A Stop Soros hatására hazánkban a Soros-szervezetek várhatóan beszüntetik az illegális bevándorlást szervező tevékenységüket, ugyanakkor a nemzetközi szintű nyomás és migránspropaganda nem fog megszűnni, sőt fokozódni fog. Minden nemzetközi fórumon, brüsszeli tárgyaláson meg akarják majd törni hazánkat – mondta a Demokratának Deák Dániel politológus. A Figyelő főmunkatársával az európai folyamatok mellett a magyarországi ellenzék válságáról is beszélgettünk.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– I Welcome címmel indított migránspárti kampányt a Soros-kötődésű Amnesty International. Ebben egyebek mellett arról írnak: mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy menedéket kérjen egy másik országban, mert „ez emberi jog”, illetve kormányzati szinten segíteni kellene a családegyesítést és a bevándorlók letelepedését. Az ilyen törekvésekkel szemben elegendő eszköz az Országgyűlés előtt lévő alaptörvény-módosítás, illetve Stop Soros törvénycsomag?

– A Stop Soros törvénycsomag Magyarország területén ugyan megakadályozza a Soros-féle szervezetek illegális bevándorlást támogató tevékenységét, azonban ezeknek a jogszabályoknak a hatálya nem terjed ki más országokra. Ebből fakadóan az amerikai milliárdos szervezetei hazánk helyett a balkáni migrációs útvonal országaiba, illetve Nyugat-Európába helyezik át erőforrásaikat. Így miközben Albániától kezdve Bosznia-Hercegovinán át egészen Horvátországig segítik az illegális bevándorlók beáramlását, fenn tudják tartani a nyugatról érkező Magyarország-ellenes politikai nyomást. Ennek a folyamatnak a része az is, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok budapesti irodája Berlinbe költözik, ahol a balliberális politikai elittel kéz a kézben igyekeznek majd hazánk bevándorlásellenes álláspontját ellehetetleníteni. Mindezt Soros György is egyértelművé tette nemrég megjelent publicisztikájában, amelyben kifejtette: minden támogatást meg fog adni a Merkel–Macron-tengelynek annak érdekében, hogy ráerőltessék a kelet-európai államokra a bevándorláspárti akaratukat. A Stop Soros hatására tehát hazánkban várhatóan beszüntetik a Soros-szervezetek az illegális bevándorlást szervező tevékenységüket, ugyanakkor a nemzetközi szintű nyomás és migránspropaganda nem fog megszűnni, sőt fokozódni fog.


– Ez mit jelenthet?

– Minden nemzetközi fórumon, brüsszeli tárgyaláson meg akarják majd törni hazánkat. Ennek része a gazdasági nyomásgyakorlás is a 2020 utáni uniós költségvetési ciklus forrásainak elosztása kapcsán.


– Ausztriától Olaszországig sorra erősödnek meg azok a pártok, amelyek másként képzelik el a migrációs válság kezelését, mint a brüsszeli elit. Várhatóak olyan határozott lépések máshol is, mint amilyeneket a magyar kormánytól láthatunk?

– Az elmúlt időszakban a visegrádi négyek nagyon sok szövetségest szereztek maguknak, ugyanakkor a kvótapárti államok még mindig többségben vannak az Európai Unión belül. Ilyen ország például Olaszország is, melynek új miniszterelnöke világossá tette, hogy támogatna egy automatikus migránselosztó mechanizmust a tagállamok között. Ugyanígy kvótapárti Németország, Franciaország és a Benelux államok vezetése is. Ráadásul a Századvég Alapítvány Projekt28 közvélemény-kutatása alapján a legtöbb nyugati államban a lakosság is támogatná a kvótákat. Mindez abból fakad, hogy ezekben az országokban is látják, milyen komoly problémákat okoz a tömeges bevándorlás, így meg kívánnak szabadulni ettől a tehertől, és szét kívánják teríteni a migránsokat a keleti államok között. Ezzel az az abszurd helyzet állt elő Európában, hogy miközben egyre több ország osztja a magyar bevándorláspolitikai elképzeléseket, és meghoznak bizonyos döntéseket, addig a kötelező kvótákban tapasztalt kiengesztelhetetlen ellentét miatt a kontinens továbbra is megosztott marad.


– Kevesebb mint egy év van az EP-választásokig. Mi a valószínűbb: még keményebb eszközökkel próbálják megtörni a kötelező kvótát elutasító tagállamokat, mielőtt esetleg megváltoznának az erővonalak az Európai Parlamentben és a Bizottságban, vagy a további népszerűség-csökkenés elkerülése érdekében halogatják majd a végleges döntést?

– A közvélemény-kutatások és az elmúlt időszak európai választásai alapján jelentősen át fog alakulni az Európai Parlament összetétele. A bevándorlással szemben kritikus politikai erők mindenképpen meg fognak erősödni, a balliberális politikai elit pedig újabb pofont kap majd. A legnagyobb uniós országok mindegyikében történelmi mélyponton vannak a baloldali pártok, mindez most már az EP-ben is megmutatkozik. Ennél ugyanakkor sokkal fontosabb az Európai Bizottság, melynek összetétele 2019-ben szintén megváltozik. Mivel az elmúlt négy évben, néhány országot leszámítva, szinte teljesen lecserélődtek a tagállami kormányok, egy teljesen más, a bevándorlással szemben kritikus álláspontot képviselő Bizottság felállására lehet számítani. Mindezt látják a mostani brüsszeli vezetők is, így a lehető legtöbb bevándorláspárti intézkedést igyekeznek még ebben a maradék egy évben átverni a tagállamokon. Ezért én arra számítok, hogy az elkövetkezendő hónapokban még az eddigieknél is keményebb eszközöket vetnek majd be.


