Tizennégy ország nyolcvan versenyzője a kaposmérői lovasíjász-világbajnokságon
Amikor a nyíl a szívedbe talál
A lovasíjászat lényege, hogy a nyíl útja befelé visz, önmagad mélységei felé. A ló pedig a külvilággal való kapcsolatodat jelenti. Ez így együtt és szétválaszthatatlanul el tud juttatni abba a harmóniába, amit más egész életén át keres. A harcművészet köré szerveződő közösség és verseny csak ráadás. Persze nem akármilyen ráadás.
A Kassai-völgy olyan, mint régen. Ez persze nem azt jelenti, hogy megállt volna az idő és ne történt volna semmilyen fejlődés, de a hely szelleme és atmoszférája a kezdetek óta ugyanaz.
Persze most, a 2025-ös lovasíjász-világbajnokság idején nagyobb errefelé a népsűrűség, mint egy egyszerű hétvégén. Ausztráliát leszámítva nincs olyan földrész, ahonnan ne érkezett volna csapat, illetve versenyző. A fedett lovardában dél-afrikai, kínai, kuvaiti, de katari és kanadai lobogót is látni; amerikai gyerekek rohangálnak kiabálva a lovarda mögötti dombon, bele-belefújva abba az ökörszarv kürtbe, amit itt kaptak a bazársoron. Tizennégy ország, nyolcvan nevezés, összegzi a mezőny összetételét a mester, vagyis Kassai Lajos, a sportág atyja. Ne ütközzünk meg a ezen a megszólításon, a lovasíjászat harcművészet, és ebben a dimenzióban, például a karatéban vagy mondjuk a dzsúdzsucuban is ez a titulusa a nagy tudású, nagy tekintélyű vezetőknek.
Gyorsan vagy pontosan?
A sportágnak ma már negyvenegy nemzetközileg minősített bírája működik, összesen tizenkilenc országban, itt csatlakozott a testülethez hivatalosan is egy 21 éves kínai leány. Tizennyolc van már nemzetközi versenyek lebonyolítására alkalmas pályából, a sportág adatbázisa ezer eddig megrendezett lovasíjászversenyről ad számot, mintegy tízezer versenyzővel. Négy évvel ezelőtt pedig Svájcban megalakult a lovasíjászat világszövetsége.
Sok a fiatal itt a világbajnokságon, lelkes segítői, közreműködői a viadalnak, természetesen mindegyikük maga is lovasíjász, vagy valamilyen szoros kapcsolatban áll ezzel a harcművészettel.
Nézzük a nyíregyházi Tikász Klaudia esetét, aki friss diplomás vízgazdálkodási mérnök! Bemutatótokon találkozott először a lovasíjászattal, és amikor elolvasta Kassai Lajos idevonatkozó könyvét, minden eldőlt számára. A debreceni Bodnár törzshöz, egy több mint harminc főt számláló közösséghez csatlakozott. Volt már saját lova is, most épp nincs, szeretne megint egyet. Az erőnlét fejlesztéséből, az íjászat mesterfogásainak elsajátításából és lóval való összhang megteremtéséből áll a felkészülés.
Utóbbi rendkívül fontos a fiatal hölgy szerint; a lovasíjászpálya majd száz méter hosszú, közepén egy céltáblával, amely mindig a lovas felé fordul, aki a gyeplőt elengedve igyekszik beletalálni lehetőleg a középső körbe. Ehhez ritmusérzékre, egyensúlyra, koncentrációra van szükség. Azaz harmóniára, amelynek része a ló és lovas összhangja is, hiszen az állat mozgásától, tempójától függ minden. Érdekes paradoxon, hogy a versenyen a ló, pontosabban a lovas sebességét is pontokkal jutalmazzák, de a túlzott gyorsaság pontatlansághoz, azaz elvesztett pontokhoz vezet.
Ha már itt tartunk, érdemes meghallgatni Kassai Lajos filozófiai eszmefuttatását arról, hogy a lovasíjászatban nincs külön férfi-, illetve női mezőny. Együtt indul mindenki. A hölgyeknek ugyanolyan jogaik és esélyeik vannak, sőt van, amiben jobbak mint a férfiak. Sokkal empatikusabbak és gondoskodóbbak, ezt a ló feltétlenül megérzi és meg is hálálja!
