Európához és az Egyesült Államokhoz képest Magyarországon lazább szabályozás alá esnek azok a kínai orvosok, akik hagyományos kínai orvoslást folytatnak. A módszer még Kínában is elkülönülten működik a nyugati típusú orvoslástól. De egyáltalán hatásos-e az akupunktúra, és ha igen, hol a helye a nyugati egészségügyi rendszerben?

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

A nyugati orvoslást kiegészítő, úgynevezett komplementer gyógymódok értékelése sosem egyszerű. Széles skálájuk elérhető világszerte, amelyek között van tudományosan nonszensz, és van egyre nagyobb mértékben igazolható mechanizmussal működő, több évezredes medicina, módszer is. Adott esetben vitatható voltuk ellenére is népszerűek, hiszen a nyugati orvostudomány sem tud mindenre megoldást nyújtani, márpedig a krónikus problémákkal, fájdalmakkal vagy gyógyíthatatlan betegségekkel küzdő páciensek nyilvánvalóan nem adják fel, és megpróbálkoznak ezekkel a lehetőségekkel is.

Tudományosan rendet tenni többek között azért is nehéz, mert a komplementer módszerek is mutatnak fel sikereket, de nehéz meghatározni, hogy ez a kezelésnek köszönhető-e, vagy a placebohatásnak – például hogy utóbbi miatt a beteg saját szervezete, immunrendszere aktivizálódik. Nem vethető el az sem, hogy a komplementer gyógymódokat alkalmazó orvosok sokkal elmélyültebb kapcsolatot építenek ki a betegekkel, e kezelések szellemi és lelki többlete sem kizárandó, márpedig az emberi szervezet működésének tagadhatatlanul köze van a lelkiállapothoz is.

Az sem könnyíti meg ezeknek a gyógy­módoknak a megítélését, hogy maga a nyugati orvoslás sem a semmiből teremtődött, részben a régi tapasztalatokra épül, noha ezek hatásmechanizmusát csak idővel tudta megmagyarázni: klasszikus példa erre az az acetilszalicilsav (Aszpirin), amiről körülbelül 70 év használat után fedezték csak fel, hogyan hat.

A hagyományos kínai orvoslás (HKO) azon komplementer gyógymódok közé tartozik, amelyek több évezredes tapasztalatra építkeznek, és a modern orvostudomány egyre inkább bizonyítani képes a működését.


Hun kapcsolat

Habár Angliában egy holland doktor, Willem ten Rhijne már 1683-ban javasolta az akupunktúrát ízületi gyulladás és reumatizmus ellen, Európában a legelső akupunktúráról szóló disszertációt egy magyar orvos, Láhner Antal írta 1830-ban. Alkalmazását elsősorban a neurózisoknál (fejfájás, fogfájás, hasfájás, görcsös fájdalmak) tartotta indokoltnak, reumatizmus és ennek változatai esetén (krónikus isiász, lumbágó, arcfájás), fehér daganatoknál, továbbá vizenyő (ödéma) esetén, illetve szemgyulladások első stádiumában.

Magyarország más szempontból is az elsők között volt az alkalmazásban: az 1980-as években első tudományos szerveződésként megalakult az Akupunktúra Munkacsoport a Magyar Biofizikai Társaság keretein belül. Ennek vezetője, dr. Eőry Ajándok, a biológiai tudományok kandidátusa világhírű kínai professzorokat hívott rövidebb időszakokra Magyarországra gyógyítani és tanítani. Ez azért volt fontos, mert addig áttételes forrásból tanultak azok a hazai orvosok, akik a hagyományos kínai orvoslás eszközeivel éltek. Nálunk nyílt egész Európában először kínai klinika kínai orvosokkal.

Ezenkívül 1988-ban dr. Hegyi Gab­riella vezetésével megalakult az Akupunktúra-Rehabilitáció Alapítvány is, amely nonprofit intézményként az akupunktúra tanítását és művelését tette alapfeladatává. Ez a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának budapesti HKO-oktatóhelye is.

