Budapest az otthonunk
Mi továbbra is azt szeretnénk, hogy városunk hasonló ütemben fejlődjön tovább, mint 2010 és 2019 között, ehhez kerületi és fővárosi szinten is megvan a koncepciónk, megvannak az ötleteink – mondta a Demokratának Láng Zsolt, a Fidesz–KDNP fővárosi frakcióvezetője, a Fidesz új budapesti elnöke. A II. kerület volt polgármesterével az önkormányzati választás tapasztalatairól, a múlt újra pozícióba került embereiről és a kormánypártok budapesti terveiről beszélgettünk.– „Hogy győzhetett a Fidesz mintakerületében az ellenzék?” – egy nappal az önkormányzati választás után ezzel a címmel készített videóriportot a II. kerületben az Index. Tucatnyi választót szólaltattak meg utcai körkérdésük során, és még azok sem mondtak semmi rosszat az ön tizenhárom éves polgármesterségéről, akik egyébként vállaltan az ellenzéki pártokat támogatták. Hogyan nyerhetett mégis a baloldal jelöltje, Őrsi Gergely?
– Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy októberben hangulati szavazás volt: sokan elsősorban érzelemből voksoltak. Az ellenzéki pártok és a média igyekeztek a kampányban maximálisan felerősíteni az emberek egy részében az évek alatt tudatos munkával felébresztett protestérzést. A sok egyéb manipuláció után a végén egy konkrét üggyel, a Borkai-botránnyal felszínre hozták az indulatokat, és ez elég volt ahhoz, hogy a választók egy része akkor is az ellenzéki jelölteket támogassa, ha egyébként nem volt elégedetlen a városát vagy kerületét irányító fideszes polgármester tevékenységével. Nekem is többen mondták, hogy októberben nem rólunk, polgármesterekről szavaztak, hanem ez egy „Fidesz kontra mindenki más” csata volt. Hamarosan kiderül, hogy azok, akik a kampányban folyamatosan sárral dobáltak, hamis állításokkal támadtak, és gazdaságilag tarthatatlannak látszó ígéretcunamival igyekeztek elnyerni a választók bizalmát, hogyan tudják vezetni a várost. Budapest és a II. kerület érdekében remélem, hogy nem törik meg az elmúlt években tapasztalt fejlődés.
– Csizmadia László, a CÖF vezetője lapunknak adott interjújában azt mondta, a vesztes polgármestereknek is a tükörbe kell nézniük. Úgy fogalmazott: „ha valaki öt- vagy kilencévnyi bizalmat kapott eddig a helyi szavazóktól, de ezúttal nem választották meg újra, akkor annál komoly hibák lehettek. Az illetőnek lett volna ideje arra, hogy megtalálja a hangot az adott közösséggel, közel kerüljön hozzá, megismerje az életét és az érdekeit.”
– Azt jónak tartom, hogy a polgári oldal szellemi holdudvara is foglalkozik azzal, hogy mi történt októberben, miért szerepeltünk várakozáson alul. Ezeket a beszélgetéseket és véleménycseréket azonban már csak azért is érdemes először a széles nyilvánosság helyett a saját köreinkben lefolytatni, értve ezalatt a Fidesz-alapszervezeteket, a polgári köri csoportokat, polgári egyesületeinket, politikai elemzőket is, hogy ne vigyük félre egymást olyan elhamarkodott kijelentésekkel, amelyeket a nyilvánvaló tények, számok, statisztikák nem igazolnak, sőt esetenként cáfolnak. Vannak, akik szerint Csizmadia úr kijelentései nem maguktól születtek, hanem mások mondatták vele őket, olyanok, akik a rájuk eső nyilvánvaló politikai felelősségről akarják elterelni a figyelmet, saját csapattagjaik kárára szeretnék megúszni az őszinte szembenézést. Ezt a feltételezést azért nem hiszem el, mert senkinek nem lehet érdeke rossz irányba terelni a csónakot, amelyben több millióan ülünk és haladunk a 2022-es választások felé. Közös érdekünk, hogy folytatódjon a polgári kormányzás.
– Tehát nem az októberben vereséget szenvedő polgármesterek hibáztak?
– Azzal egyetértek, hogy amennyiben egy egyéni képviselő- vagy polgármesterjelölt kevesebb szavazatot kap, mint amennyit az őt támogató szervezetek, akkor súlyos felelőssége van az eredményben. Az is elgondolkodtató, ha valakit kevesebben támogatnak az újbóli megmérettetésen, mint amikor előző mandátumát szerezte. Ám ha valaki több száz vagy akár több ezer szavazattal felülmúlja a pártját vagy a saját korábbi eredményét, az is egyértelmű jelzés, és azt mutatja, hogy az adott jelölt hasznára van politikai közösségének. Ezért is kell óvatosan bánni az olyan általánosító megjegyzésekkel, mint amilyeneket Csizmadia úr is tett.
– Hogyan értékeli azt a tizenhárom évet, amit a II. kerület élén töltött?
