Újabb támadás a családok ellen – alanyi jog-e az anyaság, bármi áron?

Karácsony közeledtével ismét sikerült a szabad demokratáknak felborzolniuk és a végletekig megosztaniuk a közvéleményt. Már alig volt jó egy hét hátra az ünnepekig, amikor a parlament elé került az a törvénymódosító javaslat, amely az egyedülálló nőknek is lehetővé tette volna, hogy mesterséges megtermékenyítéssel vállalhassanak gyermeket. Előzőleg ugyanez a rendelkezés csak egyedülálló, meddő nőkön segített volna, ám az SZDSZ minden egyedülálló nőre kiterjesztette a törvénytervezetet. Végül azután mégiscsak az eredeti változatot fogadta el a parlament. Az elfogadott törvény értelmében a szingliknek továbbra sem lehet gyerekük a lombikprogram segítségével, csak ha bizonyítottan meddők. Az indítvány előterjesztője egy hölgy, nevezetesen Mézes Éva SZDSZ-es képviselő, aki alapvető emberi önrendelkezési jognak tartja, hogy anyává válhasson a nő. Bármi áron.

A nők egy része – egy ismert mondás szerint – két esetben képes bármire. Akkor, ha akar gyereket, és akkor, ha nem. Ezek a hölgyek mindent megtennének azért, hogy gyermekük legyen, de ugyanúgy képesek bármire azért is, hogy megakadályozzák – ha kell, meg is szüntessék a nem kívánt terhességet. A technika mai fejlettségi fokán sok mindenre lehetőség nyílik, ami korábban elképzelhetetlen volt: a petesejt lefagyasztására, mesterséges megtermékenyítésre, sőt klónozásra is. Már húszéves az első lombikbébi. A világ technikai értelemben hatalmas fejlődésen ment keresztül, miközben az emberek egy részének gondolkodásmódja megrekedt egy éretlenebb szinten, így képtelen megfelelő válaszokat adni a fejlett világ kihívásaira. Mert rengeteg a kísértés, és nem mindenki képes ellenállni nekik.

A napokban született meg Magyarországon az első, lefagyasztott petesejtből, mesterséges megtermékenyítéssel fogant egészséges csecsemő a János Kórházban, a Budai Meddőségi Centrumban. Eddig csak spermiumokat, illetve már megtermékenyített petesejtet, azaz embriót tudtak ezzel az eljárással tartósan tárolni, a petesejt sejtkomponensei azonban olyan érzékenyek, hogy csak most sikerült kikísérletezni azt az eljárást, amellyel károsodás nélkül lehet mélyhűteni a női ivarsejtet.

Ez az új eljárás megoldást jelenthetne akár az egyedülálló, ám később még gyereket akaró szinglik problémájára is – gondolhatják, akik abból indulnak ki, hogy majd a technika fog megoldást találni elhibázott döntéseikre, a halogatásra vagy a társadalom beteges elhajlásaira. Pedig ez nem úgy megy, hogy az ember egyik délután beugrik petesejtet lefagyasztani, majd néhány év múlva, amikor úgy gondolja, fogja és kiveszi a hűtőből… Jelenleg csak olyan esetben végzik el ezt az eljárást, ha a beteg valamilyen daganatos betegségben szenved, esetleg sugár- vagy kemoterápiás kezelés miatt elveszíti fogamzóképességét, így a gyógyulás után a lefagyasztott ivarsejtekből mesterséges megtermékenyítés útján gyermeke születhet. És akadhat olyan élethelyzet, amikor az új remény a beteg teljes és végleges gyógyulásához vezet, a gyógyult rákbeteget pedig még egy kisgyermekkel is megajándékozza a sors. Nem kétséges, hogy új ember születik abból, aki megél egy ilyen csodát.

De hol van vajon a határ? Mi az, ami hasznos, és mi az, ami kerülendő? Az erre a kérdésre adott válaszok egy rendkívül széles skálán helyezkednek el. A szélsőséges liberális felfogás az egyén szabadságát és önrendelkezési jogát hangsúlyozva teljesen megengedő az eszközök használatát illetően. A most elfogadott javaslat, amely lehetővé teszi, hogy nemcsak családos meddő nők, hanem meddő szinglik is vállalhassanak gyereket mesterséges megtermékenyítés útján, abból indul ki, hogy alapvető emberi önrendelkezési jog, hogy anyává válhasson a nő. És szerintük, ha ez az egészségügyön múlik, akkor minden segítséget meg kell adni hozzá. Ebben támogatókra is találtak a szocialisták körében, mivel az egészségügyi tárca is kiállt a javaslat mellett. Újhelyi István és Mézes Éva országgyűlési képviselők kezdeményezése ahhoz a törvényjavaslathoz készült, amely az eddiginél szélesebb körben tenné lehetővé a meddőségi kezelésen való részvételt. A lombikbébiprogram kiterjesztésén kívül két másik olyan módosító javaslatot is benyújtottak a képviselők az egészségügyi törvényhez, melyektől magasabb születésszámot remélnek.

