– Mi nem értjük az ORTT döntéseit. A testület sietve öt esztendővel meghosszabbította az RTL Klubbal és a TV2-vel kötött és csak 2007-ben lejáró koncessziós szerződéseket. Ön miért volt más véleményen, mint a többség?

– Először is szögezzük le, elviekben nem ellenzem a szerződéshosszabbítás lehetőségét. Számos helyi rádió, televízió működik becsülettel, megérdemelnék, hogy ne kelljen pályázniuk. Az volt a legnagyobb gondom, hogy miért kellett túlesni ezen ilyen rohamos gyorsasággal a nyári szabadságolások előtti utolsó ülésen, kötelezettségünkkel ellentétben mindenféle elemzés, értékelés nélkül. Ráadásul egyetlenegy szavazással nem csupán a két országos kereskedelmi tévéről döntöttünk, hanem két körzeti frekvenciáról és harminchat helyi jogosultságú médium sorsáról is. Azaz törvénytelenül és méltatlanul járt el az ORTT.

– Lehet úgy dönteni negyven adóról, hogy alaposan felmérik, melyik felel meg a kritériumoknak és melyik nem?

– Természetesen nem, és ez volt a baj. Mint mondtam, magam sem értettem egyet a kapkodással. Az ORTT több tagja azt mondta, azért kell sietnünk, hogy ne csússzunk bele az országgyűlési választások kampányába, mert akkor fennáll a veszély, hogy politikai döntés születhet. De kérdem én, mi köze van az ORTT-nek ahhoz, hogy mikor van a kampány? Úgy gondolom, nekünk a médiatörvény szerint kellene dolgoznunk, az pedig azt mondja, hogy a szolgáltató 14 hónappal a szerződés lejárta előtt jelezheti, ha továbbra is sugározni kíván, míg a testületnek, amennyiben pályázatot ír ki, ezt egy évvel a lejárat előtt köteles megtenni. Mivel a két országos kereskedelmi csatorna szerződése 2007. július 9-én jár le, nekünk 2006 tavaszán kellett volna döntenünk. Emellett azért sem értem a kapkodást, mert itt, a testületnél készült egy naptár, amely szerint az ORTT Irodája idén szeptemberre készíti el az egyik kereskedelmi adóról szóló előterjesztését, és ezután kezdünk tárgyalni róla. Most azonban nem volt sem előterjesztés, sem vizsgálat, csak szavaztunk.

– Azt nyilatkozta a döntés után, és előbb is utalt rá, hogy ön szerint törvényt sértettek.

– Így van, mégpedig több ponton is. A médiatörvény 107-es szakasza szerint akkor lehet koncessziós szerződést hosszabbítani, ha a szolgáltató nem követett el ismételt vagy súlyos jogszabálysértést. Vannak olyan vélemények, hogy ez effajta „lehívható opció”, magyarul az ORTT szinte köteles szerződést hosszabbítani, ha a médium ezt kéri, s csak kivételes esetben mondhat nemet. Én viszont ezzel szemben azt gondolom, hogy amennyiben a törvényalkotó hosszú távra be akarta volna betonozni a szolgáltatókat, akkor nem tíz, hanem eleve tizenöt esztendőre ad koncessziós jogot és nem fogalmaz meg ilyen kritériumokat. Most viszont a testület mindenféle vizsgálat nélkül döntött, amit felelőtlenségnek érzek. Úgy hiszem, legalább két dolgot meg kellett volna alaposan néznünk: azt, hogy milyen társadalmi hatása volt az RTL Klub és a TV2 megjelenésének, és hogy miképpen alakult át a médiapiac az elmúlt több mint nyolc évben. Ezek után pedig mérlegelni, hogy jó-e így, ahogy van, vagy esetleg változtatásra lenne szükség. Ismétlem, mindenféle vizsgálat nélkül súlyos felelőtlenség volt dönteni, s ezzel a testület bebizonyította alkalmatlanságát.