– A hazai ellenzék a jelek szerint még nincs túl a választási eredmény okozta sokkon, bárhová nézünk, bizonytalanságot, belharcokat látunk…

– Az ellenzék szinte teljes egésze Soros György és a brüsszeli liberális politikai elit kívánságait lesi, a magyar választópolgárok akaratával pedig egyáltalán nem törődik. Ebből fakad többek között, hogy a választók immár harmadszor tették egyértelművé: nem akarják ezeket a politikusokat a hatalom közelében látni. Mivel ezek a formációk ilyen régóta kiszorultak a hatalomból, az egzisztenciális küzdelmek rendkívül meghatározóvá váltak. A jelenlegi válság komolyabb, mint az eddigiek, Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalícióján kívül nincsen olyan párt, amelyik egységet mutatna a választók felé. Ezt ki is használja a volt miniszterelnök, előállítva ezzel azt az ellenzék számára a lehető legrosszabb helyzetet, hogy a legnépszerűtlenebb és legelutasítottabb magyarországi politikus lett az ellenzék legkarizmatikusabb és leghangosabb vezetője.


– A Jobbik egyenesen a szakadás szélén áll. A korábbi nagyobb botrányokat, mint a Szegedi Csanád-ügy vagy Novák Előd háttérbe szorítása, jelentősebb népszerűség-csökkenés nélkül vészelték át. Mélyebb-e a jelenlegi válság? Mekkora veszteség, hogy most már nincs meg az a sajtótámogatás, amit a Simicska-médiától megkaptak az elmúlt három évben?

– A Jobbik a totális eljelentéktelenedés útjára lépett, gyakorlatilag önmagát számolja fel a párt. Vona Gábor lemondását követően sorra lehetetlenítették el és zárták ki a megmaradt népszerű és ismert jobbikos politikusokat. Dúró Dóra, Morvai Krisztina, Toroczkai László és a további meghatározó arcok távozásával kizárólag másod-, illetve harmadvonalbeli politikusok maradtak a Jobbikban, akikkel csupán hosszú agonizálásra lesz képes az egykori nemzeti párt. Ezt a reménytelen helyzetet ismerte fel Simicska Lajos is, aki láthatóan bedobta a törölközőt, és teljesen lemondott a „Jobbik-projektről”. Külső finanszírozó híján a mostani, elkeserítő képet festő politikusi gárdával egy süllyedő hajó képét festi a Jobbik. Ezt jelzik a legfrissebb kutatások is, melyek a párt további gyengülését mérik.


– Az MSZP-nél tisztújításra készülnek. Látszik bármilyen koncepció? Van-e visszaút a szocialisták számára?

– Míg az identitását vesztett Jobbik hosszú agonizálás elé néz, addig az MSZP a haláltusáját vívja. Bárki is lesz az új vezető, a belső megosztottság és az MSZP mint „márkanév” teljes mértékű lejáratódása okán nincsen jövő a párt előtt. Ennek szinte az összes elnökjelölt a tudatában van, ezért beszélnek arról, hogy vagy megszüntetnék a pártot és egy újat hoznának létre, vagy arról, hogy valamilyen új pártszövetséget alapítanának Gyurcsány Ferenccel közösen. A legesélyesebb jelölt a párt erős embere, Puch László által támogatott Tóth Bertalan, azonban Mesterházy Attila és Kunhalmi Ágnes pozíciói is jók a szocialista párton belül. Ha végül a frakcióvezetőként egyetlen emlékezetes felszólalást elmondani nem tudó Tóth Bertalan lesz az MSZP elnöke, akkor borítékolható a párt szétesése, míg Kunhalmi Ágnes esetében a Gyurcsány-féle „demokrata párt” létrehozása vehető biztosra. A mostani felhozatalból talán az egyszer már megbukott Mesterházy Attila tudná leginkább egyben tartani a szocialista pártot. (Lapzártánk után Kunhalmi Ágnes bejelentette, nem indul az elnöki posztért – a szerk.)


– Mint utalt is rá, a Gyurcsány-féle DK-t kivéve teljes tanácstalanság és zavarodottság látszik a balliberális térfélen. Egy év alatt – a jövőre esedékes választásokig – lehet bármit építeni erre a romhalmazra?

– Az ellenzéki pártok mindegyike a túlélésre játszik, egyedül a Demokratikus Koalíció és az LMP mutat életképes jeleket. Ilyen állapotban még az országgyűlési választásnál is nagyobb pofonra számíthat az ellenzék az EP-választáson, ráadásul másfél éven belül itt a pártok hálózatépítése szempontjából rendkívül fontos önkormányzati választás is. Amíg ezek a politikusok nem ismerik fel: nem abból áll az ellenzéki politizálás, hogy mindent tagadni kell, amit a kormány mond, addig nem lesz változás. Nemzeti sorskérdésekben igenis együtt kéne működniük a nemzeti oldallal, többek között támogatniuk kéne a társadalom túlnyomó többsége által elvárt bevándorláspolitikai lépéseket.