Huszár András, az egészségügyi főosztály vezetője úgy véli, a nemzet és a népességmegtartás szempontjából fontos, hogy megadják az esélyt az egyedülálló meddő nőknek is, hogy gyermeket vállaljanak. „Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség” – hangzott a Ratkó-korszak jelmondata. Ha némi hasonlatosságot találna a két kijelentés között az olvasó, az talán nem a véletlen műve…

Közben élesen bírálják a hasonló nézeteket a magyarországi keresztény egyházak képviselői, akik felhívják a figyelmet arra, hogy a gyermeknek családban van a helye, és joga van az édesapjához éppúgy, mint az édesanyjához. Az egyházak a család és a házasság szentségét hangsúlyozva úgy vélik, súlyos hibát, sőt bűnt követ el az, aki házasságon kívül vállal gyermeket. A teremtés rendjébe való beavatkozásnak tartják magát a lombikbébiprogramot is, még házasságon belül is. Lázadásnak a sors ellen, ami a valós okok tisztázása helyett technikai megoldásokat alkalmazva próbál tünetileg kezelni egy más, egy mélyebb szinten gyökerező problémát. De megosztott az orvos szakma is, ki-ki személyes tapasztalatai és életfelfogása szerint foglal állást a kérdésben.

Dr. Kőrösi Tamás, a győri Kaáli Intézet orvos igazgatója lapunk érdeklődésére elmondta, rengeteg kérdés merült fel benne a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Elsőként az, hogy milyen esetben tekinthető egy egyedülálló nő meddőnek. Az eredeti törvény ugyanis csak meddő párokra vonatkozott, a meddőség pedig akkor állt fenn, ha legalább egyéves rendszeres, védekezés nélküli nemi élet ellenére elmaradt a gyermekáldás.

– Ezt az eljárást jelenleg kizárólag házastársi vagy közjegyző által igazolt élettársi kapcsolatban élő párok vehetik igénybe. Az elfogadott törvény szerint azok az egyedülálló nők is részt vehetnének a lombikbébiprogramban, akik orvosi szakvéleménnyel igazolják, hogy meddők, illetve azok, akiknek valamilyen betegség miatt várhatóan hamarosan megszűnik az esélyük arra, hogy természetes úton legyen gyerekük. A meddő szinglik spermabankból választhatnának biológiai apát a gyereküknek.

A világban két felfogás van: a reprodukciós szabadság szerint mindenki hozzájuthatna így babához. A másik a terápiás szemlélet, amikor a pár meddő. Magyarországon ez utóbbi engedélyezett, minden más a büntetőjogi kategóriába tartozik – szögezte le az orvos igazgató. Egyedülálló nők és gyermekvállalás? Kőrösi doktor szerint az egyedülálló életformának számos előnye, de hátránya is van. Aki ezt választja, annak ez utóbbival is számolnia kell. Rengeteg a kérdőjel. Az orvos igazgató úgy véli, ha valaki alkalmatlan az együttélésre, akkor hogyan alakíthatná ki a harmonikus anya-gyermek kapcsolatot?

Dr. Ruzsilla Endre szülész-nőgyógyász adjunktus szerint a régi és az új világ ütközik, amikor egymást érik a korábbi szigorúbb szabályozáson lazító intézkedések és nyomukban az újabb kívánságok.

– Mindennap a legkülönfélébb igényekkel jönnek hozzám a betegek. Például azzal, hogy azonnal írjak fel esemény utáni tablettát. Amikor megkérdem, mikor történt az eset, a válaszból sokszor kiderül, a páciens nem emlékszik rá, mert vagy kábítószeres, vagy alkoholos befolyás alatt állt, és fogalma sincs róla, ki volt a partnere… Azután vannak olyanok, akik azt panaszolják, hogy bizony ketyeg a biológiai órájuk, és szeretnének gyermeket, mert mi lesz, ha egyedül maradnak? Karrieristák, akik szeretnek az életben sorra mindent kipipálni, eltervezni, hogy mikorra van meg a diploma, a nyelvvizsga, mikor épül föl a ház és szülni is kell mindenképpen, már csak azért is, mert ezt várják el maguktól vagy mások ezt várják el tőlük. Sokakban kényszerű megfelelési vágy él. Nem érdekli őket, hogy mi módon, csak oldjuk meg… Meddő nők is akadnak szép számban. Évek óta élnek házasságban, párkapcsolatban, de mégsem jön a baba. Igény van mindenre, különösen, ha felkeltik bennük. A szakma megosztott, a többség úgy véli, a meddőség okait fel kell tárni, és csak ha valóban semmi más nem segít, akkor kell alkalmazni a mesterséges megtermékenyítést. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel beavatkozunk a természetes kiválasztódás rendjébe, a szelekció, illetve a kontraszelekció természetes folyamatába. És miközben a mesterséges megtermékenyítés sok esetben sikeres és valóban megoldást jelenthet, korántsem veszélytelen.

