Beérőben a reformok

Idén a karácsonyi időszakban jelentették meg a 2018 tavaszán 79 országban lefolytatott PISA-felmérés eredményeit. A háromévenként levezényelt vizsgálat három területen méri fel a 15 éves diákok tudását és készségeit. A gyerekeknek szövegértésből, alkalmazott matematikából és természettudományos műveltségükről kell számot adniuk papíralapú tesztek segítségével.

Miután a PISA gazdasági alapon életre hívott szervezet megrendelésére készül, elsősorban az iskolában megszerzett ismeretek gyakorlati alkalmazására, a diákok kreativitására és problémamegoldó képességeire kíváncsiak a kérdések összeállítói. A kutatók törekednek rá, hogy a tesztfeladatok egyenlő követelményeket állítsanak minden vizsgálat alá vont ország diákjai elé. Ez azonban nem mindig sikerül, a PISA-felméréseket rendszerint világszerte vitatják az oktatáskutatók. Támadói rendszerint azt kifogásolják, hogy a kérdéssorok és a követelmények a globális világcégek érdekeit szolgálják, leértékelve számos ország oktatási rendszerét. Mint a tekintélyes brit gazdasági lap, a The Economist közzétette, ma már az OECD-országok oktatáspolitikusai is gyanakvással szemlélik a PISA következtetéseit. Mindazonáltal jó tudni, hogy a nemzetközi konzorcium által levezényelt PISA csak egyike azoknak a felméréseknek, amelyek a különböző országok oktatási rendszerének eredményességét vizsgálják.

Teljesítmény számokban

Idén nincs okunk különösebb panaszra. Diákjaink tudása mind szövegértésben, mind matematikában vagy a természettudományos ismeretek területén is megközelítette a legfejlettebb OECD-országok átlagát, csak 1-2 százalékkal maradtunk el tőlük. Ez a vizsgált államok középmezőnyében biztosít számunkra helyet. Örvendetes a javulás a 2015-ben elért pontszámainkhoz képest. A magyar tanulók a szövegértés területén a korábbi 470 helyett 476 pontot, matematikából 477 helyett 481-et, a természettudomány terén 477 után most 481-et értek el.

Összehasonlításként érdemes megszemlélni néhány más ország eredményeit is. Szövegértésben az olasz gyerekekkel teljesítettünk egy szinten, jobbak voltunk a luxemburgi diákoknál, de nyolc ponttal elmaradtunk az osztrák tizenöt évesektől. Matematikában a magyar diákok a spanyolokkal azonos eredményt értek el, hat ponttal gyengébben teljesítettek az olaszoknál, de három ponttal jobbak voltak az USA iskolásainál. A természettudományos ismeretek alkalmazásában szintén abba a bolyba kerültek a magyarok, amelyben a spanyol és az olasz diákok is voltak. Előbbiektől három ponttal maradtunk el, ám az olasz pontszámnál tizenhárommal többet szereztünk.

A szomszédos országok közül Szlovénia és Ausztria diákjai teljesítettek jobban, mint a magyar tanulók. Igaz, az osztrákok minden területen gyengébbek voltak, mint 2015-ben. Horvátország szövegértésben, Szlovákia pedig matematikából szerzett néhány ponttal többet, mint a mi tizenöt éveseink. Szerbia, Románia vagy Ukrajna diákjai azonban nagyságrenddel kevesebb pontot szedtek össze.