Felejtenek az őslakosok
A lovasíjászat az olimpia irányába tart. Hogy célba is érjen, ahhoz az kell, hogy legalább ötven országban alakuljon lovasíjász-sportszövetség. Ha sikerülne bejutni egyszer az ötkarikás viadal műsorszerkezetébe, az nagyon nagy dolog lenne a nemzet számára. Hiszen nemcsak a már így is ismert rendkívüli magyar sportszeretet mutatkozna meg a világ előtt, de e nép mélyen gyökerező kultúrája, hagyományrendszere is. Miközben célba vettük az olimpiát, számolnunk kellett bizonyos veszélyekkel is, teszi hozzá Kassai Lajos. Az olimpián a lovasíjászat egy sportág lesz a többi között. És mint ilyen elveszítheti kulturális, spirituális karakterét. Ez egy brit vagy német versenyző esetében érdektelen lesz, de mi történik a magyarokkal vagy a kínaiakkal, illetve a katariakkal és mondjuk a szaúdiakkal, akiknek a lovasíjászat benne van a kultúrájuk talapzatában? Erre majd választ kell találni, ha „odaérünk a hídhoz”.
Gyorsan terjed mindenhol ez a harcművészet, nem túlzás, ha azt mondjuk Kassai Lajosnak is köszönhetően. Járja a világot, oktat, bemutatókat tart még az USA őslakos közösségeiben is, annak ellenére, hogy ők valamikor a lovasíjász-harcmodor művészei voltak, de mára mindent elfelejtettek. Mert tettek róla a benyomuló angol, illetve európai hódítók, hogy felejtsenek.
A terjedés részeként a mongolok is csatlakoztak a harcművészet közösségéhez, de megjelent a vébén például egy spanyol delegáció is, hogy ismereteket, tapasztalatokat szerezzen. És itt járt egy román küldöttség is, már négy pályája van az országnak: az erdélyi versenyzők a román lovasszövetség támogatásával érkeztek a Kassai-völgybe.
Essen szó azért arról is, hogy mivel jár, ha egy sportág, harcművészet egyre ismertebb lesz a világban. A mester felpanaszolja, hogy úgy látja, több helyen is ellopták a lovasíjász-szisztémát, ezért kénytelen volt hivatalosan is levédetni a rendszert az Egyesült Államokban.
Látszani kellene!
Ha megállunk a Kassai-völgy dombjai között, szemügyre vesszük az egyik magaslaton álló kétszáz éves jurtát vagy a heverésző szürke marhákat és a tóban dagonyázó bivalyokat, a gyönyörű, legelésző szürke hátasokat, hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy visszazökkentünk valamiféle háborítatlan békeidőbe. Pedig Gazda Zoltán, a hetényegyházai Smuta törzs tagja éppen az interneten találkozott először a lovasíjászattal. Volt a rokonságában, aki lovat tartott, ő maga pedig gyerekkorában sokat lődözött botból-spárgából készített íjjal, így hát csak erre az impulzusra volt szüksége, hogy a két dolog összekapcsolásával új célt találjon. Öt éve űzi a harcművészetet, a legnagyobb kihívás az volt számára, amikor kezdőként szőrén kellett megülnie a lovat.
Apró, de fontos gesztusok jelzik: itt közösség épül. Például az egy csokorban ülő szaúdi lovasíjászok minden tempós és sikeres futást – legyen szó bármely versenyzőről – hangos üdvrivalgással és tapssal jutalmaznak. Ahogy Kassai Lajos, de a vb ezüstérmese, Molnár Dávid is elmondta, nem a győzelem adja e harcművészet valódi spirituszát, hanem az egymást segítő alapállás, más szóval az összetartozás, a közösségépítés. Legyen az akár egy világközösség!
A szomódi Brázik törzshöz tartozó Molnár Dávidot a szavakban megfoghatatlan érzések tartják fogva, amelyeket e harcművészet ébreszt benne, és a szándék, hogy taníthasson, hogy továbbadhassa a fegyelem, figyelem, felelősség hármas követelményét. Felnőttek és fiatalok is keresik, figyelik őt a környezetében, közelednek hozzá. Ötször edz hetente, munka mellett, mert gazdálkodik.
