Csípős probléma – a torma

Az eredetvédelmi oltalmat élvező hajdúsági torma egyedi termesztési módjának köszönheti sajátosságát. Az 50-60 centiméter mélységben szántott homokos öntéstalajra 40 centiméter magas homoksorokat, úgynevezett bakhátakat húznak, ezeket tömörítik, majd függőlegesen helyezik el bennük a dugványt. Ez a laza talajszerkezetnek köszönhetően akadálytalanul hatol le, így egyenes, körülbelül két centiméter vastag és 25-30 centiméter hosszú gyökeret ereszt. Április közepén ültetik, október közepétől december közepéig szedik fel a termést. Legfőképp Álmosd, Bagamér, Kokad, Létavértes, Újléta, Vámospércs a torma hazája, körülbelül 1200 hektáron termesztik e településeken ezt a növényt, amely közel 2000 ember megélhetését adja. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy itt van Magyarország összes tormatermő területének bő 80 százaléka, a hazai termés pedig az összeurópai felét teszi ki.

A felszedhető mennyiség az adott esztendő időjárásától függően 12 és 15 ezer tonna között van. Ennek jó 90 százaléka exportra megy, döntő részben nyers zöldség formájában. A legnagyobb tormafogyasztó Ausztria és Dél-Németország, itt szinte mindennap kerül belőle az asztalra. A svédek, a lengyelek és az amerikaiak is kedvelik, sőt, újabban a román piacon is megnőtt a kereslet a magyar torma iránt. Idehaza szezonális az érdeklődés, húsvétra és karácsonyra korlátozódik. A magyar piacon gyakorlatilag két jelentős, nagy tételben vásárló feldolgozó működik. A többi kereskedő a tormát nyerstermékként értékesíti. A csekély jövedelmezőség azonban veszélyezteti az ágazat jövőjét.

– Ha a hazai fogyasztást feljebb lehetne tornászni, az már nagy dolog lenne. Ehhez jó marketingre volna szükség. Emellett kiszámíthatóvá kellene tenni a termelést és a felvásárlást egyaránt. 2018-ban, 19-ben például 500 forintot is kaptak a termelők egy kiló első osztályú tormáért, tavaly csak 300-at, ami nagyjából az önköltséget fedezi – mondja Boros László.

Egy jelentős térségbeli felvásárló, a Boros Torma Kft. egyik tulajdonosa szerint a probléma egyik oka a volumen mennyiségi hektikussága. Miközben gyakran kevés a termés, a jó árat hozó éveken felbuzduló alkalmi termelők időnként olyan többletet állítanak elő, ami komoly veszteséget jelent az életvitelszerűen gazdálkodóknak. Minél több a torma, annál alacsonyabb az ára. Ez logikus is, viszont van olyan külföldi felvásárló cég, amely a 300 forintért megszerzett magyar torma feldolgozás utáni árát átszámítva akár 8000 forintra is feltornássza. A fél és tíz hektár közötti ültetvényeken mindezek mellett egyre költségesebb a termelés: nőtt a növényvédő szerek és az öntözéshez szükséges szivattyúk dízelüzemanyagának ára. Egyre nehezebb kielégíteni az óriási kézimunkaigényt, a torma felszedéséhez ugyanis, mivel hektáronként akár 40 ezer darabbal is számolni kell, sok emberre és erős fizikumra van szükség.

– Tavaly körülbelül 2,3 millió forint volt egy hektár hajdúsági torma önköltsége, ebből 1,1 milliót tett ki a kézimunka. A bruttó árbevétel hozzávetőleg 2,7 millió volt, vagyis az éves haszon körülbelül 400 ezer forintra jött ki – mondja Juhász Attila őstermelő.

Egy közepes méretű, háromhektáros gazdaság esetében ez tehát havonta mindössze százezer forint.

– Egyre kevesebb az engedélyezett vegyszer, miközben a belső rothadással járó, úgynevezett húsbarnulást okozó talajlakó baktérium egyre nagyobb károkat okoz. És más növénybetegségek is rendre felütik a fejüket – teszi hozzá Juhász Attila.

Jó hír, hogy a megoldás érdekében összefogtak az elkötelezett helyi termelők. Így jött létre Szimáné Tóth Erzsébet, Újléta fidesz–KDNP-s polgármestere alapításával az év elején a Hajdúsági Torma Jövőjéért Alapítvány, melynek Juhász Attila is kuratóriumi tagja. Akárcsak a szintén őstermelő Cseh Sándor, aki szerint a jövő útja az önszerveződés és az önszabályozás. A termelők, a kereskedők és a feldolgozók oldaláról egyaránt önmérsékletre, nagyobb fegyelemre van szükség. Hosszú távon, rendszerben kell gondolkodni, vallja Cseh Sándor.

