Ahol munka van, minden van
Mi azért tudunk sikeresek lenni, mert ugyanazokat az értékeket valljuk, mint a tatabányaiak: hogy összefogással, munkával és kitartással lehet eredményt elérni, hiszen az itt élők mindig is a kemény munkájukkal bizonyítottak – mondta a Demokratának Schmidt Csaba, Tatabánya polgármestere. A rendszerváltozás után leépült bányászközpontban ma három százalék alatti a munkanélküliség, és a városvezető már a jövő technológiáit képviselő befektetőket keres.– Bencsik János polgármesterségének két évtizede után 2010-ben, 31 évesen, egy másik korosztályt képviselve lett a település első embere. Tatabánya a 2008-as válság után erős felívelő pályára került. Volt ennek köze a fiatalos lendülethez?
– Azért a városban nem példa nélküli, hogy valaki fiatalon legyen polgármester, hiszen Bencsik János 25 évesen lett a város vezetője. 2010-ben igen jó lehetőséget nyertünk, mivel testületi többséggel tudtuk megkezdeni a munkát, és így tudatos építkezésbe kezdhettünk. Az első és legfontosabb feladat a munkahelyteremtés volt, hiszen ahogy országosan, úgy Tatabányán is nagyon rossz állapotban volt a gazdaság, nagy volt a munkanélküliség. Sikerült több ezer új munkahelyet létrehoznunk, és az így nyert adóbevételeknek köszönhetően gyorsabb ütemre tudtunk kapcsolni a város fejlesztésében. Szükség volt ehhez arra is, hogy a kormányzat átvállalja az önkormányzati adósságokat, illetve lehetőségünk legyen uniós és kormányzati támogatásokból fejleszteni.
– Most már három százalék alatti a városban a munkanélküliség. Miként tudták az első befektetőket idehozni, hiszen Tatabánya bányászvárosként és nehézipari központként nem volt túl kecsegtető.
– Amikor polgármester lettem, 12 százalékon állt a munkanélküliség, több mint négyezer tatabányainak nem volt állása. Sújtotta a várost a komáromi Nokia bezárása is, több száz tatabányai dolgozott a cégnél. Több irányba indultunk: szövetséget kötöttünk a már itt lévő vállalkozásokkal, hogy támogatjuk a fejlesztéseiket, fejlesztettük a szakképzési rendszert, hogy legyen megfelelő munkaerő, és elkezdtünk új beruházásokat megnyerni. Ilyen volt kezdetben a Henkel, amely ragasztógyárat hozott városunkba, vagy a műanyagiparban működő dél-koreai Lotte, majd ezután lépésről lépésre tudtuk a cégeket megnyerni.
– A Bridgestone néhány hete bővített száz fővel helyi üzemében, és a statisztikák szerint tavaly a megyében hozták létre a legtöbb munkahelyet a külföldi befektetők. Nem aggódnak az autóipar dominanciája miatt?
– A városnak egyszer már nehézséget okozott, hogy csak egyetlen iparágra épített, a bányászat-nehéziparra. Ezért több lábon szeretnénk állni, vagyis Tatabánya nem csak az autóiparban van jelen, bár tagadhatatlanul ez a legerősebb, hanem az elektronika, a gépgyártás, az egészségügyi eszközök, a vegyipar területén is. Azt látjuk, hogy az autóipar az elkövetkező tíz évben nagy átalakuláson megy majd át, amelynek lesznek nyertesei és vesztesei. Mi azt szeretnénk, hogy Tatabánya a nyertes oldalon legyen, ezért olyan vállalatokat igyekszünk megnyerni, amelyek az elektromos autózás beszállítói lehetnek. Ezek közül Tatabánya mellett döntött már a Doosan nevű dél-koreai vállalat, amely az elektromos autók akkumulátorához fog gyártani hajszálvékony rézfóliát.
– A bányászati és nehézipari hagyományok miatt azt gondolná az ember, hogy alapvetően baloldali gondolkodású a város. Ehhez képest Bencsik János öt ciklusa után ön is már a harmadikra készül. Mi a titkuk?
– A tatabányai emberek a munkában hisznek, ahogy 2010-ben meg is fogalmaztuk: ha munka van, akkor minden van. A munkaalapú gazdaságot az Orbán-kormány hirdette meg, hiszen a baloldali kormányok nem a munkára építettek, hanem az ügyeskedésre, aminek itt nincs hagyománya. Mi azért tudunk sikeresek lenni, mert ugyanazokat az értékeket valljuk, mint a tatabányaiak: összefogással, kemény munkával és kitartással lehet eredményt elérni. Már elmondtuk 2010-ben is, amikor a kormány hitet tett a munkaalapú gazdaság mellett, hogy ennek Tatabánya biztosan a nyertese lesz.
– Ugyanakkor a DK az európai uniós választáson a megyeszékhelyek közül itt, Tatabányán érte el a legjobb eredményt, 24,5 százalékot. Vajon miért?
– Ha hosszú távon nézzük, akkor a Fidesz támogatottsága a városban folyamatosan emelkedik, a baloldalé pedig folyamatosan csökken. Az, hogy a baloldal szavazói között a torta éppen hogyan oszlik meg, az valóban változik. Tavasszal ezt láttuk, ebben történt nagyobb változás. A város bányászmúltjából adódóan valóban vannak baloldali gyökerek is, de az emberek egyre inkább felismerik, hogy a DK és MSZP főleg a gazdaság liberalizálását és külföldi nagytőkét képviseli.
