről, illetve mivel szerencsére úgy tűnik, közös erővel földre vittük a koronavírus harmadik hullámát, és a legnagyobb kihívás most a gazdaság újraindítása, így a személyijövedelemadó-csökkentésről, a baloldal által felvetett vagyonadó elleni fellépésről, illetve a nyugdíjak vásárló­erejének megvédéséről is szólnak kérdések.

– Később is folytatódik a párbeszédsorozat?

– Feldolgozva a visszaküldött válaszokat, át is szeretnénk beszélni ezeket a témákat a budaiakkal, online fórumokon és személyes találkozások alkalmával. Ezeken természetesen más témákról is szó esik majd, például a közlekedésről. Biztos vagyok például abban, hogy a Budakeszi út, a legkritikusabb részeken építendő buszsáv ügye előkerül majd. Ez a Hegyvidékre zúduló átmenő forgalom csökkentése miatt is fontos. De szükség van még a forgalomszervezés újragondolására is, hogy a menekülő útvonalat kereső autósok ne tegyék tönkre a kertvárosi utcákban lakók életét. A kérdőívben előkerül majd a folyamatban lévő és sikeres játszótérfejlesztési, iskola-korszerűsítési vagy a rendelőfelújítási program is.

– Vagyis, bár sokak szerint Buda előnyös helyzetben van, itt is akad bőven feladat.

– Valóban van egy olyan nézet, hogy ide csak születni volt nehéz, és kolbászból van a kerítés. Ehhez képest mi, akik itt élünk, pontosan tudjuk, hogy Budának is megvannak a maga gondjai. Szükség van budai megoldásokra. Ezekhez pedig a jó szándék többnyire nem elég, pénz is kell. Mivel a kívülállóknak úgy tűnhet, itt minden rendben, ezért Buda könnyen a sor végére kerülhet a források elosztásánál. Olyan képviselőre van szükség, akit a saját politikai közösségén belül komolyan vesznek, akit a miniszterelnök és a pénzügyminiszter partnernek tekint, és akinek nem remeg meg a térde, ha a kormányfővel vagy a pénzügyi tárca vezetőjével kell alkudoznia. Olyan képviselő kell, aki kiáll Budáért, és nem ijed meg a költségvetési vitáktól a saját parlamenti frakcióján belül sem. Én erre szívesen vállalkozom.

– És mit jelent ön szerint a polgári Magyarország?

– Ha nagyon leegyszerűsítem, a polgári Magyarország három szóban is összefoglalható: szabadság, tulajdon, esélyegyenlőség. Fontos, hogy megvédjük hazánk és a magyarok szabadságát, vagyis a saját magunk életét élhessük, és a magyarok ügyeiről a magyarok dönthessenek. Lényeges, hogy folyamatosan nőjenek a jövedelmek, és egyre szélesebb legyen az a polgári életet élő réteg, amelynek tulajdona és szellemi önállósága van, meg tud állni a saját lábán, el tudja tartani magát és szeretteit, van megtakarítása. Ehhez munkára és megfelelő jövedelemre, folyamatos gyarapodásra van szükség. És végül az esélyegyenlőség: miközben a társadalmi egyenlőség egy utópia, és akik a megvalósítását tűzik ki célul, a végén mindig ártanak Magyarországnak, ugyanakkor nagyon fontos, hogy segítsük azokat, akiknek az élethez való esélyeik, önhibájukon kívül, rosszabbak másokéinál.

– Mi a személyes motivációja, mi hajtja?

– A polgári gondolatot családunk egész története miatt is mélyen értem. A családom a XX. század mindkét diktatúráját megszenvedte. Nagyszüleim és szüleim a saját bőrükön tapasztalták meg, ahogy megpróbálták megsemmisíteni a polgári középosztályt. Nagyapám és édesapám náciellenes katonai ellenállást szervezett a Ludovikán, amiért statáriális bíróság elé kerültek. Nagyapámat később a szovjetek munkatáborba hurcolták, ahonnan soha nem tért vissza. Az apám hazafias kiállásáért való jutalma pedig a hadseregtől való elbocsátás és a jogi egyetemről való kicsapás lett. De anyagi ágon is van egy polgári, nemzeti indíttatása a családnak. Anyai nagyapám 1956-ban Balaton­almádiban a forradalmi tanács elnöke lett. Ezért a kommunisták a jeges Balatonba állították, úgy vallatták. Részben ez az epizód is hozzájárult a korai halálához. Édesanyámat pedig Magyarország összes gimnáziumból kicsapták, mert a szovjet internacionálé lejátszása közben a társának azt súgta oda: „Na, letört volna a kezük, ha a magyar zászlót is felhúzzák?” Így csak magántanulóként tudott érettségizni. Ezek mind a XX. századra, de nem csak az én családomra jellemző történetek, amikor a polgári középosztályt megpróbálták megsemmisíteni. Hazaszeret, a szabadságért és az igazságért való feltétlen kiállás – ezeket az értékeket hozom otthonról.