– Súlyos szavak…

– Meglehet. De hadd mondjak egy hétköznapi példát. Tegyük fel, hogy odajön hozzám valaki, és azt mondja, hallotta, hogy a törvény szerint akkor lehet meghosszabbítani a koncessziós szerződést, ha a szolgáltatók nem sértettek súlyosan vagy ismételten jogszabályt. Ez alapján viszont nem érti, hogy akkor miért döntött a testület a megállapodások meghosszabbítása mellett, mert amikor az elmúlt hetekben kapcsolgatta a tévét, többször is látta, hogy az ORTT törvénysértés miatt a műsor szüneteltetésére kötelezte az egyik kereskedelmi adót. Mit mondok ennek az embernek? Azt, hogy igaza van, de a törvényt nem kell ennyire komolyan venni? Ezek után milyen tekintélye lesz a testületnek?

– Azért lehetett ezt megtenni, mert esetleg pontatlan a médiatörvény?

– Tény, hogy előfordulnak benne pongyola megfogalmazások. Ugyanakkor ez ellen lehetett volna tenni, mert fideszes országgyűlési képviselők adtak be törvénymódosítást, pontosan azért, hogy világos legyen, mikor és milyen vizsgálatok után kell dönteni, vagy hogy mit jelent a súlyos és ismételt törvénysértés. Természetesen a kormányoldal tárgyalás nélkül lesöpörte ezt az asztalról, valószínűleg nem volt politikai szándék a helyzet tisztázására. Azt egyébként még nem mondtam, hogy a korábban elsoroltakon kívül eljárásjogi hibát is elkövetett a testület. A médiatörvény szerint a hosszabbításra ugyanazon eljárási szabályokat kell alkalmaznunk, amit a koncesszió létesítésekor – amikor a hosszabbításról döntünk, akkor egyúttal arról is határozunk, hogy az adott frekvenciára írunk-e ki új pályázatot, vagy sem. Ezzel kapcsolatban viszont teljesen világos eljárásjogi procedúrát ír le a törvény, az országos adók esetében például kétfordulós szavazást kell tartani, és az első körben az elnök nem is szavazhat. Most viszont nem ennek megfelelően döntöttünk. Korábban magam is próbáltam tenni azért, hogy mire eljutunk a szavazásig, pontosítsuk, mit hogyan kell tenni, de minden próbálkozásom kudarcot vallott.

– A törvénysértéseken kívül még egy fontos momentum merült fel, nevezetesen a koncessziós díjak megállapítása. Sokan úgy gondolják, a két országos kereskedelmi tévé keveset fizet ahhoz képest, hogy mennyi a reklámbevétel. Egyetért ezzel?

– Egyetértek, mert a televízióban realizálódó reklámbevételek több mint kilencven százalékát a két országos kereskedelmi adó viszi el. A TV2-nek és az RTL Klubnak tavaly összesen mintegy 60 milliárd forintos bevétele volt reklámokból, ez azt jelenti, hogy a teljes reklámköltés 36 százaléka ennél a két csatornánál csapódik le. Egyértelműen duopol helyzet alakult ki, ennek fényében valóban mélyen áron alul adta ki a testület a két frekvenciát, hiszen csupán mintegy másfél-másfél milliárd forintot fizetnek a kereskedelmi tévék évente. A törvény arra is kötelezne bennünket, hogy akadályozzuk meg a monopóliumok létrejöttét.

– A Viasat3 csatorna vezetője azt nyilatkozta a Népszabadságban, hogy ők hajlandóak lettek volna többet is fizetni, ha megkapják valamelyik frekvenciát. Lett volna lehetőség arra, hogy az ORTT olyan versenyt teremtsen a tévék között, ahol az RTL-en és a TV2-n kívül más is labdába rúghat?

– Természetesen. Csak ismételni tudom önmagam: a médiatörvény nem azt mondja, hogy a koncessziós szerződéseket öt évvel mindenképpen meg kell hosszabbítani, csupán lehetőséget ad erre. A testület dönthetett volna úgy is, hogy pályázatot ír ki a két jogosultságra. Elképzelhető, hogy a Viasaton kívül is lettek volna olyan televíziós társaságok, amelyek szívesen indultak volna az egyik frekvenciáért, ám az ORTT ezzel a döntésével 2012-ig befagyasztotta a televíziós piacot.