A PISA-felmérés eredményei ismét felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar diákok teljesítményében egyaránt jelen vannak a kiváló és a harmatgyenge eredmények. Maruzsa Zoltán államtitkár szerint azonban a két felmérés között eltelt három évben örvendetesen, több mint két százalékkal csökkent a vizsgált területeken a gyengén teljesítők aránya. A végeredmény pedig nem tér el jelentősen a többi OECD-országban tapasztalhatónál. A kiválóak és az alulteljesítők közötti különbség az államtitkár szerint elsősorban a közoktatási rendszer átalakításának, az iskolák állami kézbe vételének és az intézményrendszer fejlesztésének köszönhető. Ezt támasztja alá a PISA egy másik következtetése, amely szerint a javuló hazai eredmények azt is mutatják, hogy a magyar pedagógusoknak sikerül mérsékelni a gyerekek szociális helyzetéből fakadó hátrányok hatását. Magyarországon egyébként lényegesen nagyobb a családi háttér szerepe az iskolai előmenetelben, mint másutt a fejlett világban.

Maruzsa Zoltán kiemelte, az eredmények nyilvánvalóan tükrözik azokat a változásokat is, amelyek a családtámogatásban és a családok munkaerőpiaci helyzetében, anyagi helyzetük stabilizálódásában következtek be.

Javuló közérzet

A PISA természetesen nem csak a fejlett országok tanulóinak ismereteit vizsgálja. A kutatók arra is rákérdeznek, hogy érzik magukat az iskolákban, mennyire elégedettek tanáraikkal, hogy érzik magukat a bőrükben. A teszteléskor éppen ezért pszichometriai módszereket is alkalmaznak.

E területen szintén kedvezők a magyar eredmények. Az iskolai légkört firtató kérdésre ugyan a diákok 23 százaléka azt a választ adta, hogy a felmérés előtti hónapban legalább egyszer része volt piszkálódásban, de ez megfelel az OECD-átlagnak. Nem indokoltak tehát azok a rémüldözések, hogy nálunk mindent elborít az iskolai erőszak. Ráadásul az is kiderült: a tanulók 90 százaléka általában talál kiutat szorongatott helyzetből. A többi vizsgált országban a gyerekeknek csak 84 százaléka nyilatkozott ugyanígy.

A felmérés azt is megmutatta, hogy a szabályok szigorodása sikerrel mérsékelte az iskolai hiányzásokat is. A gyerekeknek mindössze 12 százaléka maradt távol legalább egy napot a felmérés előtti két hétben, ami lényegesen kevesebb, mint a vizsgált országok átlaga. Ennél is reménykeltőbb, hogy a megkérdezett gyerekek háromnegyede szerint tanárai szeretik a munkájukat. Emellett az OECD-átlagnál többen, közel 70 százalékban elégedettek a tanulók az életükkel.

Ellenzéki vészharangok

A matematikai, szövegértési és természettudományos ismeretek alkalmazásának, valamint a tanulói elégedettség mutatóinak javulása szembeötlő ugyan, ám az ellenzék szerint a számok a magyar oktatási rendszer kudarcát mutatják. Úgy látják, a tény, miszerint a diákok összteljesítménye számos területen 1-2 százalékkal alatta marad az OECD átlagának, az az oktatás állami irányításának számlájára írható. Véleményük szerint a magyar iskolák képtelenek rá, hogy modern, alkalmazható tudást nyújtsanak az új nemzedéknek. A tanárok és a gyerekek túlterheltsége pedig a tehetségeseknek sem adja meg a kibontakozás lehetőségét, megöli a diákok lelkét, kreativitását.

Érveik alátámasztására általában az élbolyba tartozók, vagyis a szingapúriak vagy a finnek példáját hozzák fel. Arról ugyanakkor hallgatnak, hogy az OECD legjobbjait többnyire nem érintette a liberalizmusnak a szellője sem. A szingapúri vagy kínai gyerekek általában sokkal több időt és energiát kénytelenek fordítani tanulmányaikra, mint a magyarok. Az eléjük állított követelmények pedig sokkal keményebbek. A finn gyerekek pedig az érettségivel együtt legalább egy, de inkább több szakmát is elsajátítanak, tudásukról szigorú vizsgákon kell számot adniuk.

Az ellenzéki értékelések elhallgatják ugyanakkor, hogy a magyar eredmények a legfejlettebb országok középmezőnyébe tartoznak.