Alapjogokért Központ: külső erők veszik át a döntéshozatalt a nemzetállamoktól
Egyre égetőbb kérdéssé válik a döntéshozatal kiszervezése: szuverén államok demokratikusan megválasztott kormányainak döntéseit globális szervezetek igyekeznek korlátozni – állapítja meg az Alapjogokért Központ „Kié a (fő)hatalom – szuverenitásharcok tegnap, ma és holnapután” című kutatása, amelyet Szánthó Miklós és Molnár Balázs ismertetett pénteken.
A kutatás megállapítja, az elmúlt évtizedekben rendszeressé váltak azon törekvések, melyek célja, hogy alapvető társadalmi viszonyokat változtassanak meg az állami főhatalmat gyakorló, legitim népképviseleti fórumok megkerülésével, azok kihagyásával. A szuverén államok pedig szépen lassan azt „veszik észre”, hogy hatalmukat, mozgásterüket és a nemzeti létük kereteit külső erők folyamatosan korlátozzák, csökkentik.
Többek között erről beszélt Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ jogi elemző- és kutatóintézet igazgatója, aki szerint a döntéshozatal demokratikusan választott szervektől történő kiszervezésére is tökéletes példa lehet egyes államokban az alkotmánybírák megtartott párttagsága, ami egészen elképesztő módon megfigyelhető hat európai országban: Németországban, Belgiumban, Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban és Szlovéniában is.
Az aktuálpolitikai viták kapcsán az elemző kiemelte, hogy az Orbán-kormány 2010 óta folyamatosan szembe megy a liberális korszellemmel, ám itt nem pusztán egy világnézeti harcról van szó, hanem a döntéshozatal kiszervezése elleni harcról is. Jelen esetben a globális és lokális erők harcolnak egymással. Ezt vehetjük észre akkor is, amikor a koronavírussal és a járvány miatt bevezetett különböző állami intézkedésekkel kapcsolatban bebizonyosodott, hogy egy globális veszéllyel szemben is még mindig a lokális eszközök bizonyulnak a leghatékonyabbnak. Példaként említette, amikor tavasszal kitört a járvány, akkor sem Magyarország, sem az Európai Unió más tagállama nem várt arra, mit mond az ENSZ, mit mond a Velencei Bizottság vagy az Európa Tanács. Minden állam saját maga igyekezett azonnal cselekedni, mindenki az állami szuverenitás eszközéhez nyúlt, hogy megpróbálja védeni a lakosságot.
Így csorbítják a nemzeti szuverenitást
A tanulmányban elsődleges helyet elfoglaló politikai döntéshozatali kiszervezésről kifejtette, a politika irányítóinak egy része azt szeretné elérni, hogy a helyi lokális szintről a döntéshozatal nemzetközi, nemzetek feletti, „szupranacionális entitások” kezébe kerüljön, tehát a döntéseket ne az egyébként demokratikus legitimációval rendelkezők hozzák meg, hanem egy ettől elszakadt szinten, ahol jellemzően a legitimitás már áttételes, vagy nem is létezik.
Ehhez különböző eszközök társulnak – mondta az igazgató. Jogi szempontból a globális alkotmányjogi filmréteg létrehozása (értsd: az állami alkotmányok mintájára próbálnak meg létrehozni egy hol írott, hol elvekben megtestesülő jogi réteget, amely kvázi egy nemzetközi globális alkotmányként funkcionál, amire mindig lehet hivatkozni tagállami szuverenitással szemben). Ennek legfőbb célja, hogy az állami szuverenitást letörjék. Példaként hozta fel, hogy hiába rögzíti az Alaptörvény az első biztonságos ország elvét – tehát egy migránsnak csak akkor van joga menedékjogot kérelmezni, ha esetében Magyarország az első biztonságos ország –, az uniós jogelvek nevében kijelenti az Európai Unió Bírósága, hogy ezen jogelvek fontosabbak, amelyek a globális menedékjog pártján állnak, s erre hivatkozva igyekeznek letörni a magyar szuverén törvényeket. Szintén hasonló helyzettel állunk szemben, amikor elveszik a nemzetállamoktól azt a jogot, hogy megítélhessék valakiről, hogy menekül-e vagy sem, ezzel szemben az Európai Unió Bírósága világosan kifejti, hogy már a menekülés megkezdésével beáll a menekültjogi státusz.