– Alátámasztja, amit mond, hogy az ellenzéki összefogás a megyeszékhelyek közül Tatabányán tudott utoljára jelöltet hirdetni, ráadásul nem is pártembert, hanem egy közgazdászt. Mennyire komoly ez a jelölt?
– Meglepett a baloldali pártok döntése, hogy nem találtak tatabányai indulót. Szűcsné Posztovics Ilona vértesszőlősi lakos, és a DK felkérésére vállalta el a feladatot. Dolgoztunk együtt az elmúlt években, jó könyvvizsgálónak tartom, de semmiféle városfejlesztési vagy közéleti tapasztalata nincs. Én 2002 óta voltam önkormányzati képviselő, négy évig alpolgármester, és még így is úgy éreztem 2010-ben a polgármesteri feladatokat illetően, hogy bőven van felkészülnivalóm.
– 2016-ban szerződött a város a kormánnyal a Modern városok programban való együttműködésre, amelynek részeként 91 milliárd forint érkezett ide. Mire fordították ezt a tetemes összeget?
– A miniszterelnök úr felismerte, hogy az ország akkor tud sikeres lenni, ha olyan vidéki fejlesztési központok alakulnak, amelyek magukkal húzzák a térségüket. A Modern városok hatalmas lehetőség Tatabánya számára, 30 éve nem volt ilyen sokrétű fejlesztési program a városban. Tíz-húsz éve várt fejlesztéseket tudunk megvalósítani. Tatabánya esetében a program 17 fejlesztési csomagot tartalmaz, ebből négy már megvalósult, háromnak a beruházása, háromnak a közbeszerzése zajlik épp, kettő pedig szerződéskötés előtt áll.
– A már lezárt négy program milyen eredményeket hozott?
– Egyik első beruházásként teljesen meg tudtuk újítani a város tömegközlekedését. Városi kézbe vettük a szolgáltatás szervezését, ami merész vállalkozás volt, de azóta más települések is követik. Meghatározóak még az oktatási fejlesztések, most adtuk át a reálgimnáziummá fejlesztett Árpád-gimnáziumot, folyik a szakképzési központ bővítése, és az új kollégium is elkészült. Emellett régi patinás épületeknek a megmentésére is törekszünk: a bányatiszti kaszinót most újítjuk fel, a régi bányakórházból katolikus gimnáziumot alakítunk ki, és a sport-kikapcsolódás feltételeit is bővíteni fogjuk, hiszen egy hatezer férőhelyes új sportcsarnokot hozunk létre. Miniszterelnök úr annak idején ránk bízta, döntsük el, hogy három- vagy hatezres sportcsarnokot szeretnénk-e. Lefolytattunk egy konzultációt a polgárokkal és a civil szervezetekkel, és egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy a városnak szüksége van egy nagy multifunkcionális csarnokra. Még a politikai pártokkal is egyetértésre tudtunk jutni, a kérdés nem kapott ellenszavazatot a közgyűlésben.
– Tatabánya hirtelen vette át a megyeszékhely szerepét Esztergomtól a második világháború után, emiatt sok a panelház. Milyen körülmények között élnek most a lakótelepeken?
– Azért már a múlt század negyvenes éveiben is körülbelül 40 ezren laktak a város négy elődtelepülésén bányászkolóniákban, ezeknek az egyesítéséből jött létre Tatabánya. A régi munkáskolóniák kiváltására valóban lakótelepek épültek, és ma már nagyon időszerű ezeknek a megújítása. Mi a Rezsicsökkentés plusz programunkban elsősorban a fűtés-korszerűsítést támogatjuk, amivel 30 százalékos megtakarítást lehet elérni. De részt veszünk azon a friss állami pályázaton is, ahol akár 50 százalékos támogatást is el lehet érni, amit a város 75 százalékra egészít ki.
– Az ellenzéki portálokon kedvelt téma a vasútállomás állapota, amit valóban mintha a szocialista időkből felejtettek volna itt. Várható változás?
– Egy új vasútállomás építése része a Modern városok programnak. Elkészítettük a terveket, a kivitelezést azonban csak a MÁV vagy a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő végezheti el, itt a döntések még előkészítés alatt állnak. Bízzunk benne, hogy a továbblépéshez szükséges döntések hamarosan megszületnek.
– A Turul-emlékműhöz kapcsolódóan nagyszabású turisztikai fejlesztési programot fogalmaztak meg néhány évvel ezelőtt. Hol tart ennek a megvalósítása?
– A Turul 1907 óta Közép-Európa legnagyobb madárszobra. Ám eddig nem tudtuk bemutatni méltóképpen, hiszen nem volt látogatóközpontunk, de még egy étterem, egy alap-infrastruktúra sem a hegyoldalban. Pályázati lehetőségekből ezért hoztuk létre a Gerecse Kapuja Látogatóközpontot, a környékén játszóteret, tűzrakó helyeket, az aktív sport szerelmeseinek pedig úgynevezett vasalt utakat létesítettünk, hiszen a mászóknak ez a hegyoldal nagy lehetőséget jelent. Ezeket a beruházásokat tavaly adtuk át. Mivel ez egy emblematikus hely, Kossuth- és Ybl-díjas építészeket kértünk fel arra, hogy készítsenek vázlatterveket, és ezekből a város lakóinak véleménye alapján, Dévényi Tibor tervei szerint készült el a látogatóközpont.
– Egyszóval a bányászvárosból modern város lesz?
– Azon dolgozunk, hogy mind a város lakói, mind a hozzánk érkező vendégek erre a megállapításra jussanak. Jó úton járunk, de még nem tartunk a végén.