Hirdetés

Milyen rejtelmes szál köti össze a Szent Koronát, Jézust, a magyarságot és az apostoli magyar királyokat? Hogyan élhetett túl több mint ezer évet egy olyan titokzatos jelenség, amelynek írásos dokumentuma nincs, de hibátlan pontossággal érvényesül ma is, még egy minden ízében szekularizált létforma keretei között is? Kutatásunk célja és módszere ezért a lehető leggyakorlatiasabb. Szeretnénk alaposan megismerni a Szent Koronát, megérteni törvényszerűségeit, földeríteni azt a környezetet, amely körülvette és ma is körülveszi, feltérképezni kisugárzásának kontúrjait, hogy választ adhassunk számos eddig megválaszolatlan kérdésre.

Korábban írtuk

Ki készítette és kinek a számára?

Mikor és hol készült?

Mi szentségének a forrása?

Honnan ered uralkodói méltósága, amely az 1848-as trónfosztást leszámítva a huszadik századig töretlenül fennállt?

Mi köze van a magyarsághoz?

Mi köze van Jézushoz?

Mi a küldetése?

Ebben a könyvben tényeket talál az olvasó: adatokat, képeket, ábrákat, összefüggéseket. Továbbá következtetéseket, amelyek a felsorolt tényekből vezethetők le. Végül megfogalmazódnak olyan feltételezések, amelyek az előbbiekre támaszkodva hidat próbálnak építeni a páratlanul gazdag magyar legendárium, népköltészet, néprajz, mitológia és a jelenlegi ismereteink közé. Vagyis egyszerre történeti ismertetés és legenda, amit itt olvashatunk. Valahogy úgy, ahogy Hunor és Magor legendája sem nélkülöz minden történeti alapot, mert aki ellátogat a mai Törökországban a kétezer méter magas Nimród-hegyhez, fölkapaszkodik annak csúcsára, ahol megcsonkítva ugyan, de még mindig ott ül trónusán a kőből faragott őskirály a feleségével és a fiaival, körülvéve az égi és földi hatalom jelképeivel, a turullal és az oroszlánnal, annak megérinti lelkét a múlt mélységes mélyéből feltörő üzenet.

[…]

Különleges helyet foglal el a legendáriumban Kézai Simon Magyar krónikája, amelyben részletesen leírja, hogyan találkozott a hun Attila király Ravenna közelében egy mezőn Leó pápával. Ez a találkozás sorsfordító lett a keresztény világ számára, mivel Attila kezében volt a döntés joga, hogy az európai kereszténység az ariánusok vagy a katolikusok hitvallása szerint éljen-e a továbbiakban. Ravenna ekkor az ariánus kereszténység bástyája volt, ahol a ravennai érsek kérésére a hunok korábban részben megölték, részben elűzték a katolikusokat. A ravennai Sant’Apollinare Nuovo-katedrális mozaikjai eredetileg az ariánus felekezet hitelveit tükrözték. Attila a katolikus egyház római központjának elpusztításával az ariánus felekezet javára készült eldönteni a vitát, és ha így tesz, akkor ma nagy valószínűséggel a keresztény világ ezt a hitelvet követi. Ebben a kiélezett és kétségbeejtő történelmi pillanatban Leó pápa és két magas rangú római kísérője, Avienus volt consul és Trygetius volt praefectus elindultak a hun nagykirály elé, hogy jobb belátásra bírván, megpróbálják megmenteni Róma városát és a katolikus hitelveket.

[…]

Nem tudjuk, hogy Attila király a szó mai értelmében katolikus volt-e, de bizonyos, hogy itt és most katolikussá lett és katolikus döntést hozott. Talán éppen ezért és éppen ekkor született meg a gondolat, hogy a pápa Attilának magát a SZENT KORONÁT ajánlja fel, amivel őt szent királlyá avassa, egyúttal ígéretet téve, hogy leszármazottai és népének őt követő uralkodói e szent eszközzel avattatván uralkodóvá, maguk is apostoli királyok lesznek, azaz Jézus SZENT KORONÁJA révén a mindenkori pápával egyenrangúak.

[…]

A szentség és a par excellence uralkodói személyiség kizárólagosan a Szent Korona privilégiuma. Nem kell tehát túl nagy bátorság annak kijelentéséhez, hogy a magyarság szkíta–hun öröksége döntő szerepet játszik a koronához fűződő, nem kevéssé misztikus kapcsolatunkban. Az is joggal feltételezhető, hogy a babiloni mágusok valamilyen módon kötődtek a szkíta és ezen belül a korban hatalmas kiterjedésű birodalommal rendelkező pártus kultúrkörhöz. E könyv előjátéka a mágusok és Jézus találkozásáról, valamint a végéhez csatolt színmű Attila királyról azt állítja, hogy a Szent Korona szentsége abból fakad, hogy a Nagy Vízözön utáni történelem első nagy királyának, Nimródnak a koronája lett, majd éppen ezzel a rendkívüli erejű szent eszközzel avatták föl szent papkirállyá, világkirállyá Jézust is. Nimród a magyar legendáriumban a hun és a magyar nép ősapja, így a kapcsolat a Szent Koronán keresztül az idők hajnaláig vezet vissza, vagyis nem csupán arról van szó, hogy a Szent Korona Jézus isteni minőségének a rangjelzője, hanem arról legfőképpen, hogy azért lehetett Jézus szent királyi rangjának a jelzője, mert már ekkor is, kezdettől fogva szent volt. Jézus isteni szentsége persze visszasugárzódott a Szent Koronára, ám ez a korai ábrázolások alapján beláthatóan fordítva is igaz: a Szent Korona kizárólag Jézus isteni minőségét volt hivatott jelképezni, és ezt azért tehette meg, mert e legitimációval eo ipso rendelkezett.

A nagy méretű, díszes kiállítású kötet 336 oldalon, gazdag képanyaggal az Artamondo kiadó gondozásában jelent meg és ITT rendelhető meg.