Beszivárgó propaganda

Iskolaigazgatók, akadályozzák meg a gyerekek kerülő utas LMBTQ-befolyásolását! címmel indított petíciót a CitizenGO. Ebben a keresztény érdekvédelmi csoport arra mutat rá, hogy az LMBTQ-propaganda a gyerekvédelmi törvény ellenére is utat tör magának az iskolákba. Ha közvetlenül nem tudnak jelen lenni a szervezeteik, akkor a tanárokon keresztül igyekeznek befolyásolni a diákokat.

Három városban, Budapesten, Pécsett és Szegeden hirdettek ugyanis képzéseket a helyi pedagógusoknak ez év elején. Ezeken pedig nem csupán az iskolai diszkrimináció csökkentésének módjairól adnak elő, hanem az LMBTQ-ideológia gondolatiságát is sulykolják. A Labrisz Leszbikus Egyesület és az Amnesty International Magyarország Befogadó Terek elnevezésű oktatási projektje 16 órás ingyenes továbbképzés. Ennek pedig saját bevallásuk szerint „egyik kiemelt célja, hogy minél több olyan iskola legyen Magyarországon, ahol a szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó diákok biztonságban érzik magukat, önmaguk lehetnek és kibontakoztathatják képességeiket, mert a társaikkal egyenlő jogokat élveznek”. A Labrisz nyilvánvalóvá tette, hogy saját eszközeivel a gyerekvédelmi törvény ellen küzd, a Facebookon ugyanis úgy fogalmazott, hogy a képzést elvégző tanárok „eligazodnak az LMBTQI-fogalmak között, valamint ismerik a homofób és transzfób törvény negatív társadalmi hatásait,” továbbá „be tudnak építeni szexuális és nemi kisebbségeket érintő tartalmat az óráikba”.

Az ilyen irányú továbbképzés távolról sem újdonság Magyarországon, dacára annak, hogy a gyerekvédelmi törvény kapcsán a balliberális média váltig állította, hogy LMBTQ-lobbi eleve nincs, de ha van is, egészen biztosan nem pályázik az iskolásokra. Ehhez képest a Labrisz már 2000 novemberében elindította Melegség és Megismerés című programját, amelyhez 2007-ben csatlakozott a Szimpozion Egyesület. E program keretében készült a Labrisz 2018-as oktatási segédanyaga is, amelynek célja, hogy „érzékenyítse” a nevelőket, akiket a beléjük nevelt „heteronormatív panelek” akadályoznak a tabuk leküzdésében.

A 2018-as anyagban azt írták a Melegség és Megismerés programról, hogy kezdete óta évente körülbelül harminc iskolába kaptak meghívást, ezer-ezerötszáz nevelőt és fiatalt elérve. Eljutottak „osztályfőnöki órákra, tolerancia-/emberi jogi napokra és egészségnevelési programokra” is, de felsőoktatási intézményekbe, sőt céges eseményekre is. A 45 percestől többórásig tartó foglalkozásokat „két, erre a feladatra speciálisan felkészített, képzett LMBTQ-személy tartja,” írták. Önmagában ebből a leírásból is nyilvánvaló, hogy amikor a gyerekvédelmi törvény kapcsán a kormányoldal arról beszélt, hogy nem szabad beengedni az LMBTQ-lobbit az iskolákba, akkor nem valamely teoretikus vagy még csak Nyugaton előforduló jelenséggel vették fel a harcot, hanem egy hazánkban és évtizedek óta jelen lévő törekvéssel.

Noha a címe arra utal, hogy a program célja biztonságos teret teremteni a homoszexuális fiatalok számára az oktatásban, megszüntetni az őket sújtó kirekesztést, zaklatást, eloszlatni a beállítottságukat övező tévhiteket, már a segédanyag elején található szószedet is vastagon ideologikus. Ciszheteró, hegemón maszkulinitás, heteronormativitás, heteroszexizmus, patriarchális társadalom, transzfóbia, társadalmi nem – hogy csak néhány szócikket említsünk.

A segédanyag cseppet sem burkoltan keresztényellenes is, hiszen megállapítja, hogy azonos nemű párkapcsolat felvállalása „különösen nehéz lehet ez egy olyan, hierarchikusan berendezett, tekintélyelvű közegben, ahol a hagyományos keresztény, konzervatív értékrend szerinti család-/párkapcsolati modell a követendő minta”. Hogy egészen világos legyen az üzenet, az egyik rajzon az iskolai folyosón egymás kezét fogó lányokat mérgesen számon kérő lány keresztet visel a nyakában, mögötte pedig még rémisztő árnyékszörnyek is vannak.

Markáns eleme az anyagnak a genderideológia is, olyan megállapításokkal, miszerint „a lányok és fiúk kettéosztása erősíti a nemeket egymással szembeállító, dichotóm, heteronormatív szemléletet, amelybe egy transznemű, illetve nemi identitásában bizonytalan vagy a kettéosztást tudatosan elutasító fiatal nem fér bele”. A tanárokat arra biztatják, hogy a szalagavatót is használják fel nézeteik terjesztésére: támogassák, hogy a lányok lányokkal, a fiúk pedig fiúkkal is táncolhassanak, demonstrálva az iskola „toleráns szellemiségét”. Ezek után aligha meglepő, hogy a segédanyag szerint a „családi életre nevelés kerettanterve […] nyíltan heteroszexista, homofób és transzfób”.

A segédanyagban megjelenített egyik szituációban már nem a diákok védelméről van szó, hanem arról, hogy a tanár „előbújik”, azaz saját szexuális beállítottságáról beszél a diákoknak, a Pride képeit vetítve, arcán „az előbújás avagy coming out felszabadító mosolyával”.

A CitizenGO petíciója szerint a hasonló képzéseket 78 ezer euróval, azaz több mint harminc millió forinttal dotálja az Európai Bizottság. Mint írják, a Háttér Társaság oldaláról kiderül, hogy a „Befogadó terek létrehozása emberi jogi és alternatív oktatási módszerekkel (Creating Inclusive Spaces through Human Rights Education and Alternative Learning Journeys) című projektet az Európai Bizottság Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek (CERV) programja 177 202,59 euróval támogatja, amelyből az Amnesty International Magyarországra 78614 euró támogatás jut”.

Annak fontosságával a CitizenGO is egyetért, hogy minden diák biztonságban érezze magát és egyenlő jogokat élvezzen a társaival. Ugyanakkor megállapítják, hogy az LMBTQ-lobbi saját céljainak megfelelően értelmezi a „biztonság”, a „diszkriminációmentesség” vagy a „jogegyenlőség” fogalmait. „Szerintük az az iskola biztonságos és befogadó, ahol bemondásra elfogadják, hogy valaki mától más nemű, ahol kisöprik a keresztény értékrendet, ahol nem az az alap, hogy a fiúknak a lányok tetszenek, a lányoknak pedig a fiúk, és ahol »igazi férfinak« kellene tekintenie egy diáklánynak az őt felkérő fiúruhába öltözött lányt”, írják.

A CitizenGO szerint azért is súlyos probléma az LMBTQ-érzékenyítés, mert „a kerülő utas kiképzés lehetetlenné teszi a szülők számára, hogy kivegyék a gyermeküket egy LMBTQ-témákat felölelő foglalkozásról, hiszen nem tudhatják előre, hogy egy adott tanórán szóba kerül-e a téma”.