– Észak-Buda közlekedésében is fontos szerepe van a Lánchídnak. És bár az év elején nagyon optimista nyilatkozatokat hallhattunk Karácsony Gergelyéktől, hogy „az ütemterv szerint a munkálatok 2021. február végén kezdődnek és 2023 őszére fejeződnek be”, most, június elején úgy tűnik, az elmúlt három hónapban nem nagyon történt semmi…

– Tarlós István úgy adta át a Városházát 2019 októberében, hogy lényegében másnap el lehetett volna indítani a Lánchíd felújítását. Akkor még nem tudtuk, de ez a pandémia miatt különösen előnyös lett volna, hiszen az élet Budapesten is megállt, sokkal könnyebben, gyorsabban, a forgalom érdemi korlátozása nélkül lehetett volna elvégezni a munkát. Máig sem adott arra magyarázatot a városvezetés, hogy miért nem zárták le a Tarlós István által megkezdett közbeszerzést, miért nem fogadták el a mainál olcsóbb ajánlatokat, és miért késlekednek a munkák megkezdésével.

– Viszont a gyalogosforgalom elől már két hónapja lezárták a hidat.

– Az autók ugyanakkor ma is közlekednek, és bár alibiből néhány hete felállványozták a Lánchidat, érdemi munka nem folyik. Érthetetlen ez a több mint másfél éves késlekedés, ahogy az is, miért kellett rosszabb feltételekkel új közbeszerzést lefolytatni, és megkötni egy Budapest számára hátrányosabb szerződést. Ötmilliárd forinttal drágult a munka, ezt az összeget előlegként, egyetlen csavar meghúzása nélkül tette zsebre a kivitelező. Tarlós Istvánék ezzel szemben csak 75 millió forint előleget fizettek volna a szerződés aláírásakor, és ma már a megújult híd átadását ünnepelnénk… Mindenesetre szimbolikusnak is nevezhetjük, hogy a város jelképének is tekinthető Lánchíddal milyen mostohán bánik a városvezetés.

– Karácsony Gergely időközben bejelentette, indul a miniszterelnök-jelöltségért. Az előválasztási kampány hogyan érintheti Budapest ügyeit?

– Budapest főpolgármesterének lenni nem másodállás. Ez a munka egész embert kíván, csak így lehet a feladatokat jól és lelkiismeretesen ellátni. Ezt láttuk Tarlós István példáján keresztül, ő a város ügyeivel kelt és feküdt. Ha viszont a főpolgármester pártelnök, az már eleve korlátozza azt az időt, amit a főváros ügyeire tud fordítani. Karácsony Gergely meg is ígérte, hogy megválasztása esetén távozik a Párbeszéd éléről, és felhagy a pártpolitikával, ehhez képest ma is pártelnök. Ha most még emellett az ellenzék első embere akar lenni, az végképp elvonhatja a figyelmét Budapesttől. Természetesen jogában áll elindulni a miniszterelnök-jelölti pozícióért, csak az a baj, hogy emiatt még kevesebb ideje lesz az itt élőkre, vagyis mindennek Budapest látja kárát.

– Önnek milyen ambíciói vannak hosszabb távon?

– Rövid és hosszabb távon is az az ambícióm, hogy a mindenkori feladataimat a lehető legjobban lássam el. Én a Budapest-politika esetében is arra törekszem, hogy ez Budapestről és a budapestiekről szóljon, ne a kormány-ellenzék háborúskodásról. A város ne csak eszköz legyen a vagdalkozásban, és senki ne ejtse túszul. Nekem a munkám, az otthonom és a szenvedélyem is Budapest, a kormányzati Budapest-politika egyik szereplőjeként nagy örömmel szolgálom a várost, és ha a budaiak megtisztelnek a bizalmukkal, akkor minden tudásommal a XII. és a II. kerületet fogom képviselni az Ország­gyűlésben.

– Ön szerint mi a 2022-es választások tétje?

– A szabadság és a jólét. Ha Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP pártszövetség folytathatja a kormányzást, akkor megőrizzük szabadságunkat és tovább növekszik a nemzet polgárainak jóléte. Az ellenzék győzelmével veszélybe kerülne szabadságunk, és bizonyosan csökkenne a magyarok jövedelme, rossz pályára kerülne a magyar gazdaság. A szabadság azt jelenti, hogy önmagunk lehetünk, és a saját életünket éljük. Mi magunk döntünk saját ügyeinkről. Az ellenzék az Európai Egyesült Államok utópiáját erőlteti. Ez azt eredményezné, hogy a magyarok ügyeiről nem a magyarok, és nem Budapesten döntenének. Ezzel szemben a mi politikai krédónk: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” A baloldal politikája fenyegeti a magyarok jólétét is. A baloldal mindig elveszi az emberek pénzét – adót emel, megvonja a családtámogatást, és csökkenti a nyugdíjakat. Tönkreteszi a gazdaságot, lenullázza a költségvetést, és pánikszerűen, fillérekért kiárusítja a nemzeti közvagyont. A választások tétje, hogy megmaradjon a magyarok szabadsága, és folytatódjon a magyar családok, magyar emberek anyagi gyarapodása.