Elképzelhető, hogy Magyarország szorosabb kapcsolata a hagyományos kínai orvoslással a hunokhoz való kötődésének is köszönhető, ugyanis az akupunktúra Belső-Mongóliából, vagyis a hunok ősi szálláshelyéről terjedt el. Számos hasonlóság található a magyar és a kínai kultúra között a gyógyítás terén. Például a stroke-ot a magyar és a kínai nyelv is szélütésnek nevezi, és semmilyen más nyelvben nem használják ezt a kifejezést. A magyar népgyógyászatban is jelen volt az ősi kínai módszer, a köpölyözés, amit pohárvetésnek hívtak, és a test olyan pontjain használták, ahol egyébként akupresszúrás pont van. De a magyar bábaasszonyok körében ismert praktika volt az is, hogyha egy kismamának nem volt elég anyateje, a kisujját kellett masszírozni. A kínaiak pedig ilyenkor a kis­ujj körömpercénél lévő akupunktúrás pontot stimulálják. De jó példa a lábcsapkodás is: a magyar néptáncban olyan akupresszúrás pontokat nyomnak ilyenkor magukon a férfiak, amelyek az állóképességet erősítik.


A chi egy metafora

A hagyományos kínai orvoslás különböző ágaiból a legismertebb az akupunktúra. A taoista dualista filozófia alapján az egészséget az életenergia, a chi (QI) szabad áramlása biztosítja, amely csatornákban, vagyis meridiánokban folyik. Ha ezek elzáródnak, bizonyos pontokon tűvel stimulálva újra biztosítani kell az áramlást. Persze, ez egy modern ember számára túl egyszerű magyarázatnak tűnik.

– Nem kell szó szerint venni – mondja Hegyi Gabriella professzor, belgyógyász szakorvos, a Magyar Akupunktúrás Orvosok Társaságának elnöke, az MTA köztestületi tagja. – A kínaiak több évezreddel ezelőtt rátaláltak bizonyos összefüggésekre, amelyek alapján egyes betegségeket igen hatékonyan gyógyítottak. Nyilván nem ismerhették ennek élettani hátterét, viszont a gondolkodásmódjuk, filozófiájuk alapján megmagyarázták és rendszerbe foglalták a tapasztaltakat. Ezeket a leírásokat inkább egyfajta metaforáknak érdemes tekinteni.

Niboyet francia kutató a negyvenes években például kimutatta, hogy az akupunktúrás pontokon a bőr elektromos ellenállása mérhetően kisebb, illetve a Hei­delbergi Egyetem anatómusprofesszora, Heine fedezte fel, hogy az érzőideg-végződések is koncentráltabban és nagyobb számban vannak jelen ezeken a helyeken. Az is kiderült, hogy a stimulálás serkenti az idegrendszert hormonok és más kémiai anyagok termelésére, az agyban neurotranszmittereket generál, erősíti a paraszimpatikus rendszer működését, ami nyugtató hatást okoz. Azt is megállapították, hogy a lézersugár ugyanolyan hatású, mint a tűszúrás. A fájdalomcsillapító hatásra pedig magyarázatot ad a kapukontrollként ismert folyamat, Melzack és Wall nyomán. Eszerint a fájdalomingerek keresztezhetőek, kiküszöbölve a fájdalomérzetet. Ezt a jelenséget észlelhetjük akkor, amikor megsérül például a kezünk, és a környéki régió dörzsölése enyhíti a fájdalmat. A Magyar Tudományos Akadémia három alkalommal nyilvánított állásfoglalást a kínai hagyományos gyógy­módokkal kapcsolatban (akupunktúra, akupresszúra, testgyakorlat, táplálkozás, köpölyözés), és mindig igazoltan gyógyhatásúnak találta őket, utoljára 2008-ban.

– Azért szerettem meg az akupunktúrát, mert nagy sikerélményeim vannak vele, ezenkívül ez a módszer sokkal olcsóbb és biztonságosabb, képzett orvosoknál nem jár komoly mellékhatásokkal – meséli Hegyi Gabriella. – Szeretem, hogy így több eszközöm van a gyógyításra, és a beteg érdekében a legjobb megoldást választhatom. De szakavatott kezekre és mindkét gyógymód pontos ismeretére van szükség ahhoz, hogy jól tudjunk dönteni arról, milyen esetben alkalmazzuk a hagyományos kínai orvoslást, milyen esetben a nyugati módszereket is, és mikor van szükség sürgősségi ellátásra.

