Borvizeink
Európa az ásványvízforrások hazája, és a Kárpát-medence a korona rajta. Az egykor legendás hargitai borszéki víz legendás márka volt a Monarchiában, és internetes áruházakban pár éve nálunk is újra kapható. A borvíz dúsan gyöngyözik a benne lévő szén-dioxidtól, kellemes savanykás az íze, és ma már országszerte számtalan más helyen is palackozzák.
A Kárpát-haza fürdői és ásványvizei messze földön híresek. Ha a hargitai fenyvesek között kanyargó utakon járunk, a hegyoldalak támfalából egyszerű vascsövek állnak ki, és belőlük csordogál az ásványvíz. A székelyek nagy lajtos kocsikkal jönnek a borvízért, majd elviszik az apró falvakba, ahol eladják vagy palackozzák. Csak Borszéken több mint tucatnyi, gáztartalmában különböző, ám nehéz borvizet adó forrás található. Magyarországon ma az elfogyasztott ásványvíz átlagos mennyisége egy emberre számítva évi 105 liter, a székelyek azonban ennél is több borvizet ihatnak, hiszen az utakon egymást érik az ásványvizet szállító fogatok, autók. Bereckben különösen kedveltek a különböző ízű borvizek, palackozva, szinte csemegeként fogyasztják őket.
Az ásványvíz a testszövetekkel lép kölcsönhatásba. Jellegét a benne lévő oldott vegyületek és gázok adják meg. Jelenlegi hazánkban 500 olyan mélységi kút ismert, amely vegyi összetételét tekintve ásványvizet szolgáltat. A kutak mélysége néhány tíztől 2550 méterig terjed. Közel 120 kút és forrás ad elismert minőségű természetes ásványvizet, közülük 45-50 vizét palackozzák. Az egyik párizsi Aqua Expón kiérdemeltük a három legjobbnak járó „ásványvíz-Oscart”.
A Kárpát-medence hidrológiai gazdagságát annak köszönheti, hogy két kiterjedt hévíztároló rendszer is elhelyezkedik a föld alatt. A Pannon-tenger maradványának számító fölső rétegek nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmaznak, míg mélyebbről nátrium-kloridos víz tör fel. A csillaghegyi ásványvizet például már az ősember is használta. A kelták első településére – Ak-Inkre – építették a rómaiak Aquincumot, ide vezették le a csillaghegyi vizet. A kékkúti Theodora-forrást régi anyagból épített oltárkövek díszítették.
Az ásványvizek elemzését igen korán, az 1854-ben Parajdon született Hankó Vilmos vegyész végezte el. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának analízisét az ásványvizes üvegeken korábban mindig feltüntették. Amíg Székelyföldön élt, az ottani borvízkutakat, fürdőket vizsgálta. Eszerint a kovásznai Pokolsár, a Horgász-, Sós- és Hankó-forrás vizei a legkitűnőbb alkáli sós savanyú italok közé tartoztak. Málnásfürdő szénsavas, vasas, jódos, nátriumos vizét pedig szintén palackozták. A legnagyobb hírnévre mégis Herkulesfürdő tett szert szén-dioxidban és kén-hidrogénben gazdag vize okán. Utóbbi ivóforrási is könnyen megközelíthetőek; Főkút, Újkút és Mária-forrás.
Ha a trianoni rablóbéke nem csonkítja meg az országot, a hatalmas mennyiségű ásványvíz- és meleg fürdő Európa-hírű gyógyturizmust vonzhatott volna.
