– A mellkasröntgen ugyanis sok mindenről árulkodik. Látom a csontos mellkas alakját, magukat a csontokat, a tüdőállományt, a szív nagyságát, alakját, sőt azt is, ha az illetőnek bármiféle deformitása van. Ha valaki rendszeresen megjelenik a tüdőszűrésen, akkor a korábbi felvételeket összevetve például azt is meg tudom mondani, hogy az öt évvel ezelőtt még normális méretű szíve azóta vajon mitől nagyobbodott meg. Azt is látom, hogy van-e valamilyen aktuális betegsége, gondolok itt a tüdőrákra, a tbc-re vagy akár egy tüdőgyulladásra.

– Miért ilyen sok a tbc-s?

– Azért, mert nagyon egyszerűen, elsősorban cseppfertőzés útján terjed, például úgy, hogy a tbc-s beteg akár a villamoson vagy a közértben ráköhög, rátüsszent embertársára. Ezért van az, hogy az esetek nagy részében nem tudjuk, hogy az új beteg hol fertőződött meg. A tbc-baktérium egyébként az egészséges ember nyálkahártyáján is megtalálható, s hogy az megbetegíti-e őt vagy sem, az nagy részben az immunrendszerének az erősségétől függ. Leromlott állapotban nyilván könnyebben kapunk el bármilyen betegséget.

– Melyik korosztályt támadja meg leginkább ez a kór?

– Főként a fiatal felnőtt, vagyis a legaktívabb korban lévő 40-60 év közötti lakosságot. A BCG-oltást minden újszülött még a kórházban megkapja, ha valamilyen okból mégsem, egyéves korig pótoljuk. Ennek köszönhetően 2001-ben Magyarországon összesen hét 14 év alatti gyermek betegedett meg tbc-ben.

– Korábban a gyerekek 10 éves koruk tájékán ismét kaptak BCG-oltást. Ez a gyakorlat megszűnt.

– Ötödik osztályos korukban valóban újraoltották őket, de tavaly óta csak az újszülöttkori oltás a kötelező.

– Miért változtattak a korábban megszokott renden?

– Pontosan azért, amiről az előbb már beszéltünk, vagyis azért, mert Magyarországon elenyésző a tbc-ben megbetegedő gyermekek száma. Bizonyos esetekben azonban eltérünk a törvénytől: a külföldről legálisan hazánkba települőket vagy a felfedezett tbc-sek közvetlen hozzátartozóját kortól függetlenül oltjuk.

– Az oltás ingyenes?

– Igen, de az államnak sokba kerül, hiszen tavaly óta Magyarországon már nem gyártanak tbc elleni oltóanyagot, így külföldről kell behoznunk.

– Mint kiderült, az oltás a tbc elleni védekezés egyik módja, de nem szabad megfeledkeznünk a legalább annyira fontos és hasznos tüdőszűrésről sem, amelynek szakhálózata az ezredforduló után épült ki.

– Az országban jelenleg 160 tüdőgondozó van, ezekkel párhuzamosan tüdőszűrő-állomások is létesültek. 1960-ban hoztak egy kormányrendeletet, amely a tüdőszűrés és a tbc-gyógykezelések ingyenességéről intézkedik. Magyarországon ez idő óta kötelező a tüdőszűrés, amelynek bevezetését a morbus hungaricus igen elterjedt volta és nagy száma indokolta. Az első számú népbetegség leküzdése érdekében Magyarországon nagyon hatékony, nagyon szigorú és az egész országra kiterjedő hálózatot, tüdőgondozókat, tüdőgyógyintézeteket és tüdőszűrő-állomásokat hoztak létre. Ez a hálózat mind a mai napig működik. Évtizedek óta vissza-visszatérő gondolat azonban, hogy a tüdőszűréssel egyidejűleg egyéb más szűrések is történjenek meg, hiszen bizonyos vizsgálatok nagyon egyszerűen összeköthetők. Gondolok például a szájüregi rákokra, amelyeknek a vizsgálatakor csak a szájba kell belenézni, a mellrákszűrésre vagy a vérnyomásmérésre, ami gyakorlattá is vált. Az is praktikus lenne, ha a tüdőgondozók mint mellkasgondozók is működnének, hiszen a légző-, illetve a keringési rendszer szoros együtthatásban van. Az egyidejű vizsgálatok lebonyolításával egyébként már próbálkoztak az intézmények, amit az orvostársadalom egy része nem fogadott osztatlan lelkesedéssel. A tüdőszűréssel kapcsolatban azonban feltétlenül hangsúlyoznom kell, hogy bár eredetileg a tbc megelőzésére találták ki, de ma már nemcsak ezt, hanem egyéb betegségeket, nem utolsósorban a tüdőrákot is szeretnék szűrni vele, hiszen ez a betegség akkor kezelhető vagy gyógyítható a legjobban, amikor még csak egy röntgenárnyék van, és az illetőnek még nincs panasza.