Hegyi Gabriella a stroke-os betegek és a szülési sérült gyermekek képességeinek javításáért Pro Sanitate díjban részesült. Az akupunktúra ezenkívül a fájdalom enyhítésében szokott eredményes lenni, az idegrendszeri, emésztési és urogenitális panaszok, illetve az alvászavar kezelésében, a lombikbébiprogramok kiegészítéseként. Ezenkívül alkalmas a látásproblémák és bizonyos, keringés eredetű hallásromlás kezelésére.


Lazább szabályok

A magyar, hagyományos kínai orvoslást alkalmazó orvosok a nyugati orvoslás elsajátítása után, a szakvizsga letételét követően tanulhatnak ezekről a módszerekről. A Magyarországra érkező, Kínában végzett, diplomás gyógyítók azonban más helyzetben vannak, ugyanis Kínában külön tanulnak a hagyományos és a modern módszereket alkalmazó orvosok – az előbbieket az európai törvények szerint nem is hívhatjuk orvosoknak.

– Mi nem műtünk, nem alkalmazzuk a nyugati orvoslás módszereit, habár bizonyos mértékig tanulunk róluk, és természetesen a beteg leleteinek az átnézésével kezdjük, ami után több esetben átküldjük őket a megfelelő vizsgálatokra, a nyugati orvoslás intézményeibe – mesél munkájáról Du Yu Funian, aki 1992-ben érkezett Magyarországra, a Heilongjiangi Orvosi Egyetem magyarországi kirendeltségének tanszékvezetője. Elnyerte a Világhírű kínai orvos címet is, amit a Kínai Orvoslás Világszövetsége ad ki. Nem alternatív, hanem komplementer gyógymódként tekint a HKO-ra, rendelőiben a fentebb felsorolt problémákon kívül például daganatos betegek kemo- és sugárterápia utáni immun­erősítésével, a legyengült szervezet helyreállításával is foglalkozik.

– Úgy lehetne ezt a helyzetet leírni, hogy ahova nem megy vonat, oda megy autóbusz – sommázza véleményét. – A betegek gyakran utolsó mentsvárként fordulnak hozzánk, de az is előfordul, hogy idővel megbíznak bennünk, és akkor elsőként hozzánk jönnek az új problémákkal.

Hazánkban a korai alkalmazás ellenére más európai országokhoz képest soká született meg a HKO szabályozása. 1997-ben egy kormányrendelet csak végzett szakorvosok számára engedte a természetes gyógy­módok alkalmazását, a kínai diplomával rendelkező hagyományos gyógyítókat pedig kizárta, mindössze 13 kínai orvos kapott egyedi praxisengedélyt szupervizorral, vagyis nyugati orvos felügyelete mellett dolgozhatott. E 13 orvos egyike volt Du Yu Funian is.

A kínai diplomácia már Medgyessy Péter 2003-as keleti látogatásakor is erősen szorgalmazta, hogy Magyarország ismerje el a hagyományos kínai orvosi diplomát, ám ez csak az Emmi 2015-ös kormányrendeletében történt meg, viszont rögtön megengedőbb szabályozással a nyugati országokhoz képest: a kínai gyógyító önállóan folytathat egészségügyi tevékenységet. Külföldön ugyanakkor a kérelmezőknek újra le kell vizsgázniuk a HKO-ból egy bizottság előtt, és ezután is csak szupervizorral tevékenykedhetnek. Habár sok esetben ez a gyakorlatban csak névleges kontrollt jelent, például hogy a kínai orvos magánrendelőjében nyugati orvos is praktizál.

– Azok az orvosok, akik nálunk és nyugaton végeznek, több mint tizenegy éven keresztül tanulnak orvoslást. A HKO-t pedig ezután, posztgraduális képzés formájában sajátítják el – mondja Hegyi Gabriella. – Viszont Kínában a hagyományos gyógyítók csak öt évig tanulnak. A kétféle diploma tehát nem egyenrangú, bizonyos ismeretekkel jóval kevesebb óraszámban találkoznak, tehát szükség volna kontrollra, nem szabadna teljes értékű orvosként működniük. Ráadásul a HKO-t alkalmazó gyógyítóknak nincs előírva kötelező továbbképzés, míg a nyugati orvosnak ötévenként 250 kreditpontot kell teljesíteniük mindegyik szakiránya területén. Európában sokkal erősebb szabályok védik a beteget, és ezen nem kellene lazítani – véli Hegyi Gabriella.