– Működési hiánnyal vettük át a kerületet 2006-ban, és úgy, hogy az addigi, Horváth Csaba fémjelezte vezetésnek nem volt fejlesztési koncepciója. Tizenhárom évvel később egy kiszámítható, stabil gazdálkodású, prosperáló városrészt adtunk át a most megválasztott polgármesternek. Mindvégig arra törekedtünk, hogy láthatóak legyenek a célok és az irányok. Lépésről lépésre teljesítettük az ígéreteinket, mindezt természetesen úgy, hogy ebben a több mint tíz évben nem vettünk fel hitelt: hatmilliárd forinttal adtuk át a kasszát. A közel másfél évtized fejlesztései pedig magukért beszélnek. Aki ismerte a kerületet 2006-ban, és átsétál rajta ma, az pontosan látja, hogy honnan hová jutottunk. Azt is komoly eredménynek érzem, hogy amint még a cikk elején említett Index-videó leírásában is szerepelt, itt nem voltak botrányok, hiába igyekeztek felépíteni a sajtóban néhány műbalhét. Nyilván követtünk el hibákat, a választás után is rengeteget gondolkodtam azon, mit kellett volna másképpen csinálnunk, de azt nyugodt szívvel mondhatom, hogy rengeteget dolgoztunk ebben az időszakban, és arra törekedtünk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a lehetőségeinkből. Büszke vagyok arra a munkára, amit kollégáimmal elvégeztünk.
– Most újabb nagy feladatot kapott, hiszen ön lett a Fidesz–KDNP fővárosi frakcióvezetője, majd december közepén megválasztották a Fidesz budapesti elnökének is. Több szempontból is egészen más helyzetben vannak most a fővárosban a kormánypártok, mint az előző kilenc évben…
– Nyilvánvalóan meg kell szokni ezt az új szerepet, teljesen más típusú feladat, mint a polgármesterség volt, de szintén nagy kihívás. Amikor a közelmúltban találkoztunk a miniszterelnök úrral, és beszéltünk Budapest jelenéről, jövőjéről, egyetértettünk abban: az új helyzetben is azért kell dolgoznunk, hogy amit lehet, jobbá tegyünk a nemzet fővárosában. Ugyanakkor minden esetben szóvá kell tenni, ha egy döntést rossznak, felelőtlennek tartunk, és úgy látjuk, nem szolgálja az itt élők érdekét. A budapesti Fideszben, a fővárosi frakcióban számos nagy tapasztalatú volt és jelenlegi polgármester, képviselő dolgozik; biztos vagyok benne, hogy szakmailag meg tudunk felelni az előttünk álló kihívásoknak. Megtisztelő, hogy ennek a munkának a megszervezését, koordinálását rám bízta a miniszterelnök úr, a frakció és a budapesti tagság. A legjobb tudásom szerint tevékenykedem majd a következő években is.
– Rögtön a Fővárosi Közgyűlés első ülésén kiderült, hogy nem csupán több főpolgármester-helyettese lesz Budapestnek, mint az elmúlt kilenc évben, de számos olyan politikus visszatér a közéletbe, aki fontos pozíciókat töltött be az MSZP–SZDSZ-kormányok idején. Ez meglepte?
– Sokan elfeledkeznek róla, hogy Karácsony Gergely 2002 és 2008 között a Miniszterelnöki Hivatal politikai tanácsadója volt, tehát ő sem számít új arcnak. Kaméleonként tudja változtatni a színét, képes eltűnni, ha arra van szükség, és persze a média segítségével szorgosan próbálta elfelejtetni, hogy ezekkel az emberekkel ő korábban is együtt dolgozott. Hozzáteszem, magam is azt hittem, hogy bizonyos korszakokon már túl vagyunk, de a jelek szerint mind tévedtünk. Ijesztő volt látni Draskovics Tibor, Kolber István, Lakos Imre vagy Havas Szófia újbóli pozícióba emelését, vagy éppen Gy. Németh Erzsébetét, aki a kétezres évek első felében, vagyis éppen abban az időben volt fővárosi szocialista frakcióvezető, amikor a Demszky-korszakban belefojtották a fővárost az adósságba. Gy. Németh Budapest stagnálásának az egyik arca volt, most pedig főpolgármester-helyettes… Persze Kálmán Olga hatvanmilliós tanácsai nyilvánvalóan sokat fognak segíteni a lakosság mindennapjaiban. Ezek a jelek is azt mutatják, hogy nincs szó megújulásról. Van ugyan néhány fiatalabb politikus, aki tapasztalatlanságát vagy esetleg tudásbéli hiányosságait hangoskodással próbálja kompenzálni, mellettük viszont ugyanazok a régi emberek térnek vissza, akik korábban már leszerepeltek. Amikor például Karácsony Gergely azt mondja, hogy azért javasolta Atkári János jelölését a Fővárosi Csatornázási Művek igazgatóságába, mert annak idején ő is részt vett a részleges privatizáció előkészítésében, úgyhogy most az FCSM visszavételében is tud segíteni, az a cinizmusnak olyan foka, amire már nem is nagyon tudok jelzőket mondani.