– Hány éves kortól kötelező a tüdőszűrés?

– Az 1998-ban kihirdetett szűrési törvény harminc év felett teszi kötelezővé, a felső határt nem szabja meg. Azért ebben a korosztályban, mert a 30 év alattiak körében, pontosan a gyerekkori védőoltások áldásos hatása következtében, nagyon alacsony az új tbc-sek száma. De ha 30 év alatti lakos jön el a tüdőszűrésre, őt sem küldjük el, már csak azért sem, mert bizonyos korosztályok amúgy is megjelennek nálunk. A fiataloknak, ha iskolába mennek, szükségük van tüdőszűrőpapírra, egészségügyi könyvhöz kötött munkakörökben szintén kötelező a tüdőszűrésen való megjelenés. A bevonulás előtt szintén részt kell venni tüdőszűrésen. A cél az, hogy az emberek rendelkezzenek annyi intelligenciával, hogy saját érdekükben egy évben egyszer jelenjenek meg ezen a vizsgálaton.

– Elvileg kötelező a tüdőszűrésen való megjelenés, gyakorlatilag azonban sokan évtizedeken át fittyet hánynak a tüdőszűrő állomás behívójára, hiszen valójában nem büntetik a nem megjelenést. A tüdőgondozóknak ugyanis sem pénzük, sem idejük nincsen arra, hogy három alkalommal tértivevényes felszólítást küldjenek ki. Mi a véleménye erről?

– Nézzünk vissza egy kicsit a múltba! Magyarországon a tbc az előbb említett hálózat értékes működésének köszönhetően jelentős mértékben csökkent egészen 1990-ig. Ezt követően azonban negatív változás következett be, a jó eredmények láttán elbíztuk magunkat. Országos szinten olyan véleményeket lehetett hallani, sajnos még a tisztiorvosi szolgálat nagyjai részéről is, hogy a tüdőszűrés már nem kötelező, mivel leküzdöttük a tbc-t. Ennek az lett a következménye, hogy 1990 után lazult a szűrési fegyelem, és Magyarországon újra emelkedni kezdett az új tbc-s betegek száma. Ekkor megijedtünk, és ismét forszírozni kezdtük a tüdőszűrést. De bizony kemény falakba ütköztünk, mert az évek folyamán az emberek leszoktak arról, hogy tüdőszűrésre menjenek. Nekünk viszont ismét rá kell nevelnünk őket arra, hogy a saját érdekükben minden évben jöjjenek el a tüdőszűrésre. Jelenleg ebben a periódusban vagyunk. A meg nem jelenéssel kapcsolatban egyébként nagyon sok rossz tapasztalatom van. A közvetlen környezetemben halt meg áttétes tüdőrákban egy 50 év körüli önkormányzati tisztviselő, aki 22 évig nem ment el tüdőszűrésre. Mellesleg a tüdőszűrések megszervezése nemcsak a szakhálózat, hanem az önkormányzatoknak is feladata.

– Melyik az a korosztály, amelyiknek különösen fontos, hogy évente legalább egyszer tüdőszűrésen vegyen részt?