– Februárban tartottuk az első megbeszélést Újlétán, amin Nagy István agrár­miniszter is részt vett, áprilisban pedig egyeztetést szervezett a felvásárlókkal. Támogatását jelzi, hogy ott volt az augusztus végén tartott I. Újlétai Torma Szakmai Napon is, akárcsak a térség országgyűlési képviselője, Tasó László és környékbeli polgármesterek is – számol be az elindult kibontakozásról a Hajdúsági Torma Jövőjéért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Kükedi Zsolttól azt is megtudjuk, hogy a szerveződés több élelmiszeripari szereplővel előremutató megbeszéléseket folytat. Keresik a tormát kiemelkedő alapanyagként kezelő, helyi foglalkoztatást lehetővé tevő feldolgozás lehetőségét. Nem csak reszelt torma előállítása lehet a cél, hisz e növény sokoldalúan felhasználható. Kutatják az alternatív növényvédelmi megoldásokat is, emellett elkezdődött egy tormaültető és -felszedő gép tervezése, melynek gyártása a tervek szerint a Hajdúságban, helyi munkaerőre támaszkodva indul majd meg. Jelenleg a tervek csiszolásánál tartanak.

Az alapítvány vezetői egyetértenek abban, hogy fejlődni kell. Ennek érdekében több oktató-kutató intézménnyel is felvették a kapcsolatot. A Nyíregyházi Egyetem génbankjában száz különböző tormafajtát őriznek, ezeket kísérleti céllal kihelyezik a termelőkhöz, hogy a gyakorlatban tanulmányozhassák őket. A klímaváltozás tovább fogja növelni az amúgy is meglehetősen száraz, csekély vízmegtartó képességű hajdúsági termőtájon az aszályos időszakok hosszát, a torma pedig módfelett vízigényes növény. Ezért mélyfúrású kutakra, kiépített öntözőrendszerekre is szükség van, és hozzájuk támogatási forrásokra.

Az augusztusi összejövetelen Nagy István agrárminiszter, amint arról a Haon.hu megyei hírportál beszámolt, többféle fontos segítséget jelentett be. A legalább másfél hektáron gazdálkodó, illetve legfeljebb kétmillió forint nettó árbevételű tormát termelő kisüzemek például 15 ezer eurónyi támogatáshoz is hozzájuthatnak, emellett a szaktárca segíti a termelők EU-s és nemzeti minőségrendszerekhez történő csatlakozását fejenként évente ezer euró értékben. Termelői közösségek marketingtevékenységére is jut egységenként akár 200 millió forint a promóciós költségek 30 százalékos önrésze mellett. Az agrártárca emellett előírta, hogy a termelők és a kereskedők a mennyiségi és a minőségi feltételek mellett az árat is szerződésben kötelesek rögzíteni.

– Ugyanakkor ennek költségeit nem viselhetik kizárólag a felvásárlók és a feldolgozók – árnyalja a képet az alapítvány egy másik kuratóriumi tagja. Kódor András, a zöldség-gyümölcs exporttal és importtal foglalkozó Happy Trading Kft. ügyvezetője úgy látja, hogy a külpiaci eladási árakat is figyelembe vevő, érzékeny kompenzációs rendszerre lenne szükség az ágazat minden szereplője érdekében. A külföldi vásárlók ugyanis nem szeretik az ide-oda ugráló árakat, a magyar külpiaci pozíciókat pedig veszélyezteti a célországok saját tormatermelése.

– Ha egy külpiaci szereplő máshol találja meg a számítását, az így kialakult helyzetet szinte lehetetlen visszafordítani – figyelmeztet Kódor András, hozzátéve, hogy a magyar torma ma külföldön ipari alapanyag, se több, se kevesebb. Ezért szerinte is fontos a hazai piac legalább ötszázalékos bővítése nagyjából ötéves távlatban, hogy később a hajdúsági tormát magyar márkaként lehessen felépíteni itthon és külföldön egyaránt. Jó irány az alternatív felhasználási módok keresése, felfutóban van például a tormapor iránti kereslet, de a gyógyszeripar is jóval nagyobb felvevőpiac lehetne specializált támogatás mellett.