A klinikai beavatkozást egy hónapokig tartó hormonkezelés előzi meg, amelynek lehetnek kihatásai a későbbiekre. Számos esetben kimutatható, hogy az erőltetés nem volt helyes, később ugyanis bebizonyosodhat, hogy oka volt annak, hogy nem akart a nő teherbe esni: a gyermek koraszülött lett vagy valamilyen devianciával született a világra – osztotta meg lapunkkal tapasztalatait az adjunktus. Ruzsilla Endre hozzátette, a mesterséges megtermékenyítés során teherbe eső nőknél sokkal gyakrabban lép föl szorongás a terhesség alatt, ami komoly tünetekkel járhat, az állandósuló stressz pedig kimutathatóan károsítja a magzatot. Lélekben is beteg az ország és beteg a társadalom…

A 2001-es, legutóbbi népszámlálás adatai szerint ma Magyarországon mintegy 120 ezer nő él teljesen egyedül gyermek és házastárs nélkül. Ők a szinglik, ám nem feltétlenül a Bridget Jones-i értelemben, hisz Helen Fielding népszerű hősnője igazándiból nem is akar szingli lenni. Vajon hány nő meddő közülük? Hogyan bizonyítható valakiről, hogy meddő, ha eleve egyedül él? Azok a nők, akik büszkén vállalják szingliségüket, egyenjogúak és valljuk be, nem is igazán nők. Sikeresek és emancipáltak, akiktől ha megkérdik, miért akarnak gyermeket, gyakran azt az egoista választ kapjuk, hogy mert kell, mert akarom, nehogy egyedül maradjak. Közben az eszükbe sem jut, hogy a gyermek nem az anyja tulajdona, nem vagyontárgy, amit megvásárolhat, akinek van rá pénze, amivel szabadon rendelkezhet a tulajdonosa, de nem is életbiztosítás az öregkor nehéz napjaira. Hanem szeretet, gondoskodás, felelősség és áldás, amit a sors azért ajándékoz a családnak, hogy adhasson neki és általa a világnak valamit.

Az intézkedés várható társadalmi hatásairól szólva Harrach Péter, az Orbán-kormány szociális és családügyi minisztere leszögezte, hogy a család és a házasság intézményét az alkotmány védi és a gyermek joga az, hogy családban, az édesanyja és az édesapja gondoskodó szeretetében, testvérek között nőjön fel. – A gyermek sérülékeny lény, ezért kiemelten segíteni és támogatni kell a csonka családokat, ahol az egyik szülő valamilyen okból egyedül maradt. Ám ilyeneket mesterségesen létrehozni, illetve az ilyen családok számát szaporítani és ezt eszményi állapotként feltüntetni nagyon káros. Hasonlóan ahhoz a törvényjavaslathoz, amelyet a fiatal baloldal kezdeményezésére terjesztettek elő a szocialisták, nevezetesen, hogy az iskolákban óvszerautomata működjék, ez a törvény is azt sugallja, hogy mindent szabad és minden lehetséges – foglalta össze aggályait a fideszes honatya. Harrach Péter hozzátette, hogy természetesen a polgári oldal is kénytelen szembenézni a társadalomban végbemenő változásokkal, a családok válságával, az egyén elszigetelődésével és az atomizálódás jelenségével, amellyel az individuális boldogulást hangsúlyozó modern társadalmak számolni kénytelenek, ám a közösségi létformát hangsúlyozó polgári értékek képviselői nem csupán észlelik ezeket a folyamatokat, hanem a jobbítás szándékával közelítenek a jelenségekhez – tette hozzá. A gyermek első hat életéve meghatározó a későbbi fejlődésére nézve. A szülői példa kezdetben a szerepjátékok játszása során tudatosul: a gyermek egyszerűen lemásolja a szülői modellt, ezért nem mindegy, hogy milyen képet lát a gyermek maga előtt. És ezért nem igaz, hogy a cél szentesítené az eszközt. Nem szentesíti.

Vannak, akik úgy vélik, hogy akkor kezdődött minden, amikor Prométheusz ellopta Zeusztól és lehozta gyermekeinek a földre a tüzet. A tűz is eszköz. Lehet égető, perzselő parázs, gyilkos láng és lehet meleget adó tűzhely, az otthon biztonsága, az élet egyik legfontosabb kelléke. Így van ez minden találmánnyal: használható jóra éppúgy, mint rosszra. Az pedig már a szabad akarat és döntés kérdése, hogy mire használjuk. A felelősség a különböző döntési szinteken az egyén vagy a társadalom felelőssége. Akárcsak annak következményei. Marx a Tézisek Feuerbachról című értekezésében úgy véli, hogy „miután feltételeztük, hogy a földi család a szent család titka, mármost az előbbit magát kell elméletileg és gyakorlatilag megsemmisítenünk”. Nem valószínű, hogy a szabad demokrata javaslat a marxi tézisekből indult volna ki. Sokkal inkább a szavazatszerzés lehetett a céljuk. A végeredmény mégis egy újabb támadás a családok ellen.

Hernádi Zsuzsa