A 2015-ös rendelkezés szerint a kérelmezőnek legalább 5 év felsőfokú képzést tanúsító diplomával kell rendelkeznie a kínai gyógyászat területén, illetve legalább öt év HKO terén végzett szakmai tapasztalatot igazoló dokumentációt kell bemutatnia, és szakmai magyar nyelvi ismereteit is. Az engedély kizárólag akupunktúra, akupresszúra, keleti mozgás- és masszázsterápia tevékenységi köreire adható ki. Egy friss rendelet idén januártól még tovább enyhített, miszerint releváns szakmai tapasztalat hiányában is kiadható az engedély, de legfeljebb kétéves időtartamra.

– Itt, Magyarországon megtörtént, hogy egy fejfájós beteget a híres kínai professzor akupunktúrával akart kezelni, csak a rendelőben jelen levő nyugati személyzetnek köszönhetően derült ki, hogy a betegnek valójában agytumora van, és műteni kell – meséli Hegyi Gabriella. – De a kínai kórházakban is akadnak problémák, ahol pedig egyaránt elérhető a nyugati és a tradicionális medicina is. Csak jobbára a beteg dönti el, melyiket szeretné igénybe venni. Mivel a kínai Hebei United University of Science and Technologyn professzori címet kaptam, szoktam ambulálni, amikor kint vagyok. Volt rá példa, hogy egy sántikáló, egyik lábára teljesen sovány hölgy érkezett, és elmondta, már egy éve mindennap kezelik akupunktúrával. Csináltattam egy röntgent és egy MRI-t, amiből rögtön látszott a porckorongsérv. Már egy éve meg kellett volna operálni, hiszen így visszafordíthatatlan folyamatok indultak meg. Elszomorító, hogy ott volt az összes eszköz ugyanabban az épületben, még lézeres operációra is volt lehetőség, mégsem jutott hozzájuk a beteg időben. De a kínai állam is látja ezt a problémát, ezért egyre inkább igyekszik összevonni a kétféle medicinát. A fejlett HKO-gyakorlattal és képzéssel rendelkező Tajvanban például évek óta együtt oktatják mindkét orvoslást.
 

Gyógyszerek táplálékkiegészítőként

A rendezetlen helyzet problémákat szül a gyógynövények területén is. A kínai orvoslásban nagyon sokféle gyógynövényt használnak, és ezek jelentősége nem elhanyagolható, például 2015-ben Juju Tu kínai kutató a malária elleni újfajta kezelésért részesült Nobel-díjban, amelyet egy régi recept alapján fedezett fel. Viszont a kínai gyógynövények jobbára nem engedélyezettek Magyarországon, így Hegyi Gabrielláék a betegek elmondásából tudnak olyan esetekről, amikor a páciensek a kínai gyógyásztól zsebből kaptak a hazai rendszerben ismeretlen tablettákat. A gyógyszerek illegális importja harmincéves probléma. Persze, vannak engedélyezett kínai hatóanyagok is, viszont táplálékki­egészítőként, holott ezek egy része komoly gyógyszer. S amíg a HKO-t tanuló magyar orvosok tisztában vannak a nyugati gyógyszerekkel való interakciókkal, addig ezeket nem tanítják a kínai egyetemeken.

Magyarországon egyébként 1987 óta léteznek továbbképzések. Végzett orvosok számára jelenleg Pécsen érhető el kétéves oktatás a Dietetika és Komplementer Medicina Tanszéken, illetve a SOTE-n indult egy BSc képzés, aminek első négy éve itthon zajlik, az utolsó tanév pedig klinikai gyakorlatokkal Kínában, a végén kínai diplomával.

A komplementer gyógymódok terjedése széles körű társadalmi jelenség a nyugati világban, ugyanis az embereknek igényük van a holisztikus szemléletre és az elmélyültebb orvos-beteg kapcsolatra. Egyértelműen arra lenne szükség, hogy a sokszor egyutas nyugati orvostudomány integrálja az ősi, működő módszereket, kihasználva a bennük rejlő lehetőségeket, megszabva ugyanakkor a korlátokat.

Fehérváry Krisztina