– Erős kétségek merültek fel az m3-as csatorna indításával kapcsolatban is, az ORTT mégis nyilvántartásba vette az adót.

– Magam ezzel a döntéssel sem értettem egyet. Már csak azért sem, mert a médiatörvény azt írja, a Magyar Televíziónak két csatornája van. Ahhoz tehát, hogy az m3-as adó elinduljon, véleményem szerint törvényt kellene módosítani, kétharmaddal, s úgy tartottam volna helyesnek, ha a jogszabályi háttér rendezéséig a testület nem dönt a nyilvántartásba vételt illetően. Akik a csatorna mellett álltak, azzal érveltek, az sincs leírva, hogy nem lehet több adója a köztévének. Én viszont azt gondolom, a törvényalkotó azért fogalmazott úgy, hogy az MTV-nek két csatornája van, mert ekkora teret szánt neki a piacon.

– Tegyük félre azt a körülményt, hogy 600-700 millió forintba kerül az m3 indítása, miközben a köztévé kapcsán állandóan pénzhiányról hallani. Ettől eltekintve miért baj az, hogy a Magyar Televízió indít egy új csatornát?

– A szándékkal nincs gondom, nyugodtan indítson az MTV – illetve a Duna TV is, hiszen ők is ezt tervezik – újabb adókat. Ám erre szerintem csak azt követően kerülhetett volna sor, hogy módosították a törvényt és megegyeztek a piaci szereplőkkel. A digitalizáció megvalósulásáig az m3 kábelen jut el a lakásokba, a kábelszolgáltató cégek pedig a közszolgálati adókat kötelesek a legolcsóbb, az úgynevezett alapcsomagba tenni. Így tehát a kábeleseknek két lehetőségük lesz: vagy kivesznek onnan egy másik, nem közszolgálati csatornát, vagy új szűrők behelyezésével bővítik az alapcsomagot. Ez utóbbi viszont országosan egymilliárd forintot meghaladó összeg lenne, amit a cégek nyilván vagy áthárítanak az előfizetőikre, vagy elérik, hogy az állam közpénzből fedezze a költségeiket. Magyarul az m3 indításáért – az említett több mint 600 millió forinton túl is – mindannyian fizethetünk, azok is, akiknél nincs kábeltévé, és nem látják majd az adást. Az indulás költségei kapcsán egyébként azt sem tudjuk, hogy az MTV miből fedezi, ugyanis nem derült ki egyértelműen, a köztévé kuratóriuma felhatalmazta-e egyáltalán Rudi Zoltánt a csatorna megindítására.

– Szinte minden válaszában az volt a kiindulási alap, hogy baj van az ORTT-vel. Mi kell, hogy ez a helyzet megváltozzon? Szigorúbb médiatörvény, vagy más összetételű testület?

– Mindkettő. A médiatörvény sem jó, mert nem a közösségekből indul ki, hanem a különböző egyéni szabadságjogokra – szólásszabadságra, szabad versenyre – épül. Ugyanakkor az is igaz: még a meglévő lehetőségeinket sem használtuk ki. Nincs átlátható szankciórendszer, a testület tagjai gyakran szubjektíven – politikai alapon, vagy az adott szolgáltatóhoz való viszonyuk alapján – döntenek arról, hogy valakit elmarasztaljunk-e. Bizonyos törvénysértésekhez sajnos nagyon liberálisan viszonyul a tagok egy része, ezért történhet meg az, hogy egyes beszélgetős műsorok, valóságshow-k enyhe büntetésekkel megúszták a törvénysértéseket, vagy sok esetben meg sem büntették őket. Más koncepciójú, pontosabb médiatörvény kellene tehát, szükség lenne továbbá egy erős, kiszámítható hatóságra, valamint a média világát felügyelő civil kontrollra egyaránt. Amikor még országgyűlési képviselő voltam, akkor is gyakran kritizáltam az Országos Rádió és Televízió Testület munkáját, amióta viszont tagja vagyok, azóta azt látom, hogy még rosszabb a helyzet, mint gondoltam…