– Valóban elég nyakatekert indoklás…
– De ugyanez megy kerületi szinteken is. A II. kerületben Tordai Bence felesége, Magyar György és Bárándy Gergely a polgármester fontos „szakértői”. Németh Angéla polgármester asszony a fiából csinált azonnal külsős bizottsági tagot a XV. kerületben. Újpesten az ünnepek előtt zaklatási botrányba keveredő Gréczy Zsolt fia ad kommunikációs tanácsokat. És a sort még folytathatnánk. Teljesen egyértelmű, hogy ki kell fizetni a katonákat. De a választók többsége így döntött, ezt tiszteletben kell tartani, és drukkolni, hogy végzetes hibákat ne kövessenek el az új vezetések.
– Az első két-három hónap tapasztalatai alapján lát erre esélyt?
– Egyfelől mérhetetlen arroganciát érzek a túloldalon. Karácsony Gergely előszeretettel hangoztatta, hogy ő azokat is képviselni akarja, akik a Fidesz–KDNP-t támogatták, de ezt nyomokban sem tapasztalom, elég csak például a különböző felügyelőbizottsági, külsős bizottsági helyek elosztására gondolni, ami egyáltalán nem tükrözi a mandátumarányokat. Másfelől mintha a választási ígéretek betartása is nehezen menne. Kihirdetjük a klímavészhelyzetet, mert ez világszerte kényes téma, nagyon fogékonyak rá az emberek, különösen a fiatalok, ezért is foglalkozni kell vele, de mindezt úgy, hogy nem tervezzük meg, nem készítjük elő, nem teszünk semmilyen konkrét lépést. A híres stadionstop szép lassan átfordult kórházstopba. Miközben az ellenzéknek évek óta az egészségügy volt az egyik legfontosabb politikai témája, és nyilvánvaló, hogy országszerte, így Budapesten is kiemelt kérdés kell hogy legyen a folyamatos fejlesztése, aközben egyelőre annyit tudunk, hogy Karácsony Gergely egy forintot sem ad a főváros költségvetéséből erre a célra, és a DBC, a modern, XXI. századi centrumkórház beruházását nem támogatja a főváros többségét adó szivárványkoalíció. A másik oldalon ugyanakkor azt látjuk, hogy a korábbi bírálatok ellenére minden stadion megépülhet: az atlétikai világbajnokságot, a Bozsik Stadion befejezését vagy az új kézilabdacsarnokot végül nem ellenzik. Tisztességtelennek érzem a választókkal szemben, hogy a támogatásukra apelláló ellenzéki politikusok a választási kampányban nem azt vállalták, amit valójában gondolnak.
– Hogyan lehet fordítani a budapesti politikai helyzeten? Milyen úton indul el a Fidesz új fővárosi vezetése?
– Természetesen a következő hetekben még foglalkozni kell a hibákkal, hiszen voltak ilyenek. Meg kell nézni, min muszáj változtatnunk, másképpen csinálnunk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nincs szó hirtelen támogatottságvesztésről. Budapesten több szavazatot kaptunk októberben, mint néhány hónappal korábban az EP-választáson. Legtöbb polgármestertársamhoz hasonlóan rám is többen voksoltak most, mint öt évvel ezelőtt. Csak éppen ez alkalommal ez nem volt elég a győzelemhez. Nem a támogatóink száma csökkent, hanem nőtt a részvétel, mert a felszított politikai hangulatnak köszönhetően sikerült olyanokat is megmozdítani, akik a korábbi években nem mentek el szavazni, vagy a pártideológiai hovatartozásuknál fontosabbnak érezték közvetlen lakókörnyezetük jövőjét. Ez a felhergelt réteg döntő többségében nem mellénk állt.
– Másrészt, ahogyan utalt is rá, összeállt az ellenzék.
– Valóban, ez a másik ok. A 2018-as országgyűlési választásokon jelöltjeink 42 százalék körüli eredménye elegendő volt a kényelmes mandátumszerzéshez. Most más viszonyokra kell felkészülnünk. A következő években az az elsődleges feladatunk, hogy a támogatóinkat megerősítsük abban: a jövőben is számíthatnak ránk. Budapest fantasztikus hely nagyszerű adottságokkal, és óriási fejlődésen ment keresztül 2010 és 2019 között. Ez a kormány és a főváros együttműködésének volt köszönhető. Mi továbbra is azt szeretnénk, hogy városunk hasonló ütemben fejlődjön tovább, ehhez kerületi és fővárosi szinten is megvan a koncepciónk, megvannak az ötleteink. Tény, hogy sok szempontból változott a helyzet, már csak azért is, mert a polgári-konzervatív oldal Budapest-politikájának az elmúlt másfél évtizedben Tarlós István volt az arca. Most, számítva természetesen a tapasztalatára, tanácsaira, nélküle kell továbbmennünk és építkeznünk. Lelkesedésünk és elkötelezettségünk egyértelmű, hiszen számunkra Budapest nem csupán a nemzet fővárosa, hanem az otthonunk is, amit szeretünk, és amiért szívesen dolgozunk.