Béla atya, a már nem egészen fiatal katolikus pap 2003-ban kezdte a lovasíjászkodást, most teljes harci díszben, íjjal a kezében, nyilakkal a tegezében figyelte a versenyt a pálya szélén. Hirtelen megszólította Feri atya, egy másik pap, a Demokrata régi ismerőse. Amikor majd tíz évvel ezelőtt beszéltünk vele itt a völgyben, éppen azzal dicsekedett, hogy az intenzív edzéseknek köszönhetően sikerült lefutnia a félmaratont. Azóta befejezte a lovasíjászkodást, de elszakadni nem tudott tőle, ott látni minden jelentős eseményen, mint ezen a világbajnokságon is.
Az eredményhirdetés „keleti rítus” szerint zajlott. Minden részvevő, így tehát az utolsó helyezett is kapott egy oklevelet a nézők és a mezőny jelenlétében, nagy taps közepette. Ezzel, ahogy Keleten tartják, a legyőzöttek sem veszítették el arcukat.
Egy kis árnyék azért végigvonult a vb-t lezáró szertartás fölött. Kassai Lajos összegezte az eseményeket, kitérve napjaink valóságára is. Megemlítve, hogy míg a pride-ot sokórás tévéközvetítésben láthatta az ország valamelyik tévécsatornán, addig a lovasíjász-világbajnokság csak három, élő percet kapott… „Nem látszunk, ez a bajunk”, mondta a mester, és ez alatt nemcsak a lovasíjászokat értette, de azt a közösséget és eszmerendszert is, amely nem fél a jövőtől és az újdonságoktól, de féltve őrzi régi, hiteles, kikezdhetetlen értékeit.
Miközben szalad a ló
Tizenhat éves erdélyi lány, Csiszér Ivett nyerte a 2025-ös lovasíjász-világbajnokságot. A csibai Kerecsen Lovasíjász Sportklub tagja.
– Emlékszik még az első találkozásra?
– Kitévedtem egy bemutatóra a falumban, az erdélyi Csibán. Itt ismerkedtem meg ezzel a harcművészettel, rögtön meg is fogott. Ez még 2019-ben történt. De annyira nagy lett a szerelem, hogy hamarosan vettem egy íjat és gyakorolni kezdtem. Sokat és elszántan. A lovakat pedig ismertem már, kicsi gyerekkorom óta, nem volt nehéz összehozni a két dolgot.
– Gazdálkodócsaládból érkezett. Van már saját lova is?
– Van, kettő, plusz két póni, és jön éppen egy csikó is, de hát nem tudtam elhozni egyiket sem a szállítás költsége miatt, úgyhogy a bronzérmes Konkoly Merse lován álltam rajthoz.
– Győzött. De nyilván van még miben fejlődnie. Mi lenne az?
– Több nyílvesszőt kellene magammal vinnem, mert a több találat több pontot is ér. Csakhogy nem egyszerű a felajzott íjat és a nyílvesszőket is megtartani ugyanabban a kézben. Miközben szalad a ló alattam. Ez az, amiben feltétlenül előbbre kell lépnem.
– Milyen iskolában szeretne továbbtanulni? Milyen szakmát, hivatást választ?
– Szüleim kezdetben nem örültek a lovasíjász-szenvedélyemnek, de mára megbékéltek vele. Otthon, Csibán is sok az érdeklődő, sok gyerek nézi, figyeli, mit csinálok. Arra gondoltam, hogy létrehozok egy saját bázist, ahol elsősorban gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoznék. Szerintem ez olyan hivatás, amellyel egész életében elvan az ember.
– Szoros küzdelem folyt az aranyért?
– Igen. Én az összesítésben 261,53 pontot szereztem, a második Molnár Dávid 256,33 és a harmadik Konkoly Merse 225,07-ot. Kétévente rendezik a világbajnokságot, nem lesz könnyű megtartani az elsőséget.
További képeink a világbajnokságról az alábbi cikkben
Tizenhat éves lány a világbajnok!