– A 30-60 év közöttieknek. Azért nekik, mert az ilyenkor aktuális családalapítás, a házépítés, a lakásszerzés, az egzisztencia megalapozása miatt ezt a korosztályt rengeteg stressz éri, ami gyengíti az ellenálló képességüket, ezáltal fogékonyabbá válnak a különböző betegségekre, így a tbc-re is.

– Örökölhető ez a betegség?

– Inkább azt mondanám, hogy a tbc-s beteg környezetében hozzátartozóként vagy a vele egy közösségben – például szociális otthonban élőként – könnyebben megkapható. A praxisomban többször is előfordult, hogy az az idős nagymama volt a góc, aki körbeköhögte a családot. Vagy mondok egy másik példát. Volt a környéken egy kocsma, ahonnan egy évben 25 tbc-s beteg került ki, sőt egy családapa meg is halt a betegségben. Az ÁNTSZ derítette ki, hogy ebben a speciális közösségben, merthogy ez is közösség, volt tbc-s, aki megfertőzte a többieket.

– Illegális betelepülők?

– Feltétlenül számolni kell velük, mert őket nem tudjuk szűrni, míg a hivatalosan betelepülőket igen.

– Honnan érkeznek leginkább?

– Többnyire olyan országokból, ahol a tüdőszűrés jóval szervezetlenebbül, alacsonyabb szinten működik, mint hazánkban, ezért a betegség gyakoribb.

– Mennyire veszélyeztetettek azok a városok, ahol befogadóállomások, menekülttáborok működnek?

– Nem hinném, hogy a menekülttáborok veszélyeztetik a befogadó városokat. Szabolcs megye évtizedek óta az ország tbc-vel legfertőzöttebb területe. A menekülttáborokban viszont végzünk szűréseket.

– Mi a helyzet a hajléktalanokkal?

– A tbc terjedését illetően több rizikófaktorról is beszélünk, melyek közül az egyik a hajléktalanság. Sajnos éppen ez az állapot az, ami nehézzé teszi a tüdőszűrést, bár az ő esetükben is végzünk csoportos szűréseket.

– Miként értékelné a magyarországi tüdőszűrőrendszer működését?

– Nálunk kétféle rendszer működik. Az egyik az úgynevezett stabil tüdőszűrő-állomás, ami mind a 14 Pest megyei gondozónkban működik. A másik a mozgó, amely azokat a kistelepüléseket keresi fel, ahonnan az emberek nehezen tudnak a szűrőállomásra bejutni. Nálunk hét ilyen csapat látja el éves terv alapján ezt a feladatot. A rendszer a nehézségek ellenére is jól működik, s ezt az alábbi adatok is alátámasztják: Magyarországon 2001-ben összesen 3320 új tbc-s beteget fedeztek fel, ebből 449-et Pest megyében. E vonatkozásban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye után másodikként Pest megye következik a legfertőzöttebbek között.

– Mindenkit megtaláltak?

– 2001-ben az új tbc-seknek csaknem egészen a 40 százalékát fedeztük fel szűréssel. A többieknek egy éven belül nem volt tüdőszűrésfilmje, magyarán nem mentek el tüdőszűrésre. A helyzet a tüdőrák vonatkozásában sem jobb. Tavaly az országban 6232 új tüdőrákos beteget találtunk, ebből 592-en voltak Pest megyeiek. Sajnálatos tény, hogy a tüdőrákosoknak közel a fele szintúgy nem volt tüdőszűrésen. A tbc-s megbetegedések gyakoriságát tekintve európai viszonylatban az ausztriai átlagnál sokkal rosszabbak a mutatóink, az európai rangsor egyik utolsó helyét foglaljuk el. A tbc-s megbetegedések száma csak Bulgáriában, Romániában és Ukrajnában nagyobb. A fejlett európai országokban már nincsen szervezett tüdőszűrés, vizsgálatokat csak panaszok alapján végeznek. Magyarországon azonban éppen a rossz mutatók miatt még mindig szükség van a szervezett tüdőszűrésre. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy saját, jól felfogott érdekünkben évente egy alkalommal önszántunkból menjünk el tüdőszűrésre.