Csak akkor jár a segély, ha ideológiát változtatsz
Szánthó Miklós szót ejtett a „demokrácia segély” eszméjéről is. E szerint az uniós források elosztását jogállamisági feltételekhez kötnék, azaz különböző nemzetközi szervezetek kijelentik, hogy csak abban az esetben adnak pénzt, ha azért cserébe az állam bizonyos ideológiai-világnézeti változtatásokat végrehajt a saját jogrendszerében.
A kutatás azt is megállapította, hogy bár a tankönyvszerű definíciója a nemzetközi jognak az államok közötti viszonyrendszerek szabályozása, egyre inkább látható, a nemzetközi jog már nem ezt a szerepet látja el, hanem az államok és a különböző nemzetközi jogelvek közötti relációkat szabályozza, vagyis az adott állam betartja-e az úgynevezett emberi jogi elveket. Mint említette, a napokban a strasbourgi emberi jogi bíróság elítélte Bulgáriát, mivel a transzneműek nemváltoztatásának elismerésére vonatkozó szabályozása nem volt összhangban az emberi jogi egyezménnyel. Magyarán mára a nemzetközi jogi egyezmények megpróbálják rákényszeríteni ezeket a flexibilisen értelmezhető jogelveket az államokra.
A döntéshozatal kiszervezésének három oldalát ismertette Szánthó Miklós:
- A nyílt társadalmat képviselő politikai erők, vagyis az intézményi oldal. Ide tartoznak a különböző nemzetközi szervek, a nemzetközi bíróságok, számos alkotmánybíróság, tanácsadó testületek (pl.: WHO), vagy NGO-hálózatok. Rövid példaként bemutatta, hogy amikor arról megy a kérdés, melyik ország számít biztonságosnak és melyik nem, akkor ezen NGO szervezetekhez fordulnak véleményért.
- Személyi oldal, vagyis a „jurisztokrácia”, amely egy szakértő elitet foglal magába, akik ezeknél az intézményeknél dolgoznak.
- Az eszköz oldala, tehát az intézményrendszer és a személyi oldal mit használ fel, ez az „emberi jogi fundamentalizmus”, amely lényegében azt jelenti, hogy bármely emberi vágy joggá formálható, amelyet később érvényesíteni lehet államokkal szemben.
Magyarországon még lehet nyílt vitákat folytatni
Molnár Balázs, a kutatás vezetője arról szólt, hogy a globális döntéshozatal képviselői felsőbbrendűnek tekintik a nemzetközi jogot, hitet tesznek a világállam, a nyílt társadalom, a patrióták elleni harc mellett, illetve mindenhatónak tekintik a nemzetközi szervezeteket, illetve az NGO-kat. Továbbá olyan alapelveket, például a gendertanokat vagy a globális migrációs paktumot tekintik dogmának, amiről soha nem született demokratikus döntés – fűzte hozzá.
A döntéshozatal kiszervezésére szerinte jó példa az Európai Unió hatalmi túlterjeszkedése, amikor például Gyurcsány Ferenc családi cégének adott megbízáson keresztül a pártját, a DK-t támogatják, illetve amikor birodalmi, föderális szemléletű médiát támogatnak.
Végül hangsúlyozta: Magyarország különleges hely abból a szempontból, hogy más országokkal ellentétben erről a kérdésről nyílt vitát lehet folytatni.
A teljes tanulmány itt olvasható el.
