Dokumentált rettenet

Részben a feketék fehérellenes rasszizmusa, de főleg ideológiai alapú gyűlölet áll a búrok ellen elkövetett tömeges gyilkosságok és az állam ezzel kapcsolatos tétlensége mögött – hangzott el a Dubala ibhunu! Lődd le a búrt! című, Hogyan lett cinkos a dél-afrikai kormányzat a brutális farmgyilkosságokban? alcímű könyv bemutatóján a budapesti Ménesi Borbárban.

A magyarul az Artamondo Kiadó gondozásában tavaly megjelent kötet Dél-Afrika európai gyökerű fehér őslakosainak (a mai ország általuk benépesített területe érkezésükig gyakorlatilag lakatlan volt) 1994 óta tomboló, egyre fokozódó üldöztetésének megrázó és felkavaró dokumentációja.

A sokat szenvedett búr nemzet holland, flamand, fríz, német és francia hugenotta telepesek utódainak összeolvadásával jött létre Dél-Afrikában a XVII-XVIII. században. A XIX. és a XX. század fordulóján a britek két gyarmatosító háborút vívtak ellenük, mintegy 30 ezer búr farmot égettek porig, illetve az ellenállás megtörése céljából – a történelemben először – koncentrációs táborokba zárták a búr nőket és gyerekeket, akik közül a brit lágerekben 26 ezren haltak meg. Az európai gyökerű, de afrikai jövevényszavakat is tartalmazó afrikaans nyelvet beszélő közösség közel 30 éve folyamatos fenyegetettségben él.

A szerző, Ernst Roets jogász, író, filmrendező, a több mint 300 ezer fős tagsággal rendelkező érdekképviseleti szervezet, az AfriForum aktivistája a Demokrata főszerkesztőjével, Bencsik Andrásssal beszélgetve Bencsik Dávid tolmácsolásában hangsúlyozta, hogy a feketék és a fehérek alapvetően megférnének egymás mellett, de az 1994-ben hatalomra került kommunista kormánypárt, az Afrikai Nemzeti Kongresszus hamis narratívája, mely szerint a búrok mindenért hibásak, a feketék pedig áldozatok, felkorbácsolja a gyűlöletet. A hagyományos erőszakkultúra pedig ennek hatására oda vezetett, hogy csak 2016 és 2021 között közel 400 fehér farmert gyilkoltak meg brutálisan fekete támadók.

Bencsik András a Demokrata április 26-i számában A búrok útja címmel megjelent, a magyar sajtóban egyedülálló összeállítást idézve azt mondta, ami ma Dél-Afrikában történik, az néhány évtized Nyugat-Európában is megtörténhet.

– Ha elveszted a kormányodat, elveszted az intézményeidet is – figyelmeztette ehhez kapcsolódva a hallgatóságot Ernst Roets, hozzátéve, hogy a búrokkal pontosan ez történt 1994-ben. E közösség a ma létező intézményeit egytől egyik az elmúlt közel 30 évben saját erőből teremtette újjá.

Ernst Roets arról is beszámolt, hogy igen sok búr menekült el Dél-Afrikából. Míg 1994-ben még mintegy két és félmillióan voltak, addig mára egyes becslések szerint egymillióan is elvándoroltak, főleg a képzett emberek.

A Demokrata.hu korábban megírta (Jöjjenek a búrok!, Demokrata.hu, 2018. 08. 24.), hogy a mészárlások fölött szemet hunyó kormánypártot alapító Nelson Mandela, a Nobel-békedíjjal és nemzetközi Lenin-békedíjjal egyaránt kitüntetett, 2013-ban elhunyt első fekete, egyben kommunista elnöke programjának megfelelően az állam elkezdte kisajátítani a fehér farmerek földjeit, megfosztva őket hagyományos megélhetésüktől. E kommunizálási folyamat kísérője az elmúlt évtizedekben hozzávetőlegesen négyezer gyilkosság, amelyre, amint azt filmfelvétel bizonyítja, maga Mandela is lelkesen uszított, amikor felemelt ököllel énekelte az Afrikai Nemzeti Kongresszus fegyveres szárnya, a Nemzet Lándzsája (zulu nyelven Umkontho we Sizwe) népszerű dalát, melynek visszatérő sora, hogy „megöljük a fehéreket.” Dél-Afrika 2009 és 2018 közötti elnöke, Jacob Zuma szintén látható egy 2012-es felvételen, amint az ANC egy rendezvényén a párt fajgyűlölő indulóját énekli, melyben rendre elismétlik, hogy „géppisztollyal lőjük a búrokat”. Tavaly egyébként a baloldali többségű Fővárosi Közgyűlés parkot nevezett el a Gellérthegyen Mandeláról.